Nyílt levél a Vehir Szerkesztőségének

2015-12-13 18:04:01

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Újságírók Közössége, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, valamint a Sajtószakszervezet a magyar újságírás erkölcsösségének fenntartása érdekében közös etikai alapelveket dolgozott ki. Ennek az etikai kódexnek az 5. §-ban rögzítették, hogy „az újságírói munkában következetesen és világosan el kell választani egymástól a hírt és a véleményt. A hír tényeket, adatokat közöl, valóságtartalma tényeken alapul és bárki által ellenőrizhető. Közös etikai alapelvünk: nem szabad hazudni!”

A 6 §-ban ez olvasható: Az újságírónak mind a hírben, mind a véleménynyilvánításban tiszteletben kell tartania az ártatlanság vélelmét és tartózkodnia kell – különösen bíróság által tárgyalt ügyekben – az ítéletalkotástól.

A Vehir újságírójának úgy tűnik, mindezeket sikerült figyelmen kívül hagyni.

Azon már meg sem lepődöm, hogy úgy írnak a személyemet érintő ügyben cikket, hogy meg sem kérdeznek és az abban megfogalmazott állítások valódiságát nem ellenőrzik. „Katanics alaptalanul vádolt” című írásban azt állítják, hogy a Hangvilla beruházását végző Kft ügyvezetőjét blogbejegyzéseimben mindenféle módon minősítettem, pl. „közpénzt lenyúló almutyistának“ neveztem. Mindebből semmi sem igaz. Az ügyvezető személyével egyáltalán nem foglalkoztam írásomban. A Hangvilla megvalósítása kapcsán az önkormányzat szerepét a projektben viszont ma is közpénzlenyúlós mutyinak tartom, szerintem egyáltalán nem alaptalanul. Ennek és a Legfőbb Ügyészség által is megerősített állításaimnak adtam hangot egy 2014. januári Népszabadság cikkben is. A polgármester a cikk megjelenése után ugyan fenyegetett perrel engem és a Népszabadságot is, mégsem tett feljelentést. Az ügyvezető viszont egy az akkori sajtótájékoztatóról szóló tudósításban leírtak szerint mondott olyasmit, ami miatt kénytelen voltam védeni magam és perelni. A közszereplőt is megilletik bizonyos jogok, s ha nem a politikai tevékenységét éri bírálat a véleményszabadságra hivatkozva, hanem a magánéletét veszik célba, természetes, hogy igyekszik megóvni magát a támadásoktól.

Ha akkor a rendőrség és az ügyészség komolyan veszi az ügyet és megpróbálja beszerezni a bizonyítékokat, pontosabban a sajtótájékoztató hang és képanyagát, akkor nem lett volna szükség pótmagánvádra. Az első fokon hozott ítéletet is azért voltunk kénytelenek megfellebbezni, mert az engem képviselő ügyvéddel együtt nem éreztük a vizsgálatot alaposnak. Mi hiába próbáltuk beszerezni a sajtótájékoztatón elmondottak hanganyagát, nem kaptuk meg az érintettektől azt. Mikor jó egy évvel később a másodfok elé akartuk a sajtótájékoztatón részt vevő újságírókat tanúként idézni, érdekes módon mégis előkerült egy videofelvétel. A felvételt végül mi csatoltuk be az eljáráshoz. A tárgyaláson kiderült, a törvényszék nem tudta beszerezni azt, pedig próbálták.

A másodfok a polgármester és az ügyvezető sajtótájékoztatójáról az írott sajtóban közöltek alapján tett feljelentésünket vizsgálta, s végül az abban leírtakat nem látta visszaigazolhatónak, ezért hagyta jóvá az első fokú ítéletet. A videón elhangzó mondatokat, mivel az nem volt az ismertsége hiányában a per tárgya, csak azért hallgatta meg, hogy eldönthesse, a feljelentés alapját képező tudósításban leírtakat az megerősíti-e, vagy sem.

Azt állítja a Vehir az írásában, hogy pótmagánvád esetén „ha a vád nem bizonyul megalapozottnak az a vádlóra nézve büntetőjogi következményekkel járhat. Ez ebben az esetben így is történt…”

Nem történt így, hiszen az ítéletben nem vontak felelősségre azért, mert a vád nem bizonyult megalapozottnak. A sajtóban leírtak nem bizonyultak pontosnak, ami alapján indítottam az eljárást. A videofelvételen elhangzottak meggyőződésem szerint viszont arra irányultak, ami a Vehir írása utáni hozzászólásokban is megfogalmazásra kerül. Azt szeretnék néhányan elérni, hogy a közéleti szereplésem korlátozzam, hagyjam abba, vagy ne engedjenek diákok közé, s tanárként ne dolgozhassak. Ez pedig egyértelműen arra irányul, hogy a közéleti tevékenységemet a magánéletem támadásán keresztül próbálják megakadályozni.

Végezetül. Hangvilla ügyben a mai napig megtalálható a blogomon a Legfőbb Ügyészségnek az a megállapítása, hogy az önkormányzat által megkötni kívánt előszerződés a törvény megkerülését célozta. Nem véletlen, hogy ezt az előszerződést, s az opciós jogra vonatkozó határidőket egy későbbi testületi ülésen módosították. Ha nem teszem szóvá az ügyet, vélhetően az eredeti elképzelés és a törvénytelen helyzet fennmaradt volna.

 

Vissza...