Gyászolni azokat, akiket családostul vagonba zártak, Ă©s azokat, akikre az orosz hĂłmezĹ‘kön talált rá a halál. EgyĂĽtt gyászolni a bakát Ă©s a munkaszolgálatost, egyĂĽtt azokat, akik Ăgy vagy Ăşgy Ă©pp magyarnak vagy nem magyarnak számĂtottak, eszelĹ‘s Ă©s gonosz törvĂ©nyek szerint. Gyászolni azokat, akiknek már a nevĂ©re sem emlĂ©kszik senki, mert egĂ©sz családját kiirtották, vagy minden hozzátartozĂłját megölte egy bomba. Gyászolni a százezreket, akik ott fekszenek nĂ©vtelenĂĽl valahol Ukrajna mĂ©lyĂ©n, vagy akik nem fekszenek sehol, mert csak egy szemĂĽvegkeret maradt utánuk, milliĂłnyi más szemĂĽvegkerettel egyĂĽtt, egy mĂşzeum tárlĂłjában.
Emlékezni gyűltünk itt ma össze.
EmlĂ©kezni az áldozatokra: az Ă©henhaltakra Ă©s a megfagyottakra, a Dunába lĹ‘ttekre Ă©s a halálukat egy lebombázott Ă©pĂĽlet alatt leltekre, a halálba hurcoltakra Ă©s a vágĂłhĂdra kĂĽldöttekre. EmlĂ©kezni, igen emlĂ©kezni a gyilkosokra, akikben talán az a legszörnyűbb, hogy legtöbbjĂĽk nem minden emberi mivoltábĂłl kivetkezett szadista vadállat, vĂ©rivĂł szörnyeteg volt, hanem törvĂ©nytisztelĹ‘ kispolgár, pedáns hivatalnok Ă©s pĂ©ldás családapa. EmlĂ©kezni jöttĂĽnk a tĂşlĂ©lĹ‘kre Ă©s emlĂ©kezni a fogadalomra, amelyet nevĂĽnkben Ă©s minden eljövendĹ‘ kor minden tisztessĂ©ges embere nevĂ©ben tettek: soha többĂ© fasizmust, soha többĂ© olyan rendszert, amely bĂ©kĂ©s, családszeretĹ‘, hĂ©tköznapi polgárokbĂłl eszelĹ‘s tömeggyilkosokat farag. És emlĂ©kezni mindenekelĹ‘tt azokra, akik nem csak fölismertĂ©k, hogy a nácizmus ellen mindenki tehet valamit, hanem akik tettek is ellene. Olyanok is, akik erre nem voltak rákĂ©nyszerĂtve, mert szerencsĂ©sebbek voltak, semhogy Ă©letĂĽket közvetlenĂĽl fenyegette volna a barna pestis. EmlĂ©kezni Szerb Antalra, RadnĂłti MiklĂłsra Ă©s RejtĹ‘ JenĹ‘re, de emlĂ©kezni Apor Vilmos pĂĽspökre, Kis János altábornagyra, Bajcsy-Zsilinszky EndrĂ©re, Ságvári EndrĂ©re Ă©s Szenes Hannára is. ZsidĂłkra Ă©s a sokak kedvelte Teleki Pál által hozatott törvĂ©nyek szerint nem zsidĂłkra, kommunistákra Ă©s cionistákra, katolikusokra, reformátusokra Ă©s ateistákra. Egyszerre emlĂ©kezĂĽnk Ă©s egyszerre tekintjĂĽk közös hagyományunknak az országvesztĹ‘ rezsimmel szembefordult tábornokot, a humanista pĂĽspököt, a PalesztinábĂłl hazatĂ©rt cionista partizán lányt, a fajvĂ©dĹ‘bĹ‘l demokratává Ă©s a nemzeti fĂĽggetlensĂ©g Ă©lharcosává emelkedett kisgazdát Ă©s a tűzharcban Ă©letĂ©t áldozĂł fiatal kommunistát. EmlĂ©kezni jöttĂĽnk arra, akit gettĂłba zártak, de arra is, aki, ha többet nem tehetett, hát egy pohár vizet nyĂşjtott be neki a palánkon keresztĂĽl.
Dr. Szabó Zoltán tegnap délután elmondott beszédét ide klikkelve érheti el teljes terjedelmében! |