Mélyelemzés a Fideszről |
2011-03-18 06:00:00 |
Semmin sem csodálkozom, csak azokon, akik csodálkoznak. Semmi sem történt 2010 áprilisa óta, aminek ne látta volna az előképét, aki a Fidesz első kormányzását végigkövette. Semmi sem változott, sem a szándék, sem a cél, csak a feltételek: a kétharmados parlamenti többséggel jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai. |
A párt után, ahol régóta tőle függ minden és mindenki, az állam is egyetlen személy fennhatósága alá került és az engedelmességre kényszerítés Fideszen belül alkalmazott technikáit ma már a társadalom egészén alkalmazza. 2010 után Magyarország csak azt kapja, amit a Fidesz már korábban megkapott. A párt megszerzése, a vazallusi rendszer kiépítése 1999. december. Csapatszellem – ez a szöveg állt a HVG emlékezetes címlapján, ahol puha kalapot viselő, öltönyös urak állták körül a karosszékben ülő, szintén öltönyös, puha kalapot viselő nyolcadikat, a főnököt. Csapatot látunk, a grafikus szándéka szerint a harmincas évekbeli chicagói fajtából, ahol a karosszékben ülő Orbán Viktor személye meghatározó, de a többiek is a szűk csapat tagjai. Nem csak főnök van, hanem még főnökség is. Eltelt egy évtized, és ma már csak főnök van. Az akkori csapat minden tagját száműzték a hatalom legbelső köréből: Szájer Józsefet, Áder Jánost, Deutsch Tamást Brüsszelbe, Pokorni Zoltánt hegyvidéki polgármesternek, Stumpf Istvánt alkotmánybírónak, Kövér Lászlót parlamenti elnöknek, Várhegyi Attilát a Fidesz közeli magánszférába. A gulyás-archipelag helyszínei: Brüsszel, a budai hegyvidék vagy az Alkotmánybíróság vitathatatlanul édesebb terepe a politikai száműzetésnek, mint a személyes hatalomkoncentráció évtizedekkel korábban látott táborai. Az érintetteknek egy szavuk sem lehet. Nincs is. Mi történt egy évtized alatt a Fideszben? Mi történt Magyarországon? Tíz éve megjelent cikkemben (Magyar polip – a szervezett felvilág. Magyar Hírlap, 2001. 02. 21.; http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/magyar_balint_magyar_polip__a_szervezett_felvilag.html) azt írtam első kormányzásuk idejéről, hogy a liberális demokrácia intézményrendszere még korlátozni tudja a szervezett felvilág kiépülését és működését. Szervezett felvilágnak azt az új, magyar jelenséget neveztem, amelyben – a szocialisták oligarchikus szerveződésével szemben – a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszereket alkalmazva, állami segédlettel terjeszkedik lefelé. A szervezett felvilágban az állam nem a maffia eszköze, hanem ő maga a maffia. Változatos eszközeit így azonosítottam: a közpénzek kontroll nélküli elköltése, kivonásuk a parlament ellenőrzése alól; magánvállalatok építése közpénzből; a közvagyon magánvagyonná transzformálása; az ezt szolgáló kormányzati zsarolás: magánvagyonok lenyúlása állami segédlettel és klientúra építés ugyancsak közpénzből. Vagyis a „magyar polip” fölülről hatol lefelé, szemben a filmekből ismerős, klasszikus helyzettel, ahol a szervezett alvilág próbál a politika világához felfelé kapcsolatot építeni és befolyást szerezni. „A szervezett felvilág az államhatalom teljes fegyvertárával dolgozik politikai és gazdasági érdekei érvényesítéséért. A jelenség a harmadik világot idéző képzeteket kelt, de míg ott ez rendszerint politikai diktatúrával vagy operettdemokráciával párosul, Magyarország egyelőre még nem tart itt. Nálunk csak narancsköztársaság épül: folyamatosan csonkulnak a demokrácia intézményei, de még nem dőlt el, hogy a végrehajtó hatalom teljes mértékben maga alá tudja-e gyűrni a független hatalmi ágakat és intézményeket” – zárult írásom tíz évvel ezelőtt. Az állam ledarálásához a párt ledarálásán keresztül vezetett az út. Ide klikkelve olvashatja tovább Magyar Bálint elemzését az Amerikai Népszava honlapján. |
