A kidobott esztendő

2011-03-02 16:56:03

2011. március 1-je után a sajtó alighanem tele lesz az Új Széchenyi Terv (ÚSzT) megindulásáról szóló hírekkel. Ettől a naptól lehet ugyanis beadni az első pályázatokat a Kormány idén januárban meghirdetett támogatási programjaira. A miniszterelnök és jobbkeze, Matolcsy György, azt szeretnék, hogy ebben mindannyian egy új korszak kezdetét lássuk.

Ahogy elnézem az elmúlt 10 hónapot, erre az új kezdetre mindenképpen szükség is van. A fejlesztéspolitikában feltétlenül. Kár, hogy a változás egyelőre csakis mennyiségi. És az is csak viszonylagos. Pedig akár jól is elsülhetett volna. Az első Széchenyi Terv a maga idejében valóban új fejezetet nyitott. Első alkalommal fordult elő, hogy egy kormány megpróbálta az összes rendelkezésre álló fejlesztési forrást egy közös stratégia kereteibe vonni. Jókor jött, és jót akart. Új volt, és helyes. Még akkor is, ha sokan és joggal kritizálták azért, mert a sok reklám ellenére plusz forrást nem jelentett, csak összegyűjtötte azt, ami már amúgy is az asztalon volt. De Matolcsy György és csapata jól pókerezett. És az ötletért a gazdasági miniszteri tárca lett a jutalma. Igaz, a magyar fejlesztéspolitikát új alapokra helyezni igazán akkor lehetett volna, ha megvalósul a brüsszeli és a hazai támogatási programok egysége. A Széchenyi Terv azonban figyelmen kívül hagyta, sőt – talán mivel azok egy kisgazda miniszterhez tartoztak – agyonhallgatta az EU-forrásokat, pedig akkor már évi hetven milliárd forintot tettek ki. A hozzáértők tudják: a szocialista-liberális kormányok fejlesztési programjai teljesen más lapra tartoztak. Az, hogy sokkal több lett a pénz, főleg 2007 után, természetesen az EU-tagságunknak volt köszönhető. Az igazi nóvum nem ez volt, hanem az, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) és az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) valóban tervek voltak: helyzetelemzéssel, stratégiával, részletes és ütemezett, több évre szóló pénzügyi kötelezettségvállalással. Ha megnézzük, ezeket az elemeket a „régi” és az Új Széchenyi Tervben is hiába keressük. Egy Terv pedig ezek nélkül nem lehet több mint karácsonyi kívánságlista. Mindenesetre: az EU-csatlakozással járó kihívás struktúrapolitikai részét minden mértékadó brüsszeli vélemény és az összes hozzáférhető tényszerű statisztika szerint jól oldottuk meg. Nem, közel sem tökéletesen, de jól. A regionális politikáért felelős EU-biztosok számtalanszor tanújelét adták: Magyarországot ezen a téren a legjobbak között tartották számon. A Fidesz folyamatos vészmadárkodása ellenére Magyarországnak az EU-források felhasználásával soha nem volt gondja.

Dr. Heil Péter írását a Galamus, hu-n ide kattintva olvashatja tovább!

Vissza...