Az államadósságról |
2011-03-16 20:42:20 |
A kormány az érdemi gazdaságpolitikai lépések helyett még mindig a másokat hibáztató magatartást követi, sőt megkísérli a közgazdasági döntések kriminalizálását. Azt állítják, hogy az ország vészesen eladósodott az előző két ciklus folyamán. Érdemes megvizsgálni a valós adatokat és a tényleges körülményeket. |
A kormányfő állítása szerint az első Fidesz-kormány időszakában 62 százalékról 53 százalékra csökkent az államadósság. Ez a megállapítás pontatlan. 1998-ban 60 százalék volt aGDP-arányos államadósság,míg az 53 százalékot 2001-ben mérte a statisztika. Ez azért fontos, mert az Orbán–Torgyánkormány az államháztartáson kívül kezelte az kiadások egy részét, a Magyar Fejlesztési Bank gyakorlatilag a kormány házi pénztáraként működött, ott számoltak el jelentős kiadási tételeket, megsértve az államháztartási törvény már akkor is hatályos átláthatósági követelményeit. A gazdasági információs rendszer torz működését nehezményezték is az Európai Unió szervei, de a nemzetközi szabályok betartását már akkor sem tekintette magára nézve irányadónak a Fidesz-kormány. Így 2002-ben a kormányváltás után konszolidálni kellett a hiányszámokat, azaz az államadósság 56 százalékra nőtt. Tehát a miniszterelnök állítása, mely szerint az előző két ciklusban a GDP-arányos államadósság 53 százalékról 80 százalékra nőtt nem felel meg a valóságnak. A ciklus elején 56 százalék volt az adósság, és a 2010. végi 80 százalékos adósságban már szerepe van a kormányváltás után bekövetkezett árfolyammozgásnak, amely jelentősen növelte a 43 százalékban devizában fennálló államadósság forintban kifejezett értékét. A ciklus végi adósságállomány GDP-arányosan 78 százalékot tett ki. Ez az érték megegyezik az Európai Unió tagországainak átlagos adósságállományával. Az államadósság tehát a GDP 22 száz alékával nőtt. Ebből 4 száz alékot tesz ki az IMF-től felvett hitel fel nem használt része, amelyet az előző kormány betétként a MNB-nél helyezett el és jelenleg is ott van. A bruttó hazai termék 12 száz alékával megegyező értéket képvisel az a magánnyugdíjpénztári vagyon, amely még egyelőre szintén megvan. Az államadósság nyugdíjreform következtében végbement növekedését az előző kormányok – helyesen – tudatosan vállalták, mert ez szolgálta, illetve szolgálhatta volna a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát. A nyugdíjrendszer szétzilálása már néhány év múlva óriási terhet ró az akkori kormányra és az egész társadalomra. Katona Tamás Államadósságról szóló dolgozatát ide klikkelve olvashatja a Nol.hu-n. |
