Trianon szavazatszerzésre

2011-05-01 07:57:10

(Egy érdekes kis epizód arról, miként nyúlta le Veszprémben a Fidesz a veszprémi Jobbik kezdeményezését.) Átnézve a helyi média közgyűlésről szóló beszámolóit, érdemi módon nem igazán hozzák sehol sem szóba, miként zajlott le egy az iskolák életébe durván beavatkozni kívánó elképzelésről a testületi vita. Pedig a javaslat és annak sorsa, igencsak tanulságos.

Egy régebbi, a média figyelmét akkor nem kiváltó próbálkozás után, a Jobbik színeiben listáról a városi közgyűlésbe bejutó képviselő asszony most ismét elkészítette javaslatát. Az általa megfogalmazott előterjesztés határozati javaslatában azt szerette volna elérni, hogy a város fenntartásában működő közoktatási intézmények vegyék végre komolyan Hoffmann Rózsa felhívását a „Nemzeti Összetartozás Napjáról”. A határozati javaslatban foglaltak szerint a közgyűlés javaslatot tesz az oktatási intézményeinek, hogy Trianonról június 4-én megfelelő módon emlékezzenek meg.

Az előterjesztésből az nem derül ki, hogy a képviselő asszony mit várna el pontosan az oktatási intézményektől, azok vezetőitől. Az indoklást tartalmazó rész minden szakmaiságot nélkülöz, és igencsak „egysíkú”. Ha az előterjesztő felhasznál forrásmunkát, akkor azt illenék is megjelölni. Ezúttal az mégsem történt meg. Az internethez értők ugyanakkor könnyen kideríthették, a határozatot felvezető szöveg valójában Usztics Mátyás 2007 júniusában elmondott Trianonról szóló megemlékező beszédének egy kiragadott és némileg már átdolgozott részlete. (A beszéd a „Barikád” nevet viselő honlapon a mai napig olvasható.)

Mégsem emiatt nem aratott osztatlan sikert a Fidesz köreiben ez az elképzelés. Véleményem szerint csupán az történt, hogy a helyi Fidesz frakció egyszerűen megirigyelte a Jobbik politikai hasznot remélő elképzelését. S ahogy az már ilyenkor lenni szokott, elorozta, „einstandolta” azt!

Nagy naivan még meg is dicsértem a Fidesz egyik képviselő asszonyát a vita elején, aki történelem szakos tanárként jelezte, nem tudja elfogadni a Jobbikos képviselő előterjesztését, hisz az nem tudja megfelelően garantálni, hogy a korosztályi sajátosságok figyelembevételével történjék majd meg az iskolákban a megemlékezés. Ezt követően viszont Mihalovics Péter egyszeriben csak előhúzta a „cilinderből” (no nem a nyuszit, hanem) azt a határozati javaslatot, amelynek a végrehajtásáért már nem a Jobbik képviselőnője, hanem személyesen a polgármester lesz a felelős. Képzelem, mennyire kapkodó és sebtében zajló lehetett a Fidesz képviselői részéről az a munka a közgyűlést megelőző délutánon, aminek eredményeként úgy írták át az előterjesztés határozati javaslatát, hogy az a Jobbikos javaslattól eltérőnek, kicsit másnak tűnjön! (Ha majd egyszer lesz módjukban összevetni a két javaslatot, meglátják, tartalmát tekintve valójában az egy és ugyanaz.)

Egy korrekt, átgondolt előkészítő munka során már az oktatási bizottsági ülésen elő kellett volna hozakodni a többségnek a változtatási szándékával, de akkor egy-két a lényegen nem változtató szó kicserélését leszámítva a Fideszes bizottsági elnök és a Fideszes többség még lelkesen támogatta a Jobbikos képviselői javaslatot. S még a közgyűlést közvetlenül megelőző egyeztetésen is mélyen hallgattak arról, hogy nekik van másféle elképzelésük, miközben én már akkor arról próbáltam meggyőzni a polgármestert, hogy az előterjesztés előkészítetlensége miatt, az ne is kerülhessen napirendre. A közgyűlésen is próbáltam erre rábeszélni végül is eredménytelenül a többséget. Az előterjesztés ugyanis nem más, mint egy durva beavatkozás az iskolák életébe és az intézményvezetőre nehezedő, de alapvetően csupán szavazatszerzésre irányuló presszió.

Azt is hiába javasoltam, hogy inkább az önkormányzat szervezzen egy helyi megemlékezést június 4-én Trianonról, az sem nyerte el a képviselők tetszését. Arra hivatkoztak, hogy egy ilyen rendezvényre tapasztalatuk szerint sajnos nem mennének el a város polgárai. Nahát, nahát! Ezek szerint akkor inkább visszatérnek a pártállami módszerekhez? Amikor is mindent felülről írtak elő és amikor még ez sem volt már elég, akkor „vattaként” rendelték ki a diákokat egy-egy városi ünnepségre közönségnek.

Döbbenetes, hogy ma úgy is meg lehet tárgyalni egy ilyen javaslatot, hogy arról közben magukat az érintetteket meg sem kérdezik. Semmibe sem veszik az intézmények szakmai munkaközösségeit, a közoktatási intézmények történelem tanárainak véleményére egyáltalán nem kíváncsiak. Úgy kezelik a (szakmájukhoz egyébként jól értő) tanárokat, mint akik vélhetően ki akarnak bújni egy fontos kötelezettségük alól és közben elfelejtik, hogy az iskolák a fenntartó által elfogadott pedagógia program szerint dolgoznak. Elfelejtik, hogy elvileg (ma még) van önrendelkezési joga a szakmai műhelyeknek, s hogy ebben a tanévben már egy a tanév elején elfogadott munkaterv szerint végzik az intézményekben dolgozók a munkájukat.

A legszomorúbb persze ebben az, -a vita során ez egyértelműen kiderült-, hogy az oktatási bizottság elnöke (pedig iskolaigazgató) sem felkészült ezen a területen és úgy tűnik nem igazán van fogalma arról, hogyan is működik egy önkormányzati iskola. Ez utóbbi azért talán mégis érthető, hisz az általa vezetett intézménynek nem az önkormányzat, hanem az egyik történelmi egyház a fenntartója. Ettől bizottsági elnöknek a közgyűlési többség szemében úgy tűnik még alkalmas.

Vissza...