Orbán Viktor elĹ‘ször szĂłlalt meg az OrszággyűlĂ©sben az alkotmányozás ĂĽgyĂ©ben. (Bárándy Gergely MSZP-s kĂ©pviselĹ‘ azonnali kĂ©rdĂ©sĂ©re válaszolva azt ĂgĂ©rte korábban, hogy majd a vitában mondja el a vĂ©lemĂ©nyĂ©t, azután sem az alkotmánykoncepciĂł vitájában, sem az alaptörvĂ©ny tervezetĂ©nek általános vitájában nem szĂłlalt meg.) Fontos dolgokat mondott elsĹ‘ felszĂłlalásában is (ennek egyik pontjára mĂ©g visszatĂ©rek), de a legfontosabb a válaszban hangzott el. A válaszbeszĂ©d vĂ©gĂ©n a demokratikus pártok bĂrálatára a következĹ‘ összefoglalĂł ellenvetĂ©st tette: „Én mindig Ă©lvezettel hallgatom azokat a vitákat, fontosnak is tartom, amelyeket a fĂ©kek, ellensĂşlyok rendszerĂ©rĹ‘l szoktunk itt lefolytatni, de valahogy feltűnt nekem, hogy amikor Ă–nök akár az alkotmányrĂłl, akár a demokráciárĂłl beszĂ©lnek, akkor rendszeresen a hatalom kĂ©rdĂ©sĂ©t állĂtják közĂ©ppontba. Egy nagyon furcsa jelensĂ©g ez. Lehet, hogy Magyarországon általánossá vált Ă©s megszokott, de azĂ©rt mĂ©gis csak furcsa. Hiszen valĂłjában ez egy kommunista maradvány. ArrĂłl van szĂł, hogy amikor a közĂ©letrĹ‘l gondolkodunk, akkor kizárĂłlag be… a szavak is: bebetonoz, tĂşlhatalomra jut … minden a hatalom kĂ©rdĂ©se körĂĽl forog. Barátaim, tisztelt hölgyeim Ă©s uraim, kĂ©pviselĹ‘társaim, a hatalom kĂ©rdĂ©sĂ©t az alkotmányos szabályoknak megfelelĹ‘en itt a parlamentben a pártok le fogják rendezni. A politika nem a hatalom kĂ©rdĂ©sĂ©rĹ‘l szĂłl, hanem az emberek Ă©letĂ©rĹ‘l szĂłl. Hogy milyen a jĂł Ă©let. Van-e jövĹ‘je a gyerekeiknek. Van-e közjĂł. Van-e lehetĹ‘sĂ©g arra, hogy biztonságban Ă©lhessĂ©k a jövĹ‘jĂĽket. Valahogyan amikor az alkotmányrĂłl meg a legfontosabb kĂ©rdĂ©sekrĹ‘l van szĂł, akkor Ă–nök mindig csak a hatalmi kĂ©rdĂ©seket vetik fel, de a jĂł Ă©let, a közjĂł, az emberhez mĂ©ltĂł Ă©let kĂ©rdĂ©se sose kerĂĽl elĹ‘. SzeretnĂ©m Ă–nöket emlĂ©keztetni arra, ez a kommunista gondolkodásmĂłdbeli maradvány teszi azt, hogy Ă–nök kielĂ©gĂtetlenek Ă©s elĂ©gedetlenek az alkotmány szövegĂ©vel, Ă©s állandĂłan annak a rĂ©szletkĂ©rdĂ©seit forgatják, holott azt majd kĂ©tharmados törvĂ©nyek fogják szabályozni, Ă©s Ă–nök nem tekintik Ă©rtĂ©knek, amit nagyon sajnálok, de nem tekintik Ă©rtĂ©knek azokat a kĂ©rdĂ©seket, amelyek az emberi Ă©let legfontosabb kĂ©rdĂ©sei, Ă©s amellyel az alkotmánynak igazábĂłl foglalkozni kell. Hogy mik a magyar Ă©let alapvetĹ‘ keretei. Mi az a sajátos magyar minĹ‘sĂ©g, amit a kárpát-medencei magyarok Ă©lete hordoz. Hogy mi az a kulturális-termĂ©szeti identitás. Hogy milyen az Ă©let minĹ‘sĂ©ge. Tisztelt Hölgyeim Ă©s Uraim, mi lesz a gyermekinkkel. Ezek sokkal fontosabb kĂ©rdĂ©sek, mint ami Ă–nök állandĂłan hatalmi harcok kĂ©rdĂ©sekĂ©nt, mĂ©g egyszer mondom, szerintem egy rossz politikai hagyományt követve, elĹ‘tĂ©rbe helyeznek, Ă©s az igazán fontos, az embereket igazán Ă©rdeklĹ‘ kĂ©rdĂ©sekkel szemben elsĹ‘bbsĂ©get adnak nekik. SzeretnĂ©m jelezni: a politikai hatalom kĂ©rdĂ©seit a parlamentarizmus szabályai szerint Ă©s a kialakult erĹ‘viszonyok szerint el fogjuk egymás között rendezni. Az alkotmány nem errĹ‘l szĂłl. Az alkotmány a magyar Ă©let jövĹ‘jĂ©rĹ‘l szĂłl.”
Hosszan Ă©s szĂł szerint idĂ©ztem Orbánt, mert rendkĂvĂĽl fontos, amit itt kimondott. NĂ©hány hĂłnappal ezelĹ‘tt mĂ©g olyan bolondos javaslatok is elhangzottak a magyar nyilvánosságban, hogy állĂtsák vissza a királyságot. A fideszes alkotmányozás apologĂ©tái most arra hivatkozhatnak, hogy lám-lám, szĂłba se kerĂĽl a királyság, nem lesz kĂ©tkamarás parlament sem, marad a demokratikus államszerkezet. Ez a hivatkozás sĂşlyosan fĂ©lrevezetĹ‘. A monarchiára visszatĂ©rve: törtĂ©nelembĹ‘l azt tanultuk, hogy volt abszolĂşt monarchia, meg alkotmányos monarchia. A kettĹ‘ között az a kĂĽlönbsĂ©g, hogy az elĹ‘bbiben az uralkodĂł azt tesz, amit kedve tartja, mĂg az utĂłbbiban a hatalmát az alkotmány korlátozza. A demokratikus jogállamok alkotmányai Ă©ppen errĹ‘l, a fĹ‘hatalom korlátozásárĂłl, a nagy hatalmĂş állammal szemben erĹ‘tlen polgár vĂ©delmĂ©rĹ‘l szĂłlnak. A fenti szövegben viszont Orbán kĂ©t alapvetĹ‘ állĂtást szegez szembe a demokratikus jogállamokban szokásos állásponttal. Az egyik: azt kifogásolja, hogy az ellenzĂ©k a fĂ©kek Ă©s ellensĂşlyok visszaszorĂtásával kapcsolatban állandĂłan a hatalomrĂłl beszĂ©l, amit Ĺ‘ kommunista gondolati maradványnak nevez. ValĂłjában a jogállamiságot vĂ©dĹ‘ ellenzĂ©k nem a kommunisták, hanem a demokraták mĂłdjára a hatalom korlátairĂłl beszĂ©l, Ă©s Orbánnak Ă©ppen ez nem tetszik. Nem vĂ©letlenĂĽl, hiszen az alkotmánytervezet – mint erre korábban másokkal egyĂĽtt Ă©n is felhĂvtam a figyelmet – radikálisan gyengĂti a fĂ©kek Ă©s ellensĂşlyok rendszerĂ©t: megbĂ©nĂtja az alkotmánybĂrĂłságot, megszĂĽnteti az adatvĂ©delmi biztos tisztsĂ©gĂ©t, Ăşjra a kormány alá rendeli a bĂrĂłságokat, Ă©s a fideszes többsĂ©g kezĂ©be adja minden fĂĽggetlen közjogi intĂ©zmĂ©ny vezetĹ‘jĂ©nek több ciklusra szĂłlĂł kiválasztását.
Bauer Tamás Ărását ide klikkelve olvashatja tovább a Galamus.hu-n. |