Miért voltunk kevesen? S miért nem akkora baj, hogy kevesen voltunk?

2015-10-18 08:34:58

Azt írja a tudósító a tegnap kora délutáni, Szilágyi Lackóra emlékező rendezvényen szégyenteljesen kevesen vettek részt. S megemlíti a több mint másfélszáz meghívó küldését is. Ahhoz mérten valóban kevesen voltunk, hogy mennyien tudtak a megemlékezésről. S ha valaki okokat kutat, talál is látszólagosakat bőven.

Pl. azt, hogy egy politikai párt, a Demokratikus Koalíció egy helyi vezetője szervezte a szegénység elleni küzdelem világnapján és a ma már méltán híres veszprémi művész születésnapján ezt a főhajtást Lackó emlékére.

Egészen biztos vagyok abban, hogy nem ez volt a gond. A Demokratikus Koalícióra, amikor pl. az európai parlamenti választás volt 2014 májusában és igen alacsony volt a részvétel, a közel 16 ezer, a választáson részt vevő szavazóból 1548-an voksoltak. S meggyőződésem, hogy személy szerint én sem lehettem a távolmaradást jelentő ok, hiszen polgármesterjelöltként a veszprémiek közül közel 5400-an támogattak a 2014 évi önkormányzati szavazáson. Tény ugyanakkor, hogy sokan nem kaptak meghívást azok közül, akik még kaphattak volna. Az önkormányzati képviselők, a helyi hivatalos média képviselői, stb. Ennek persze valójában nem is lett volna semmi értelme. Már sok esetben kaptak invitáló sorokat és mégsem jöttek el hasonló rendezvényekre. Egyébként is a média szerintem nem úgy kellene, hogy dolgozzon, hogy a hivatalos és sok-sok közpénzből finanszírozott rendezvények meghívóira mozdul csupán. (Olyanokra, ahol már maga a meghívó is egy kisebb vagyon.) Sokkal inkább úgy kellene működnie, hogy reagál mindarra, amit észlel akár éppen a neten keresztül. A helyi hivatalos média nagy része pedig már egyáltalán nem foglalkozik érdemben mással, csak a közpénzből őket életben tartó politikai párt számára fontos programokkal. Beleértve azokat az álcivil rendezvényeket is, ami mögött valójában szintén „ők” vannak és „ők” biztosítják hozzá közpénzekből a hangosításra, a drága meghívók elkészítésére valót.

Ma és ilyen rendezvényekre már teljesen felesleges nagy pénzekért postai úton meghívásokat küldözgetni. Bőven elég a netes felületen meghirdetni az eseményt. S bőven elegendő akár az én blogomon jelezni, hogy rendezvény lesz. Akit maga a cél érdekel, az mozdulni fog. Így volt ez valójában pl. a 2012. szeptemberi nagy félpályás útlezárásoknál. Akkor is a Világos Veszprémért Mozgalom volt a szervező, akár most, amelynek támogatói főleg veszprémi civilek, és amely szervezetnek még a tagsága is képlékeny, nincs tagdíja és akkor és az csatlakozik hozzá, aki éppen akkor azokkal a célokkal azonosulni tud. Annak a rendezvénynek az igazi sikere és a több száz fő a Jobbik veszély és a „Magyar Élet Menete” néven meghirdetett szélsőséges magatartás ellenében mozdult. Olyan erős közösség, mint a Hit Gyülekezete is az ügy mellé állt és ez kétségtelen, hogy sokat jelentett a rendezvény sikere szempontjából. Vagy egy éve ilyenkor a veszprémi „közfelháborodás napja” sem került más módon megszervezésre. Azt is az egyik közösségi oldalon szerveztük, ott is a Világos Veszprémért Mozgalom volt az organizáló és a főszervező is én voltam valójában, s akik akarták, ezt tudták is nagyon jól. (Annyira akkor sem bújtam el.)

A tegnapi rendezvényen voltunk éppen elegen. Nagyon hálás vagyok a Veszprém Kukacnak azért, hogy ott voltak. Nyilván ők is azért, mert őket az események érdeklik, s arról akarják olvasóikat tájékoztatni, nem a Fidesz elvárásainak megfelelni. Tegnap azok voltak ott, akik el tudták rendezni egyéb kötelezettségeiket és minden másnál fontosabbnak tartották Szilágyi Lackó özvegyének, Zoénak a visszaemlékezését meghallgatni. Zoé olyan nyomorúságos körülmények között él, akár Lackó élt öngyilkossága előtt. Nem igaz szerintem, hogy Lackót a betegsége emésztette fel. Lackót a kirekesztettség, a meg nem értettség gyötörte. S most sem azért büszke rá a hivatalos városvezetés, mert megértette, mi lett volna ezekben a kérdésekben a dolga, sokkal inkább, mert ez a trendi. Mondjuk ki, számításból tette és teszi, amit cselekszik. Ha fontos lett volna neki halála után valójában Lackó, akkor ő szervez méltató rendezvényt Veszprém egy kiemelkedő, de már nem élő alkotójára. Főleg úgy, hogy a sors furcsa fintoraként, a szegénység elleni küzdelem és Szilágyi László születésnapja egybeesik. No, de ennek a városi többségnek a szegénység elleni küzdelem is csak annyiban fontos, hogy magukért küzdjenek és ők szükséget ne szenvedjenek. Számos más és másokkal szembeni mulasztása is van ennek a többségnek, de azt majd talán máskor bontom ki részleteiben.

Most csak azok jöttek el, akinek például a Kiel elleni küzdelem megtekintése is kevésbé volt fontos, mint Zoét -aki szintén kirekesztett- támogatni. A délutáni időpont nem kerülhetett máshová. Aki tudja, hogyan élik a Csatár-hegy lakói, Veszprém kivetettjei napjaikat, azok nagyon jól tudják, ezek az időpontok azok, amikor egyáltalán mozdulni mernek valahová. S még ekkor is segítségre van szükségük azoknak, akik be akarnak jönni valamiért a városba.

Voltunk tehát elegen. S valójában öröm, hogy még voltunk ennyien, akik segíteni akarták Zoét. S Zoé gondolatait nagyon is érdemes volt meghallgatni. Eljön az az idő, amikor a beszédét teljes egészében is érdemes lesz közzé tenni. Már csak azért is, mert talán jön majd egy olyan kor, amikor jobban meg akarják érteni, mi is történik ebben a szegény és erkölcsi tartásában jelenleg folyamatosan gyengülő társadalomban.

 

Vissza...