Barátok közt

2011-05-15 12:17:34

Hát akkor megvolt a Pest megyei szavazás is. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nekem nem nagyon voltak illúzióim. Az eredményt nem kommentálnám – illetve ez az egész bejegyzés tekinthető egyfajta kommentnek, de nem feltétlenül az eredményről szeretnék írni.

Sokkal inkább arról az állapotról, ami évek óta uralkodik a pártban, és ami – én legalábbis úgy látom – még egy jó darabig nem fog megváltozni.
2004 és 2006 között ez a párt példát mutatott összefogásból és az egymás iránti szolidaritásból. Az engem nem különösebben érdekel, hogy jobboldali véleményformálók mit írogatnak – 2006-ban, csakúgy, mint 2010-ben, a tét az volt, hogy Magyarország megmarad-e egy nyitott, fejlődő pályán lévő, nyugatos köztársaságnak, vagy visszatér a két világháború közti, bezárkózó, Európa-ellenes, ultrakonzervatív irányhoz. Hogy voltak trükkök? Na ja, kérem, a politika nem apácazárda – 2006-ban különösen hülyének kellett lenni ahhoz, hogy az ember ne lássa tisztán a gazdaság előtt álló kihívásokat és nehézségeket. (Egyébként is, Orbán óta tudjuk: más a kampány, és más a kormányzás.) A párt vezetői, legalábbis úgy látszik, akkor felfogták a tét nagyságát, és egy emberként álltak ki az új miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc mellett. Persze, mint azt magától Gyurcsánytól tudjuk, ez a kiállás is inkább csak látszólagos volt, egyfajta kényszer, és már akkor is megjelentek azok a hangok, amelyek Gyurcsányt céltudatos, kissé önfejű politizálási stílusa miatt támadták. („Megpuccsolta Medgyessyt, saját képére akarja formálni az MSZP-t!” – zúgott fel akkor a kórus. Nem mintha a pártnak 1998 és 2004 között lett volna bármilyen önálló arculata, és az azóta folyamatosan a Hír TV-ben haknizó Medgyessy képes lett volna rá, hogy akár csak a parlamenti küszöböt megugorja 2006-ban a szocialistákkal…) Mégis megtörtént az összefogás, és saját jól felfogott érdekükben is zártak a sorok – hiszen sokan joggal bíztak benne, hogy kormányzati pozícióban megmaradnak szerzett előjogaik, zsíros pozícióik, hogy pártfogóik vagy pártfogoltjaik továbbra is döntési helyzetben lesznek.
Ezeket az illúziókat rombolta szét az azóta már híressé/ hírhedté vált őszödi beszéd, ahol Gyurcsány világossá tette: nincsenek többé élethosszig szóló pozíciók, bebetonozott helyek, hanem a munka és a produktivitás lesz a fokmérője mindennek. Ha pedig nem tetszik, vissza lehet menni autót szerelni. Gondolom, hogy be lehettek tojva néhányan, akik létező alapszervezetet már évek óta nem láttak, és csak akkor találkoztak élő párttaggal, amikor valamelyik haverjuknak, vagy maguknak kellett megszavaztatni egy újabb pozíciót. Azok, akik elszoktak tőle, hogy valódi versenyben méressék meg magukat, ehelyett úgy sakkoztak az egyszeri párttagokkal – azokkal, akik nekik hordták a szórólapokat, miattuk vesztek össze a szomszédaikkal, és tűrték el, főleg kis falvakban, a jobboldali boltos, tanító, vagy autószerelő gúnyait és szidalmait – hogy még hosszú időre biztosítva legyen a saját, és barátaik, rokonaik megélhetése is. Ki is szivárogtatták gyorsan a beszédet – Orbán és a Fidesz legnagyobb örömére, akik a hír hallatán pezsgőt bontottak. A folytatást ismerjük: vandálok által szétvert belváros, megrohamozott tévéépület, égő autók, folyamatos zaklatások, lemondás és elvesztett választás.
Kedves barátaink úgy kalkulálhattak, hogy Gyurcsánynak vége, és a legnagyobb hír a továbbiakban az lesz vele kapcsolatban, amikor megjelenteti majd kötcsei magányában tollba mondott emlékiratait. Most is csalódniuk kellett. Az elvesztett választás után ugyanis a volt miniszterelnök újra aktivizálta magát – platformot gründolt, járta az országot, népszerűségét kihasználva kampányolt az MSZP mellett, és nem átallott szóba állni a párt igazi gerincét adó tagokkal, szimpatizánsokkal, aktivistákkal – ahelyett, hogy a pártszékház elefántcsonttornyából osztotta volna a még megmaradt, de a kutya által nem nézett/ olvasott/ hallgatott baloldali médiumokban az észt. Legutóbb pedig pártszavazást kezdeményezett abban a reményben, hogy a sokszor hangoztatott megújulást és megtisztulást a vezetőség is komolyan veszi, és nem csak papolni tud róla. Egyesek szemében tehát halálos bűnöket követett el. Nosza, ki is került platformjának tagnyilvántartása a Magyar Nemzethez, hova máshova?
Most pedig a pénteken lezajlott Pest megyei szavazás. Valahogy a résztvevők teljesen máshogy emlékeznek az ott történtekre, mást mond róla Tóbi, az új elnök, és mást ír róla Gyurcsány a Facebookon. Tudja fene, én ezek után valahogy Gyurcsánynak hiszek jobban. Főleg, miután szembesülnöm kell azzal, hogy a pozíciójukban maradt, vagy oda most frissen bekerült „elvtársak” mennyit tettek a párt jó választási szerepléséért, és hogy tevékenységük az elmúlt időszakban mennyire volt produktív. (Mert lehet, hogy néhányan utcára vonulnak, flash mobot és performanszokat szerveznek, de könyörgöm: hol van ennek a szavazatokban, támogatottságban, fiatal embereknek a párthoz csábításában megmutatkozó haszna? A válasz szerintem egyértelmű: sehol!)
Hát, ennyi. Ha valakinek maradtak volna még illúziói, javaslom, gyorsan számoljon le velük. Itt és most nem lesz semmilyen megújulás. A kérdés szerintem eldőlt. Mit lehet mondani erre? Hajrá, Gyurcsány Feri!

A forrás a Kapcsolat.hu-n ide klikkelve érhető el.

Vissza...