Magyarország reménytelen hely

2011-05-31 20:22:57

Hiába reménykednek egyesek. Magyarország hosszú időre reménytelen hely marad. A lakosság közömbösen figyeli, hogyan épül a diktatúra, amely egy mai köntösben megjelenő, de az alapvető jellemzőket tekintve fasiszta állam lesz.

Ebben áll újszerűsége: míg a különböző szélsőjobboldali mozgalmak csak másolják, külsőségeiben is a régi fasiszta vagy náci rendszereket utánozzák, Orbán Viktor egy merőben új típusú fasiszta államot hoz létre. Jellemzője az, hogy ugyanazokat az elveket korszerű, modern formában, a demokrácia látszatát megőrizve valósítja meg. A parlament és az ellenzék szerepéről semmivel nem gondol jobbat, mint Mussolini, de a demokráciát ugyanolyan károsnak tartja, mint szellemi elődei. Erre nem csupán következtetni lehet, ezeket az elveit több alkalommal ki is fejtette. A politikai ellenfeleket ő is a nemzettől idegennek mutatja be. A jogállam, a demokrácia, a parlamentarizmus lebontását azzal indokolja, hogy a nemzettől idegen erőknek a hatalomtól való távol tartása nemcsak indokolt, de szükséges, ami minden árat megér, velük szemben minden eszköz felhasználható, megengedhető. A régiekhez hasonló világ-összeesküvést vizionál, amelyben ellenfelei tudatosan és előre megfontolt szándékkal dolgoznak az ország kirablásán, a magyar zemberek rabszolgasorsba döntésén.

De sikerült elérnie, hogy mind emellett a demokratikus látszat megmaradjon. Ez annak köszönhető, hogy mind a demokratikus pártok, mind a demokratikus sajtó, mind az igazságot szerető szegény magyar nép, velejéig korrupt: próbálja megtalálni helyét a nemzeti együttműködés rendszerében. Addig megy el, amíg nem kerül veszélybe a fizetés, az állás, a kocsi, a juttatások. Orbán pedig „a mindenki ellenünk van, aki nincs velünk” elve alapján eltűri mások létét, de semmiféle beleszólást nem enged a történésekbe, szerepük mindössze annyi lehet, hogy cserébe a demokrácia hamis látszatát kell nyújtaniuk, de a rendszert nem szabad veszélyeztetniük.

Előbb létrejött tehát a nemzeti együttműködésben a „közmegegyezés”, mint a kádári diktatúrában. „Nemzeti együttműködés rendszere” – ez éppen ezt jelenti. Az elnevezés telitalálat, a nép megalkuvó, korrupt lelkületére épít, Orwell se találhatott volna ki jobbat. Mindenki együttműködik a fasiszta állammal, az ellenzéke is, mindenkinek kijelölt helye van, ahol túlélhet, ha legitimál. A korrupt lélek az orbáni diktatúra oszlopa, amely garantálja, hogy évtizedekre berendezkedhet Magyarországon egy új típusú fasiszta állam. Az orbáni diktatúra rendkívül erős lábakon áll. Mindennél erősebb lábakon. A korrupción. Magyarországon ez a legszilárdabb alap, amire építeni lehet.

Szembejött a kapitalizmus

Minden diktatúra alapja hazugság. Az a hazugság, hogy van valahol egy hatalom, amely el akarja venni a zemberek megélhetését, munkáját, hazáját. Holott, amivel Magyarország népe szembetalálta magát, az nem más, mint a kapitalizmus, amelyre a rendszerváltás előtt oly igen vágyakozott, de amire senki nem tanította meg. Az osztrák életszínvonal vonzó álom maradt, de ami azzal jár, az nem kellett. Bizonyos magatartásformák ellentétesek a kapitalizmussal, a demokráciával, és a magyar nép ezekről a mai napig nem mondott le. Bizonyos értelemben soha nem nőtt fel.

A kapitalizmus és a demokrácia ezért nem elég szilárd, megvédésére nincs elég erő, nincs kellő akarat. Nem kompatibilis a néplélek a kapitalizmussal és a törvényre épülő demokráciával. A vele járó követelményeknek nemcsak nem tud, nem is akar megfelelni a magyarok jelentős része. Nem ismerik fel, hogy ennek hiánya mekkora veszteség. A nacionalista és szélsőjobboldali befolyás alatt álló történelemtanítás nem mondta el, hogy a kapitalizmus és a polgári demokrácia bukásának következménye vagy egy baloldali kommunista diktatúra, vagy egy jobboldali fasiszta diktatúra. A lényeget tekintve a kettő között nem sok különbség van, ezért felismerhetők bizonyos kommunista elemek a fasiszta diktatúrákban és fordítva. A hazugság alapja minden esetben az, hogy a piacgazdaság, a pénz uralma, a demokrácia olyan erők uralmának ad teret, amelyet a munkás, a zember, a nemzet, nem tud kontrollálni, képtelen befolyásolni, amely föléje magasodik, idegen célokat és érdekeket szolgál. Ahelyett, hogy valaki megtanítaná, hogyan kell a kapitalizmust használni, jogállamban élni, a misztifikált ismeretlen „idegen” uralmat diabolizálják.

Ezért ezzel szemben a munkások, a zemberek és a nemzet érdekeit megvédő rendszert hoznak létre. Ennek ürügyén építenek diktatúrákat. Nem drága ár ezért kiüresíteni a demokráciát, felszámolni a parlamenti váltógazdálkodást, felfüggeszteni a piacgazdaság és a pénz törvényeit, a jog uralmát, hogy ezt a kontrollálhatatlan „idegen” hatalmat megszüntessék.

Egy cinikus vezér, amely ezt a kódot csak használja, nem veszélyes. Orbán viszont veszélyes, mert hisz benne, hogy ez így van. Ezért ösztönösen tesz „jó lépéseket”, amelyek logikusan következnek ebből a gondolkodásból. Az őrült rendszer része, hogy az IMF ellen szabadságharcot hirdet, a pénz ellen prédikál, a bankokat sarcolja, a kapitalizmus alapját jelentő fogyasztás helyett munka alapú társadalomról beszél. Közmunkaprogramra épül a magyar felemelkedés, népi kohók születnek az élet minden területén. Szerezzük vissza önrendelkezésünket, ez a jelszó. Vajon kitől? Önellátó országot szervez, ássunk saját kutakat, neveljünk csirkét, az Unión kívül is van élet. Mindenkit dolgozni küld, diplomásokat a gátakra és a seprűhöz. Őszinte a felháborodása, amikor elmebeteg és orwelli rendszerét kritizálják: személyében és intézkedéseiben a magyar népet támadják és alázzák meg. Ezt őszintén hiszi is, hiszen ő a magyar nép az ellenséges erőkkel szemben. Küldetéstudata jogosítja fel mindenre. Az is szervesen következik ebből a gondolkodásból, hogy mindenki vállaljon áldozatot, adjon az államadósság elleni alapba, mondjon le egyhavi fizetéséről és nyugdíjáról.

Az amerikai példa

A kapitalizmus és a szabadságra épülő demokratikus állam azonos tőről fakad. Egymásból következik a kettő. A kapitalista “fenyegetés” elhárítására le kell bontani a demokráciát. A kapitalizmus a szabadságra épül (még akkor is, ha a munkavállalók ezt rabságnak érzik). Minden antikapitalista rendszer lényege viszont az elnyomás. Szociálpszichológiai kutatás tárgya lehetne, miért tűri a magyar nép az elnyomást. Miért nem kell nekik inkább a szabadság? Azért, mert a magyarokat alattvalókká lettek, nem polgárok. Az állam felettük áll, nem őket szolgálja. Elképzelem, amint Amerikában a republikánus párt elfoglalja a közszolgálati rádiót és televíziót, majd beülteti a Fox News legvéresebb szájú riportereit, akik republikánus propagandát közvetítenek közszolgálat címén az adófizetők pénzén. Vagy azt, hogy felemelik a legfelsőbb bíróság tagjainak számát, az új helyekre saját embereiket ültetik, és alkotmányossági döntéseknél így garantálják a szavazattöbbséget. Ilyen csak Rejtő Jenő regényeiben létezik. Ja, és a mindenkinél okosabb, büszke Magyarországon.

Látom, ahogy Amerikában már gyermekkorban megtanítják mindenkinek, hogy a nemzet a szabadsággal és a demokráciával azonos. Nem az ellenkezőjével. Memorial Day napján azt mondták a kislányomnak, hogy a veteránok, a hősök a sajtószabadságért áldozták az életüket. El tudja ezt valaki képzelni Magyarországon? A gyermek először volt büszke az apjára, hogy újságíró. Hallott valaha olyat bárki Budapesten, hogy a sajtószabadság olyan fontos, hogy azért akár meg is kell halni? Hogy az olyan érték, amiért a jövőben is késznek kell lenni feláldozni akár az életünket is? Tetszenek ezt hallani magyar újságírók, akik a sajtószabadság felszámolása után azzal vannak elfoglalva, hogy az ezüsthajós Káel Csabával, mint komoly közéleti szereplővel készítsenek seggnyaló interjút a Népszabadságban, és nem kérdezik meg, hogy a börtönt, azt hogyan tetszett megúszni? Az ne tévesszen meg senkit, hogy ma még bármit meg lehet írni. Ez már nem jog, hanem kegy.

Amerikában a független sajtó nem egyenes adásban közvetítené a diktatúra kiépítését, hanem az első napon, arra szólítaná fel a népet, hogy menjen az utcára, ragadjon fegyvert, és élete árán is védje meg a hazáját, a jog uralmát, a demokráciát és a szabadságot. Nem a demokrata az „idegen”, hanem az, aki a demokrácia ellen tör. Igaz, itt az antiszemitizmus nem a nemzeti identitás központi eleme. Felszólítanának, hogy tekintsen mindenki a nemzet hőseire, a hősi halált halt veteránokra, akik életük árán teremtették meg ezt a szabad országot. Legyenek méltóak hozzá, és életük árán is védjék meg azt, amit úgy hívnak, hogy Amerika. Nem úgy beszélnének, mint a Charta-tüntetésen Gyurcsány Ferenc, aki csitította és nyugalomra intette a hallgatóságot, pedig amúgy még ő a legradikálisabb ellenálló az országban.

Úgy viselkednek a magyarok, mintha nekik nem lennének olyan hőseik, mint az amerikaiaknak, akik irányt mutatnának nekik: „kik szabadon éltek, haltak, szolgaföldben nem nyughatnak”. Kell ennél több? A magyar ősök most szolgaföldben nyugszanak. Ennek az embernek van képe március 15-én beszédet mondani, amikor azokat a szabadságjogokat veszi el, amelyekért akkor harcoltak, később sokan az életüket áldozták, meghaltak. Egyebek mellett a cenzúra (és öncenzúra) eltörléséért, amit nálunk soha nem vettek elég komolyan. Hajtogatják az ünnepeken, hogy ne menjünk a cenzorhoz, de soha nem értették meg, és nem vették komolyan azt, amit ez jelent. Egy amerikai számára ennek súlyos jelentése van. Orbánt el kellett volna kergetni onnan. Nyissanak neki vízágyúval utat. Legyen világos, hogy miről van szó.

Azért lehet a szélsőjobbé az utca, mert a demokraták gyávák. Vissza kellene foglalni. Az utca mindig a szabadságukért küzdő forradalmároké volt. Sokan azt hiszik, hogy nincs rosszabb egy felkelésnél, azt kell elkerülni. De igen, van annál rosszabb: szolgaként, alattvalóként élni egy alávaló, elmebeteg diktatúrában évtizedeken át. Ez a legrosszabb. Ráadásul egy demokratikus Európa közepén, amely alig várja, hogy elkergessék ezt az eszelőst. Ez még csak az alkotmányos vagy demokratikus rend megdöntése sem lenne, mert se alkotmány nincs, se demokrácia. Ha felkelnének, egy puskalövés nélkül, két nap alatt söpörnék el Orbán koszos, rühes fasiszta rendszerét. Most még. Tíz év múlva már nem. Vagy rákényszerítenék arra, hogy felejtse el a fülkeforradalmat, demokratikus viszonyok között kormányozza az országot négy évig, aztán majd döntenek a választók (ha addigra lesz valami alternatíva). Egyenlő feltételek mellett. Ehelyett mindenki a sunyi alkalmazkodást választja, ezért ebben fognak nyögni tíz vagy húsz évig.

Ez ugyanis magától nem fog megváltozni, ezt választáson leváltani nem lehet. Orbán kizsigereli a népből a hiányzó pénzt, látványos stabilizációt fog elérni. Fasiszta elődeihez hasonlóan lesznek gazdasági sikerei, mindez majd őt, és a Lipótmezőről szalasztott rendszerét fogja igazolni. Jegyezzük meg, hogy stabilizációt a demokrácia felszámolása nélkül, és a törvények betartásával is lehetett volna csinálni. Ez nem a cél, hanem az eszköz. Hogy mennyien döglenek bele, az nem számít. Még tapsolni is lehetett volna, hogy elejét veszi bizonyos visszaéléseknek. De itt nem ez zajlik.

Nincs külső katonai erő, amire támaszkodik a diktatúra menetrendje. Egyedül a magyar nép korrupt, haszonleső lelkülete, gyávasága tartja hatalmon a nemzeti együttműködési rendszerét.

Bartus László írását az Amerikai Népszava online oldalán  ide kattintva olvashatja tovább!

Vissza...