Jogfosztás előtt

2011-02-15 15:50:21

Mottó: „A demokratikus rendszerekben a választójog általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással érvényesül.”  Fellélegezhetett a kormány hisz a médiatörvény miatti botrány elcsitulni látszik. Hétfőn a miniszterelnök semmitmondó parlamenti beszédében a Strasbourgi sarokba szorulását már fényes győzelemként értékelte. Olyasmit vizionált környezete jó terapeutáinak köszönhetően, hogy „felmosta az ellenséggel a padlót”.

S miközben a kormányfő „kivagyizik”, egy újabb és minden eddigitől kínosabb botránytól próbálja -Szájer Józsefet előtérbe tolva- meglehetősen költségesen megvédeni magát a Kormány. Vélhetően nehéz lesz az Európai Unió tagállamaival, de akár más kontinenseknek demokratikus berendezkedésű országainak polgáraival elhitetni, hogy az idén áprilisban (Húsvét hétfőjén) elfogadásra javasolt új Alkotmány egy széleskörű társadalmi konszenzussal megszülető jogszabály lesz. (Már most is jól látható, csupán egy arrogáns stílusban végigvert egypárti diktátumként készül tavaszra el az új Alkotmány.)

Az egy fazonra igazított hírcsatornákon keresztül vasárnap közölték, hamarosan levelet hoz (minden választópolgárnak) a posta. Ezúttal is a mi költségünkön (és véletlenül sem párttagdíjakból finanszírozva, Kubatov listát szorongató aktivisták segítésével) az adófizetők pénzéből történik meg majd mindez. S a kiküldött kérdőívben a „zemberektől” majd azt tudakolják, hogy az új Alkotmány csak az állampolgári jogokat tartalmazza-e, vagy a kötelezettségeket is felsorolja, illetve hogy az alaptörvény olyan közös értékeket is védelem alá vegyen, mint a család, a munka, az otthon, a rend és az egészség. Megkérdezik azt is a „zemberektől”, hogy járjon-e szavazati jog a kiskorú gyermekek után, vagy hogy "engedjék-e a gyermeknevelés költségeinek megadóztatását". A kérdések között szerepel majd az is, hogy az új alaptörvény "vállaljon-e kötelezettséget a jövő nemzedékek után".

Elképzelem amit március elején milliók adják postára a 12 rubrikába berajzolt ikszelős válaszaikat, amiből tavasztól minden bizonnyal „a 3/3-al támogatott új nemzeti 12 pont” lesz. S a kormányfő örömtől elcsukló hangon jelenti majd be, az egész nemzet - 15 millió magyar - akarja ezeket a világon egyedülálló és a világnak példamutatásul is szolgáló alkotmánymódosító javaslatokat.

(Íme, így lesz valakiből nemcsak egy kicsinyke ország, hanem egész Európa, sőt világ -mit világ-, az egész Galaxis legnagyobb élő embervezetője.) S minek is egy elavult intézményrendszert életben tartani, s egy költséges népszavazást megtartani, ha a „zemberek” ezúttal „őszintén és nyíltan”, nem a szavazófülkék magányában mondják el, amit a gondoskodó kormány előre kigondolt az érdekükben.

Eközben szerintem a (törpemécsestől egyáltalán nem megvakuló) nemzetközi sajtó győződik meg majd arról, a magyar ember végleg -úgy nemzetileg- és totálisan meghülyült. Bizonyára elment minden magyar esze, hisz ezek a szemfényvesztő hatalombrókerek az orruknál fogva úgy vezetgethetik most őket, ahogy az nekik tetszik! S lám, nem hogy pár százezren, még pár tízezren sem állnak ki ezek a jámbor lelkű „birkák” a Parlament elé, hangosan elüvölteni, na most aztán sürgősen takarodjatok! Mert ha már van egy ekkora mértékű impotenciával és némi megosztottsággal is rendelkező, rémesen tehetségtelen ellenzékük, legalább a birkák bégethetnének egy picinykét hangosabban!

Akárki akármit mond, polgári demokráciákban azt képtelenség elfogadni: hogyan lehet, hogy nem tiltakoznak a magyarok ilyen mértékű gátlástalanságok, ekkora „böszmeségek”, ennyire pofátlanul nagy genyaságok ellen?

Demokraták azt el nem fogadhatják, el nem tűrhetik, hogy az egyenlő szavazati jogaikat ilyen átlátszó trükkel az egy egésznél kisebbé, azaz töredékessé tegyék. Pl. a szinglik, az egészségügyi okokból gyermeket vállalni nem tudók, az enyhe fokú értelmi fogyatékossággal élők ebben a javaslatban nem érnek majd „egyet”. Hiszen „egyet”, azaz a szavazatoknak a nagyobb súlyát majd a sokgyerekes, tehetős családapák és anyák tudhatják csak magukénak. Évezredes jogosítványaink fognak így „pillanatok” alatt a porba hullani! A döbbenet az, hogy mindez történik (Kelet-) Közép-Európában, s a 21. század elején. Egy évszázadok során országunkban vérrel, verítékkel kivívott általános és egyenlő „választói jog” megcsorbítása ellen nemhogy ordítani, még demonstrálni is képtelen nemzet így válik áldozatává a báránybőrbe bújt farkasoknak, azaz a minden hájjal megkent, hazug fülkeforradalmároknak.

Katanics Sándor szubjektív írása

Vissza...