Ma, pontosabban már tegnap, MakĂłn jártam, egy ottani civil szervezet meghĂvására. Érdekes kĂ©rdĂ©seket – Ă©s a program vĂ©gĂ©n mĂ©g csodaszĂ©p makĂłi hagymát is – kaptam, melyek közĂĽl most egy olyan felvetĂ©ssel foglalkozom, amelyet rĂ©gebben elsĹ‘ hallásra Ă©lbĹ‘l el szoktam utasĂtani, viszont Ăşjabban valamiĂ©rt egyre Ă©letkĂ©pesebbnek kezdem látni. Már kerĂĽlgettem korábban is a tĂ©mát, most azonban kicsit konkrĂ©tabban körĂĽljárom – megismĂ©telve azokat az Ă©rveket, amelyeket a makĂłi beszĂ©lgetĂ©sen is elmondtam.
|
A kĂ©rdĂ©s valahogy Ăşgy hangzott, hogy vajon Ă©rdeke lenne-e a Fidesznek 2012-ben feloszlatni a parlamentet, Ă©s Ăşj választások kiĂrására kĂ©rni a köztársasági elnököt. Az aktuális hatalom által kezdemĂ©nyezett elĹ‘rehozott választásrĂłl – amely műfaj amĂşgy nem ismeretlen a demokratikus világban – általában azt gondolom, hogy elmagyarázása, indoklása olyan sĂşlyos kockázatokat rejt magában, ami miatt csak kivĂ©teles helyzetekben Ă©rdemes alkalmazni. Sokan állĂtják pĂ©ldául, mennyivel jobban járt volna az MSZP, ha mondjuk 2008-ban – ahogy akkor a Fidesz kĂ©rte-követelte – ehhez az eszközhöz nyĂşl. A számukra akkor 2010-hez kĂ©pest mĂ©g lĂ©nyegesen kedvezĹ‘bb közvĂ©lemĂ©ny-kutatási adatokra tekintve ez elmĂ©letileg igaz is lehet, ám az ilyen utĂłlagos okoskodás nem számol azzal az ismeretlen hatással, amit a gyeplĹ‘ lovak közĂ© dobása kiválthat. Ha egy párt a ciklus közben visszaadja a szavazĂłknak a mandátumát – hiszen az elĹ‘rehozott választás tulajdonkĂ©ppen ezt jelenti -, vajon milyen hĂvĂłszavakkal kĂ©r Ăşjra támogatást, mivel veszi rá megzavarodott szavazĂłit, hogy ismĂ©t benne bĂzzanak?
Ide kattintva olvashatja Török Gábor poitolĂłgus Ărását torokgaborelemez.blog.hu-n. |