Sokkal inkább arrĂłl az állapotrĂłl, ami Ă©vek Ăłta uralkodik a pártban, Ă©s ami – Ă©n legalábbis Ăşgy látom – mĂ©g egy jĂł darabig nem fog megváltozni. 2004 Ă©s 2006 között ez a párt pĂ©ldát mutatott összefogásbĂłl Ă©s az egymás iránti szolidaritásbĂłl. Az engem nem kĂĽlönösebben Ă©rdekel, hogy jobboldali vĂ©lemĂ©nyformálĂłk mit Ărogatnak – 2006-ban, csakĂşgy, mint 2010-ben, a tĂ©t az volt, hogy Magyarország megmarad-e egy nyitott, fejlĹ‘dĹ‘ pályán lĂ©vĹ‘, nyugatos köztársaságnak, vagy visszatĂ©r a kĂ©t világháborĂş közti, bezárkĂłzĂł, EurĂłpa-ellenes, ultrakonzervatĂv irányhoz. Hogy voltak trĂĽkkök? Na ja, kĂ©rem, a politika nem apácazárda – 2006-ban kĂĽlönösen hĂĽlyĂ©nek kellett lenni ahhoz, hogy az ember ne lássa tisztán a gazdaság elĹ‘tt állĂł kihĂvásokat Ă©s nehĂ©zsĂ©geket. (EgyĂ©bkĂ©nt is, Orbán Ăłta tudjuk: más a kampány, Ă©s más a kormányzás.) A párt vezetĹ‘i, legalábbis Ăşgy látszik, akkor felfogták a tĂ©t nagyságát, Ă©s egy emberkĂ©nt álltak ki az Ăşj miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc mellett. Persze, mint azt magátĂłl GyurcsánytĂłl tudjuk, ez a kiállás is inkább csak látszĂłlagos volt, egyfajta kĂ©nyszer, Ă©s már akkor is megjelentek azok a hangok, amelyek Gyurcsányt cĂ©ltudatos, kissĂ© önfejű politizálási stĂlusa miatt támadták. („Megpuccsolta Medgyessyt, saját kĂ©pĂ©re akarja formálni az MSZP-t!” – zĂşgott fel akkor a kĂłrus. Nem mintha a pártnak 1998 Ă©s 2004 között lett volna bármilyen önállĂł arculata, Ă©s az azĂłta folyamatosan a HĂr TV-ben haknizĂł Medgyessy kĂ©pes lett volna rá, hogy akár csak a parlamenti kĂĽszöböt megugorja 2006-ban a szocialistákkal…) MĂ©gis megtörtĂ©nt az összefogás, Ă©s saját jĂłl felfogott Ă©rdekĂĽkben is zártak a sorok – hiszen sokan joggal bĂztak benne, hogy kormányzati pozĂciĂłban megmaradnak szerzett elĹ‘jogaik, zsĂros pozĂciĂłik, hogy pártfogĂłik vagy pártfogoltjaik továbbra is döntĂ©si helyzetben lesznek. Ezeket az illĂşziĂłkat rombolta szĂ©t az azĂłta már hĂressĂ©/ hĂrhedtĂ© vált Ĺ‘szödi beszĂ©d, ahol Gyurcsány világossá tette: nincsenek többĂ© Ă©lethosszig szĂłlĂł pozĂciĂłk, bebetonozott helyek, hanem a munka Ă©s a produktivitás lesz a fokmĂ©rĹ‘je mindennek. Ha pedig nem tetszik, vissza lehet menni autĂłt szerelni. Gondolom, hogy be lehettek tojva nĂ©hányan, akik lĂ©tezĹ‘ alapszervezetet már Ă©vek Ăłta nem láttak, Ă©s csak akkor találkoztak Ă©lĹ‘ párttaggal, amikor valamelyik haverjuknak, vagy maguknak kellett megszavaztatni egy Ăşjabb pozĂciĂłt. Azok, akik elszoktak tĹ‘le, hogy valĂłdi versenyben mĂ©ressĂ©k meg magukat, ehelyett Ăşgy sakkoztak az egyszeri párttagokkal – azokkal, akik nekik hordták a szĂłrĂłlapokat, miattuk vesztek össze a szomszĂ©daikkal, Ă©s tűrtĂ©k el, fĹ‘leg kis falvakban, a jobboldali boltos, tanĂtĂł, vagy autĂłszerelĹ‘ gĂşnyait Ă©s szidalmait – hogy mĂ©g hosszĂş idĹ‘re biztosĂtva legyen a saját, Ă©s barátaik, rokonaik megĂ©lhetĂ©se is. Ki is szivárogtatták gyorsan a beszĂ©det – Orbán Ă©s a Fidesz legnagyobb örömĂ©re, akik a hĂr hallatán pezsgĹ‘t bontottak. A folytatást ismerjĂĽk: vandálok által szĂ©tvert belváros, megrohamozott tĂ©vĂ©Ă©pĂĽlet, Ă©gĹ‘ autĂłk, folyamatos zaklatások, lemondás Ă©s elvesztett választás. Kedves barátaink Ăşgy kalkulálhattak, hogy Gyurcsánynak vĂ©ge, Ă©s a legnagyobb hĂr a továbbiakban az lesz vele kapcsolatban, amikor megjelenteti majd kötcsei magányában tollba mondott emlĂ©kiratait. Most is csalĂłdniuk kellett. Az elvesztett választás után ugyanis a volt miniszterelnök Ăşjra aktivizálta magát – platformot grĂĽndolt, járta az országot, nĂ©pszerűsĂ©gĂ©t kihasználva kampányolt az MSZP mellett, Ă©s nem átallott szĂłba állni a párt igazi gerincĂ©t adĂł tagokkal, szimpatizánsokkal, aktivistákkal – ahelyett, hogy a pártszĂ©kház elefántcsonttornyábĂłl osztotta volna a mĂ©g megmaradt, de a kutya által nem nĂ©zett/ olvasott/ hallgatott baloldali mĂ©diumokban az Ă©szt. LegutĂłbb pedig pártszavazást kezdemĂ©nyezett abban a remĂ©nyben, hogy a sokszor hangoztatott megĂşjulást Ă©s megtisztulást a vezetĹ‘sĂ©g is komolyan veszi, Ă©s nem csak papolni tud rĂłla. Egyesek szemĂ©ben tehát halálos bűnöket követett el. Nosza, ki is kerĂĽlt platformjának tagnyilvántartása a Magyar Nemzethez, hova máshova? Most pedig a pĂ©nteken lezajlott Pest megyei szavazás. Valahogy a rĂ©sztvevĹ‘k teljesen máshogy emlĂ©keznek az ott törtĂ©ntekre, mást mond rĂłla TĂłbi, az Ăşj elnök, Ă©s mást Ăr rĂłla Gyurcsány a Facebookon. Tudja fene, Ă©n ezek után valahogy Gyurcsánynak hiszek jobban. FĹ‘leg, miután szembesĂĽlnöm kell azzal, hogy a pozĂciĂłjukban maradt, vagy oda most frissen bekerĂĽlt „elvtársak” mennyit tettek a párt jĂł választási szereplĂ©sĂ©Ă©rt, Ă©s hogy tevĂ©kenysĂ©gĂĽk az elmĂşlt idĹ‘szakban mennyire volt produktĂv. (Mert lehet, hogy nĂ©hányan utcára vonulnak, flash mobot Ă©s performanszokat szerveznek, de könyörgöm: hol van ennek a szavazatokban, támogatottságban, fiatal embereknek a párthoz csábĂtásában megmutatkozĂł haszna? A válasz szerintem egyĂ©rtelmű: sehol!) Hát, ennyi. Ha valakinek maradtak volna mĂ©g illĂşziĂłi, javaslom, gyorsan számoljon le velĂĽk. Itt Ă©s most nem lesz semmilyen megĂşjulás. A kĂ©rdĂ©s szerintem eldĹ‘lt. Mit lehet mondani erre? Hajrá, Gyurcsány Feri!
A forrás a Kapcsolat.hu-n ide klikkelve érhető el. |