Munkára magyar |
2011-05-28 21:33:58 |
|
Ami az elméjében megfogan, azt a világban végbemenő változásnak véli. Legújabb felfedezése az volt, hogy a fogyasztás alapú világot felváltja a munkára alapuló világ. Ezt szerintem senki nem érti, mert a fogyasztás alapú gazdaság eddig azt jelentette, ha van fogyasztó, el lehet adni a terméket, ha el lehet adni a terméket, akkor van mit termelni, ha van mit termelni, van munkahely, akkor van munka és megélhetés. A munkára alapuló új világról semmit nem tudunk, csak annyit, hogy Orbán Viktor túl alacsonynak találja a magyarországi foglalkoztatást, túl sok az eltartott, és kevés a dolgozó. Ezen persze csak ő csodálkozik, és azok, akik vérig vannak sértve, ha például e lap hasábjain a magyarokról elhangzik, hogy nem szeretnek olyan nagyon dolgozni, mint ahogyan azt állítják. Ezért most az inga kileng a másik oldalra jó magyar szokás szerint. A nemzeti ügyek kormánya most mindenkit dolgoztatni akar, akár van annak értelme, akár nincs. Rejtő regényeket idéző jelenetek zajlanak a munka frontján, a komcsi időkre emlékeztető munkaversenyekkel. Engem speciel a katonaságra emlékeztet, amikor az volt a feladat, hogy csak a katona soha meg ne álljon, hanem állandó mozgásban legyen. Voltak napok, amikor egy nagy földrakást átlapátoltunk jobbról balra, két méterrel arrébb. Majd ugyanezt a földkupacot a következő napokban visszalapátoltuk oda, ahol volt. Nem kérdeztük meg, hogy ennek mi értelme volt, mert hátha ad valami okos magyarázatot az őrmester. Ettől inkább megkíméltük magunkat. Az esztelenségnek van egy olyan foka, amikor már nem kérdez az ember. Hasonló események zajlanak Magyarországon, pontosabban, most kezdődik az őrültségnek az a különös formája, amikor már senki nem kérdez semmit, rá sem néz a másikra, csak csinálja. Januártól indul be teljes erővel a közmunka program, akkor jön csak el a munkaalapú társadalom igazán. Debrecenben már megjelentek az első fecskék: diplomások söprik az utcát. Nagyon helyes, mondja erre a nem diplomás, aki nem járt öt évig egyetemre, rohadjanak meg a diplomások, az ő fogalmai szerint ezek úgysem dolgoztak soha. Ennél azért vannak bonyolultabb összefüggésekben is gondolkodni képes agyak, akik azt mondják, hogy azért ennél hasznosabban is tölthetnék az időt azok, akik az utcasöprésen kívül még másra is alkalmasak lennének. Hogy az irigyeknek is tegyünk egy gesztust: csinálhatnának mást, akiket drága pénzen kitanított az állam. Nem számít, megmondta a nemzetvezető, hogy munkaalapú paradigma száll a világra (az ő fejére), és akkor mindegy mit, csak dolgozzon a magyar ember. A diplomás ne a szakirodalmat bújja otton, vagy nyelvet tanuljon, hanem menjen utcát söpörni, mert az olvasás az nem munka, az naplopás. Legalábbis minden totalitariánus rendszerben. Egy a fontos: ránézünk a statisztikára, ugrik a foglalkoztatottság, óriási eredményeket értünk el a közmunka csatában, és ezzel leraktuk a munka alapú társadalom alapjait. Az igaz, hogy a diplomás közmunkások miatt az utcaseprők elveszítik az állásukat, de sebaj. Az utcaseprők is mennek közmunkára. Ők majd közmunkában műtenek. Ide klikkelve találhatja meg a cikk forrását a laszlo.bartus.nepszava.com-on. Az irás igencsak aktuális! Klikkeljen ide, ha szeretné megtudni, hogy miért! |
Egy konferencián azt mondta a nemzet örökös miniszterelnöke, hogy valamiféle paradigmaváltás van a világban. Ezt mindig úgy kell érteni, hogy valami eredetinek vélt gondolat szállta meg a nemzeti együttműködés vezetőjét, amit megpróbál Magyarországra erőltetni, és ezt a korszakos felfedezését – mint Móricka – általában az egész világra vetíti.