Tudja, hogy amit ígért, azt nem tudja teljesíteni, és itt áll elképesztő nagyságú, legalább 700 milliárd forint lyukkal a költségvetésen. (Tegyük hozzá, ezt a lyukat nem a válság, hanem a kormány tavalyi intézkedései, döntően a gazdagoknak kedvező adóintézkedések ütötték.)

2001-2002-ben hatalmas volt a vetélkedés a győzelemért. A kormány brutális fizetésemelést kezdeményezett a köztisztviselői karban, nyakra-főre öntötték a lakáshitelt a piacra, mi meg ehhez mérten ígértünk, nem kicsit,… És győztünk. Aztán jött a böjt 2003 nyarától. Világossá vált, hogy a száznapos programokra épülő rendszer nem tartható. A kormány hezitált, hogy mit tegyen, de abban is határozatlan volt, hogy még ha tesz is valamit, ebből mit kell csendben, mit meg amolyan bevállalósan megtenni. Végül a „csendes ulti” győzött, ahogy ezt egy egykori kormánytag mondja. Ebből lett 2003-2004 „se hús, se hal” politikája. Senki nem merte kimondani, hogy a dinamikus szociális programnak vége, de azt se, hogy itt van a szociális kiigazítás. Senki nem tudta mi történik, hiszen a politika régi karaktere elveszett, az újról meg nem lehetett beszélni. Van, aki azt mondja, hogy ekkor kezdődött Medgyessy miniszterelnök bukása.
Orbán most Medgyessy cipőjében jár. Tudja, hogy amit ígért, azt nem tudja teljesíteni, és itt áll elképesztő nagyságú, legalább 700 milliárd forint lyukkal a költségvetésen. (Tegyük hozzá, ezt a lyukat nem a válság, hanem a kormány tavalyi intézkedései, döntően a gazdagoknak kedvező adóintézkedések ütötték.) Egyszeri intézkedéseinek hatását nem lehet hosszabb távon elszámolni, és jövőre többségük ki is fog futni. Valamit tenni kellene. De Orbán ott áll a parton, tudja, hogy hideg a víz, tudja, hogy előbb-utóbb bele kell ugrania, de egyelőre nem mer. Ha sumákol, akkor a piacok büntetik és elszáll a forint, háztartások százezrei mennek tönkre. Ha beleugrik, akkor tengernyi szociális feszültséget hozhat, és elveszik egyébként is erodálódó hitele.

Gyurcsány Ferenc legújabb blogbejegyzését ide kattintva olvashatja tovább a kapcsolat-hu-n.