Mit akarnak valójában Lázárék? |
2011-05-15 14:32:39 |
|
Az öregségi nyugdíjon belül a korhatárt (62 évet) betöltöttek száma 1.462.449, a korhatár alatti öregségi nyugdíjasoké (előrehozott öregségi nyugdíj) 238.351 fő. (A korengedményes nyugdíjasok között mindössze 20 ember van, aki 1950 előtt született, a többiek tehát mind korhatár alattiak - 11.213 férfi és 4.337 nő -, ezen belül pedig kb. ezren 50 évnél fiatalabbak közöttük.) A korhatár alattiak száma így összesen 253.901 - ennyien vannak, akiket potenciálisan érint az alkotmánymódosítás. (Az alaptörvénnyel már nem is kell bajlódniuk, abból ugyanis az öregkor biztonsága teljes mértékben hiányzik. Törekedni kell rá, persze. Mint régen a világbékére.) A rokkantsági nyugdíjasok száma összesen 721.973 volt januárban, ebből a korhatár alattiak száma 337.530 (a baleseti rokkantságival együtt). Ha elhisszük, hogy az összes rokkantak közül százezer embert vissza akar irányítani a kormány a munkaerőpiacra - ami a korhatár alattiak egyharmada -, akkor az összes potenciális érintettek száma 350-360 ezer körül van. Az ONYI statisztikáiban szerepel továbbá "korhatár alatti özvegyi nyugdíj" is (21.230 fő, kb. 700 millió Ft/hó), de az azért elég morbid lenne, ha azt is elvonnák. (A többi nyugdíj-jellegű ellátás, - özvegyi nyugdíj, baleseti járadék, árvaellátás, egészségkárosodott személyek ellátásai stb. - már nem további nyugdíjasokat jelentenek, hanem juttatásokat, amelyek 1-1 személynél halmozódhatnak is.) És most nézzük a dolog érdemi részét. A korhatár alatti öregségi nyugdíjak januárban összesen 28,7 milliárd forintot tettek ki (évesítve ez durván 345 milliárd, az összes nyugdíj- és nyugdíj-jellegű kifizetés 11,5%-a). Ennyit akar a két képviselő megtakarítani az országnak, amihez járulna még a korengedményes nyugdíj eltörléséből 25 milliárd, a 100 ezer rokkantnyugdíjas "munkába állításából" pedig éves szinten 88 milliárd. Mindösszesen: évi 458 milliárd. (A teljes nyugdíjkassza kb. 15%-a.) Amennyiben ez nem lenne elég a nemzet számára, a módosító indítvány biztosítja, hogy a - külön törvényben meghatározott - nyugdíjazási korhatár módosításával az összeg bármikor növelhető legyen. (Az a törvény pedig valószínűleg nem is sarkalatos...) Nézzük azonban, mi történik még, azon kívül, hogy a munkaerőkínálat alsó hangon 350 ezerrel bővül (gondolom, 2012-től). Először is: aki nem nyugdíjas és nincs alkalmazásban, annak fizetnie kell az egészségügyi ellátásért. Azt hiszem, ez havi 5100 forint jelenleg, tehát 350 ezer emberre évente 21 milliárd forint körüli bevétel az államnak. Olyan megoldás persze nincs, hogy akinek megvonják a nyugdíját, az bejelentkezik munkanélkülinek (járadékért és 3 havi TB-ért), mert ahhoz eleve frissen megszűnt munkaviszony szükséges. Álláskeresőnek tudtommal be lehet jelentkezni, de azért ellátás nem jár. Másodszor: akinek már csak néhány éve van a "rendes" ("erkölcsös"?) nyugdíjig, attól könnyű szívvel vonják meg az ellátást "arra a kis időre" - de milyen nyugdíjjal kerül majd vissza a rendszerbe, ha megéri? A régi nyugdíja, inflációval felszorozva? (Ekkor a nyugdíját tulajdonképpen csak szüneteltetik, de a 62. - vagy 65. vagy 70. - születésnapjára majd megkapja nemzeti ajándékként, hogy a következő hónaptól ismét lesz miből élnie.) Vagy újra kiszámolják, mennyi nyugdíj jár neki, az akkori szabályok alapján, hiszen saját jogán csak akkor válik igazi nyugdíjassá? És mi van, ha addigra a nyugdíjnak már egyéb feltételei is vannak? (Az szinte biztos, hogy a szolgálati ideje nem fog növekedni, ha tehát a minimálisan ledolgozandó, járulékfizető idő akkor már 40 év lesz - mínusz max 8 év gyes -, akkor lényegében ő már többé nyugdíjat nem fog kapni!) Netán úgy tekintik, hogy ez csak egy lógós, egy ügyeskedő, aki már úgyis érdemtelenül túl sok pénzt kapott az államtól, esetleg ennek megfelelően neki csak csökkentett nyugdíj jár? Harmadszor: Nincs menekülő útvonal. Jelenleg ugyanis van lehetőség arra, hogy meglehetősen borsos áron be lehet költözni nyugdíjas-otthonokba, ami a saját lakás árából finanszírozható, ahhoz azonban, hogy ott valaki felvételt nyerjen, vállalnia kell azt is, hogy bizonyos összeget (úgy hallom, általában a mindenkori nyugdíj 75-80%-át) az otthont üzemeltető vállalkozás kapja meg. Egy nyugdíj nélküli nyugdíjasnak tehát nincs piaci értéke. Nyilván köthetnek majd ellátási /eltartási szerződést a hozzátartozók rá (amit persze jelzáloggal vagy valamiféle kaucióval is megerősítenek), de ez csupán egy "büdösbarlang" lesz, ahonnan nincs visszatérés, és ami még komoly pénzébe is kerül a családnak. (Egyetlen előnye ennek a megoldásnak, hogy a vállalkozásnak - ha nem túl hosszú a várólista - érdeke, hogy ne haljon meg a nem-nyugdíjas idejekorán. Ha azonban hosszú a várólista, akkor bizony rövid lehet a finanszírozási időszak.) De vajon hány magyar állampolgár van, akinél egyáltalán szóba kerül, hogy egy elfogadható színvonalú hasonló intézménybe felvételt nyerjen? Ezzel kapcsolatban feltétlenül tudni kell, hogy - a lakásállomány zöme 40-60 négyzetméteres lakásokból áll (ahová a szülőket nem nagyon lehet gond nélkül beköltöztetni), - ha mégis összeköltözik a család, akkor egy csomó ingatlan válik feleslegessé, amelyek a devizahitelesektől elkobzott lakásokkal egyidejűleg, de nem szabályozható módon kerülnek piacra, lenyomva az árakat, - feltehető, hogy szaporodni fognak az olyan vállalkozások, amelyek egyfajta privát elfekvőt jelentenek (mindenféle komolyabb garancia és tényleges ellenőrzés nélkül), - ha esetleg gombamód szaporodnának a minden igényt kielégítő, megfelelő egészségügyi ellátást is biztosító intézmények, az még tovább csökkenti az állami szektorban dolgozó nővérek számát, amely már most is kritikus. Summa summárum: A kormány ezzel az alkotmánymódosítással - a Széll Kálmán Tervben is szereplő számokat is figyelembe véve - évente legalább 400 milliárdot spórolna meg (a rokkantnyugdíjasok nélkül kb. 250 milliárdot), miközben - csak a korhatár alatti öregségi nyugdíjasokkal számolva - legalább évi 15 milliárd forintot szedne be azoktól, akiktől a nyugdíjat megvonta. Ezzel párhuzamosan azonban a nyugdíjjárulékot tovább szedné mindenkitől (szolidaritási alapon), és mivel ezek összege a 2011-es költségvetés számai szerint körülbelül 2500 milliárd forint, a nyugdíjkassza akár szufficitessé is tehető. (Vajon mi lesz a többlettel? Vagy nem lesz többlet, csak az állami szektorban dolgozók után az államnak nem kell nyugdíjjárulékot fizetnie? Sose derülne ki...) Az egyénileg fizetendő egészségügyi járulékkal kapcsolatban persze megjegyzendő, hogy ennyi (évi 15, ill. rokkantnyugdíjasokkal együtt 22 milliárd) valószínűleg nem jönne be, mert sokan nem fizetnék be a pénzt. Akkor viszont legalább kevesebb lesz az egészségügyön a teher, az ellátási kötelezettség, ellenben piaci árakat kellene fizetni egy influenzáért, epegörcsért, minden, akár életmentő műtétért, és persze az egyszerű gyógyszerfelírásért is. Ami még szebb: a gyógyszertámogatás ebben az esetben teljes egészében megspórolható, hiszen nem biztosított személy váltotta ki a receptet. (Akkor tényleg lehet egyharmadával csökkenteni a gyógyszertámogatást... másképp nem.) A hivatalos indoklás persze az, hogy a "nem igazi" rokkantak és a szolgálati nyugdíjasok ellen lép fel a kormány, az alkotmánymódosítás azonban nem ezt mondja. Külön csavar, hogy a lépés még ennek az alkotmánynak a hatálya alatt valósulna meg - amely alkotmány az év végén hatályát veszti(?) vagy érvénytelenségét kimondják(?) -, a rendelkezés következményei tehát örök időkig fennmaradnak. (Ha hagyjuk. Hagyni fogjuk?) Forrás: Nol.hu blog- klikkeljen ide! |
Miről is beszélünk, amikor a korhatár alatti nyugdíjak csökkentése vagy megvonása a cél? Először is egy kis statisztika: 2011 januárjában öregségi nyugdíjban 1.700.800 ember részesült, "