Közkívánatra önkényuralom

2010-11-28 07:41:40

Tavasz óta tulajdonképp nem történik más az országban, mint hogy a Fidesz vezére a saját pártjában birtokolt korlátlan uralmát rohamos gyorsasággal kiterjeszti az országra is. A nyár vége óta e folyamat legfontosabb mozzanata a helyhatóságok fölötti uralom megszerzése volt. A Fidesz (a meddő ostromok után) végre bevehette a fővárost: övé lett a főpolgármesteri poszt, a fővárosi közgyűlési többség, a kerületi polgármesteri helyek zöme (23-ból 19) és egy híján az összes kerületi testület.

Megnyert továbbá a huszonhárom megyei jogú városból huszonkettőt. A megyei közgyűlések mindegyikét. A tízezres lélekszámnál nagyobb városok (122) közül több mint százat. A tízezer fő alatti településekből is sokat. A párt ma az összes önkormányzati poszt kilenctizedét birtokolja! A kormányhatalommal együtt ez a demokrácia szempontjából önmagában is aggasztó – minden eddigi hazai példát messze meghaladó, a nyugati országokban elképzelhetetlen – hatalomkoncentrációt jelent. De ehhez demokratikus úton jutott a Fidesz – mondhatják erre –, én azonban ezt mondom: jogszerűen, de törvényhozásbeli hatalmi monopóliumával antidemokratikusan visszaélve. Mire alapozom ezt? Arra, hogy a választások előtt kirívó durvasággal írták át a szabályokat: a maguk előnyére és mindenki más kárára. 35-ről 15 napra kurtították a jelölőszelvény-gyűjtés idejét, miközben a megyei közgyűléseknél a háromszorosára, a fővárosinál a négyszeresére növelték azok előírt darabszámát. A megyékben 4-ről 5 százalékra emelték a bejutási küszöböt, ugyanakkor drasztikusan csökkentették a listás helyek arányát. Mindennek az lett a (jó előre kiszámított) következménye, hogy a kis pártok és a függetlenek eltűntek a vidéki önkormányzatokból, a helyükre pedig benyomult a behemót kormánypárt. Az újabb hatalmi gyarapodás tehát legalább annyira a meglévő hatalommal való visszaélésnek volt köszönhető, mint amennyire a nép akaratának – pontosabban: az utóbbit hatalmi erővel kanalizálták újonnan megásott, feléjük lejtő csatornákba.

 Nézzük meg, melyek voltak az önkényuralmi működés korábbi jelei: Először is a parlament törvénygyárként való üzemeltetése. Orbán olyan büszkén sorolta a jogi tömegtermelési adataikat, mintha a néhai sztahanovisták babérjaira pályázna. Szögezzük le: a parlamentet a választások óta jórészt önkényesen működteti a kormány. Menetrendszerűen szegik meg a jogalkotásról szóló törvény előírásait, amelyek a parlamenti törvény-előkészítés és -elfogadás normáit rögzítik (szakmai konzultációk, nyilvánossági előírások, a tervezetek minisztériumi honlapokon való közzététele stb.). Ezeket negligálják vagy eljárási trükkökkel játsszák ki: kormányzati helyett egyéni képviselői előterjesztések nyomán fogadták el az új jogszabályok nyolcvan százalékát (az eddigi nyolc alkotmánymódosításból hetet). Az új törvények rendre alkotmánysértők, a félig lábhoz hajlított Alkotmánybíróság is marasztalt már el eléje került új joganyagot. A zöme persze nem került elé – és most már nem is fog. Az önkényes hatalomgyakorlás tipikus esete a visszamenőleges hatályú jogalkotás. Ez rövid úton vezet a jogbiztonság, a jogállamiság végéhez: a Fidesz módszeresen alkalmazza. Az egyik legkirívóbb eset a törvény szerint járó végkielégítések öt évre visszamenő megsarcolása (ez vezetett az AB – látszólag hirtelen fölindulásból elkövetett, valójában régóta tervezett – kasztrálásához). Rokona ennek a köztisztviselők és közalkalmazottak csökkent felmondási idővel, indoklás nélkül való elbocsátásának törvénybe iktatása. Itt jóval több sérül az érintettek biztonságánál. Sérül az államigazgatás, a közigazgatás, az önkormányzati hivatalok szak- és jogszerű működése, hisz a bármikor utcára tehető alkalmazottak mindezek helyett csak a hatalom politikai elvárásaira, s azok bármi áron való teljesítésére ügyelnek. Az önkényuralmi működés tipikus tünete a politikai ellenfél kriminalizálása: a büntetőjog politikai célra való alkalmazása. A Gyurcsány Ferenc elleni koncepciós eljárás körvonalai mind jobban kirajzolódnak, az események hamarosan drámai fordulatot vehetnek.

Ha Debreczeni József: Egyeduralom után önkényuralom című a Népszabadság online-on megjelent írása teljes terjedelmében érdekli, kattintson ide!  

Vissza...