Öröm részt venni a tüntetéseken, öröm nézegetni a március 15-én készült panoráma-fotót, és konstatálni, hogy aznap sokkal többen vonultak föl az Orbán-rezsim ellen az Erzsébet-hídnál, mint mellette a Múzeum kertben.
És öröm hallani, hogy a szervezők kilépnek a facebook keretei közül, hogy "egy hatalmas bázisdemokrata csoportból egy jól működő, szervezett formát öltő, de továbbra is teljesen átlátható és transzparens rendszert" akarnak létrehozni. Öröm hallani, hogy ennek kapcsán ezt mondják a Népszabadságnak: "tudjuk, óriási a felelősségünk, hiszen a rendszerváltás óta ekkora tömegdemonstrációt nem szerveztek civilek".Ám bosszantó, hogy hozzáteszik: "ez a negyedik hatalmi ág." Bosszantó, mert a demokráciában pártok nem birtokolhatnak hatalmat. Civilek se, természetesen. Hatalom kizárólag választás útján szerezhető, közvetlenül vagy közvetve. A választáson való szereplés pedig pártszerű működést kíván, függetlenül attól, hogy a szereplők vállalják a pártidentitásukat, avagy tagadják, illetve leplezik. Az első pillanattól bosszantó volt a civil mozgalom párt-, sőt politikaellenes éle, noha érteni vélem a mögötte munkáló érzelmeket. (Volt már alkalmam találkozni az össznépi pártundor megnyilvánulásaival huszonegynéhány évvel ezelőtt, a rendszerváltozás hajnalán. Mikor a diktatúra állampártjával szembeni jogos indulatok hasonló módon vetültek rá minden pártra, a pártra mint olyanra, amiből "elegük volt" az embereknek. Ez akkor hamar kinőhető politikai gyermekbetegségének bizonyult. Az MDF-et, a leendő szabad választások majdani nyertesét '89 tavaszán kis híján kettészakította a "párt vagy mozgalom" vita, ami halálosan komolynak tűnt akkor - fél évre rá viszont már nevetséges ostobaságnak.)
Semmi kétség: a mai párt- és politika-ellenes indulatokat is halálosan komolyan, őszinte hittel és meggyőződéssel élik át a mai civilek. A pártfinanszírozás fő módszerévé lett korrupció, az elmúlt két évtized politikusi hibái és hitványságai erre épp elég okot adnak. Ám ha hűvös ésszel vizsgáljuk meg a szóban forgó indulatokat s a belőlük fakadó cselekvést, akkor az utóbbi a demokrácia megvédelmezése, illetve visszaszerzése szempontjából sem okosnak, sem hasznosnak nem minősülhet - sajnálatos módon demokratikusnak se.
Ide kattintva olvashatja tovább Debreczeni József közíró legújabb írását a Népszava.hu-n.
|
Az ember (ha demokrata) örömmel figyeli a sajtószabadság védelmében létrejött civil mozgalom növekvő erejét. Öröm látni, hogy az utcai demonstrációkon mind nagyobb tömeg tüntet a demokrácia talán legfontosabb vívmánya - s egyben biztosítéka - mellett.