Bemutatták az Ăşj Alkotmány koncepciĂłját, amit egyedĂĽl a Fidesz alkotott meg, pártok rĂ©szvĂ©tele Ă©s a nĂ©p megkĂ©rdezĂ©se nĂ©lkĂĽl. A kĂ©rdĹ‘Ăvek ugyanis mĂ©g csak a napokban Ă©rkeztek meg, a szöveg már kĂ©szen van. A szöveg alapján annyi állapĂthatĂł meg, hogy egy műfajilag meghatározhatatlan, zavaros, kisebbrendűsĂ©gtĹ‘l hajtott, hamis nemzettudatot árasztĂł hitvalláson kĂvĂĽl Ă©rdemleges változások alig vannak, nĂ©hány helyen rontottak az eddigi alkotmányon, Ă©s nĂ©hány dologrĂłl nem lehet tudni, hogy mit akarnak velĂĽk.
|
EzĂ©rt kár volt Ăşj alkotmányt kĂ©szĂteni. Ami veszĂ©lyes, az a katolikus hiszekegyre emlĂ©keztetĹ‘ hitvallás, amely a nemzet egĂ©sze számára teszi kötelezĹ‘vĂ© a felekezeti rögeszmĂ©ket, Ă©s közös bálványimádásra kĂ©nyszerĂti az egĂ©sz országot a Szent Korona tiszteletĂ©ben. A veszĂ©lyes az, hogy ebbĹ‘l a zagyvalĂ©kbĂłl mi következik az egyĂ©nre nĂ©zve. Az Ăşj Alkotmány tervezete az “Isten áldd meg a magyart” felszĂłlĂtással kezdĹ‘dik, amelynek egyetlen erĂ©nye, hogy kivĂ©telesen helyesen Ărták az “áldd” szĂłt, nem Ăşgy, ahogy Schmitt Pál szokta, viszont a felszĂłlĂtás vĂ©gĂ©rĹ‘l hiányzik a felkiáltĂłjel. Ennyit a magyar nyelv vĂ©delmĂ©rĹ‘l, amit Schmitt javaslata nyomán most alaptörvĂ©nybe foglaltak. Isten tehát belekerĂĽlt a világnĂ©zetileg semleges állam alkotmányába, mĂ©ghozzá azzal a trĂĽkkel, hogy a szöveg a Himnusz elsĹ‘ sorára emlĂ©keztet, de nem az, mert nincs benne idĂ©zĹ‘jel. Maga a Himnusz se kĂvánkozik Alkotmányba, hiszen bármennyire tiszteletre mĂ©ltĂł is, mint nemzeti Ă©nek, csupán egy irodalmi mű. Ez a mondat tehát nyilvánvalĂłan nem a Himnusz, hanem Isten miatt kerĂĽlt az Alkotmány Ă©lĂ©re. EnnĂ©l a megoldásnál tisztessĂ©gesebb lenne a lakosság Ă©s Isten felĂ© is, ha nem ilyen ravasz mĂłdon prĂłbálnák becsempĂ©szni, hanem nyĂltan vállalnák, hogy Istenben hisznek vagy bĂznak, Ă©s fittyet hánynak polgártársaik világnĂ©zeti szabadságára. Ráadásul vallási szempontbĂłl ez “az Isten nevĂ©t hiába ne vedd” parancsolat tipikus esete, az egyháztĂłl deklaráltan elválasztott állam esetĂ©ben pedig alkotmányjogi nonszensz.
Utána Ăşgy folytatĂłdik, hogy “Mi, a magyar nemzet tagjai”, de ez a “mi” jelen pillanatban kizárĂłlag a Fidesz Ă©s a KDNP parlamentben ĂĽlĹ‘ kĂ©pviselĹ‘it jelenti, Ă©s mindazokat a szĂ©lsĹ‘jobboldali nĂ©zeteket vallĂł jobbikos kĂ©pviselĹ‘ket, akik esetleg a Fidesszel egyĂĽtt megszavazzák ezt az alkotmányt. Nem “mi, a magyar nemzet tagjai”, mondjuk ezt az imát az Alkotmány elejĂ©n, mert rajtuk kĂvĂĽl ehhez senki a nevĂ©t, az áldását nem adta, semmifĂ©le nĂ©pszavazás ezt meg nem erĹ‘sĂti. Ezt a szöveget Ĺ‘k találtak ki maguknak, kizárĂłlag Ĺ‘k mondják, Ă©s mĂ©g talán azok, akik velĂĽk egyetĂ©rtenek. De hogy nem “mi”, a magyar nemzet egĂ©sze, az egĂ©szen biztos. A Fidesz itt kisajátĂtja magának a nemzet fogalmát, saját világnĂ©zeti hitvallását a nemzet nevĂ©ben teszi meg, majd a párt ideolĂłgiáját Ă©s szimbĂłlumait ráerĹ‘lteti a nemzet egĂ©szĂ©re. Erre Ĺ‘ket senki nem hatalmazta fel.
Bartus LászlĂł Amerikai NĂ©pszava honlapján megjelent Ărását ide klikkelve olvashatja tovább!
|