TGM az új alkotmányról

2011-03-29 12:46:50

Magyarország alaptörvényének – és már nem a Magyar Köztársaság alkotmányának! – valóban hatalmas a jelentősége, és meggyőződésem, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megteremtői bevonulnak Kelet-Európa történelmébe.

Nem tudom, az új alkotmány szerzői mennyire vannak tudatában annak, hogy mivel szakítanak és mit folytatnak, mit zárnak le és mit foglalnak össze, de ez egykönnyen megállapítható, és – bár általában elégedetlen vagyok a magyarországi politikai viták minőségével – ezúttal számos kiváló írás jelent meg a tárgyról, ami fölment attól, hogy olyasmire is kitérjek, amit mások már nagyon jól megvilágítottak.

Az új alkotmány, a Grundgesetz, láthatóan szakít a rendszerváltás „zavaros, átmeneti” korszakának liberális alapjogi és közjogi fölfogásával, ez nyilvánvaló. Ami kevésbé nyilvánvaló, hogy így szakít a modern természetjog alapvető tételrendszerével is, amelynek az eredete kétszeresen római: ókori és katolikus. Az eddigi (köztársasági) alkotmány az emberi jogokat abszolútnak tekintette, amelyek természettől fogva megilletnek mindenkit, esetünkben minden magyarországi lakost, és különösképpen a magyarországi honpolgárokat. Az új Grundgesetz az emberi jogokat valamiféle homályos párhuzamba állítja a – nem részletezett – kötelességekkel, és néhány esetben (mindenekelőtt az ún. szociális jogok területén) csak akkor teszi az állam kötelességévé az alkotmányos jogok biztosítását, ha a honpolgárok teljesítenek bizonyos, a törvény vagy a hatóság által majd megállapítandó, ellenszolgáltatásnak tekinthető kötelezettségeket.

Ez ellentmond az emberi jogok szokásos meghatározásának, viszonylagossá teszi azt, amit eddig az államnak meg kellett – vagy meg kellett volna – tennie, méghozzá föltétel és fönntartás nélkül.

Van értelme ide klikkelni és végigolvasni Tamás Gáspár Miklós legújabb publikációját a Nol.hu-n.

Vissza...