Csobogj csak kispatak!

2011-01-09 16:50:00

Tóth Ákos írja a Népszabadságban: Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes jóval a választások után egy személyes beszélgetésünk során azt mondta, hogy megérti az ellenzék, azon belül is az MSZP frusztráltságát. Csinálhatnak ugyanis bármit, akár a fejük tetejére is állhatnak, akkor sem „jön át” a mondandójuk. Ezzel a közigazgatási és igazságügyi tárca vezetője arra utalt, hogy bármit tesznek is a szocialisták, az valahogy mindig visszafelé sül el, a párt egész egyszerűen képtelen népszerűbbé, vonzóbbá tenni magát.

Megérti, mondta, hiszen ő frakcióvezetőként ugyanezt élte át a Fidesszel 2006-ban, a választások után. Bármit is mondtak, tettek, az egész egyszerűen nem hatott. Mindaddig így volt ez, amíg el nem jött egy fordulópont. E ponton viszont a kommunikációjuk elkezdett működni. Őszöd, vághatná rá azonnal az olvasó, de nem: Navracsics ezt a pontot 2006 nyarára, az augusztus 20-i tűzijáték tragédiájára, majd az azt követő kormányzati tehetetlenségre és következetlenségre tette. Ettől kezdve a Fidesznek szinte semmit sem kellett tennie, egyszerűen csak érzékelhetővé vált a kabinet kormányzóképességében való általános elbizonytalanodás. Ezt a folyamatot tetőzte be a következő hónapban Őszöd. A negatív spirálból aztán a kormányzó pártok már képtelenek voltak kitörni, sőt minden kísérletük csak még erősebb örvénybe sodorta őket. Az eltántorodó szavazók szinte belehullottak a magát erősnek, kormányzóképesnek, magabiztosnak mutató Fidesz karjaiba.

És valóban, erősek voltak, kormányzóképesnek látszottak.

Most, a médiatörvény kapcsán nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesz kerül negatív spirálba – bármit tesznek is, ellenük fordul. Az első külföldi bírálatokat követő reakcióik nem azt a hatást keltették, amit általában idehaza szoktak az erőt és magabiztosságot sugalló kijelentések, amelyek hallatán a párt biztos szavazói elégedetten dőlnek hátra, hogy „igen, ezek a mi fiaink jól megmondták, abcúg”, hiszen az ott, a határokon túl, már egy másik közeg, más szocializációval, amely „a szegény kancellár asszony kabátlopási ügybe keveredett” jellegű kiszólásokat inkább a „nekem csobogsz, kicsi patak?” értetlenségével és kétségkívül meglévő erőfölényével fogadja. Azt, hogy a Fidesz mennyire beleragadt önnön fölvett és 2006 augusztusa óta csak egyre fokozódó pökhendiségébe, jelzi, hogy képtelenek voltak ebből váltani, holott a napnál is világosabb volt már, hogy minden, a világot tájékozatlan hülyének, az originális bírálókat egytől egyig elvetemült baloldalinak láttató reakció újabb, még vadabb hullámokat kavar majd.

Érdemes a folytatást is elolvasni! Kattintson ide és máris olvashatja a Nol.hu-n a cikket teljes egészében!

Vissza...