Geroge Orwell zseniális jövĹ‘belátása ma Magyarországra teljes mĂ©rtĂ©kbe igaz. EmlĂ©kszem, amikor olvastam az 1984-et, hitetlenkedve faltam a sorokat. Azt gondoltam, nem lehetnek ennyire ostobák soha, sehol az emberek, hogy ha a kormányzati politika irányt vált egyik pillanatrĂłl a másikra, akkor ne emlĂ©kezzenek vissza ma a tegnap törtĂ©ntekre.  S nem is Ă©rtettem, miĂ©rt kell ehhez hatalmas apparátus, aki visszamenĹ‘leg átĂrja a hĂreket Ă©s a könyveket Ă©s egyáltalán mindent, ami a tegnaprĂłl szĂłl.
|
S azt is gondoltam, felesleges is volt ezt megtenni, hiszen az elnyomott Ă©s megfĂ©lemlĂtett polgárok, tudták jĂłl, mi zajlik körĂĽlöttĂĽk. Persze valamivel el kellett foglalni a sok embert, elvileg Ă©rtelmes cselekvĂ©st kellett biztosĂtani a számukra, akár ma a közmunkával.
Nos, ma Magyarország Orwell világa. A miniszterelnök naponta vált irányt. Egyik nap tĹ‘rbe csalja a menekĂĽlteket RöszkĂ©nĂ©l, szĂ©tvereti Ĺ‘ket Ă©s közben arrĂłl beszĂ©l, fegyveres támadás Ă©rte az országot. Hazudik arrĂłl is szemrebbenĂ©s nĂ©lkĂĽl, hogy terroristát fogtak. Elfelejti tisztázni, hogy valĂłjában Ĺ‘ a terrorista. Hajnal Ăłta a királyi tv-ben arrĂłl számolnak be, hogy Horvátország kĂ©ptelen kezelni a menekĂĽlthelyzetet. Az pedig csak Ăşgy mellĂ©kesen magátĂłl Ă©rtetĹ‘dĹ‘vĂ© vált, hogy a buszokkal magyar terĂĽletekre a horvátok által ideszállĂtott menekĂĽltek szervezett mĂłdon átszállnak magyar buszokra Ă©s irány GyĹ‘r, majd az osztrák határ. Miután egy vonatnyi menekĂĽlt is átjött 40 horvát rendĹ‘rrel, Ĺ‘ket ĂĽres vonattal várták. A rendĹ‘rök voltak kedvesek vigyázni rájuk. Miután közös erĹ‘vel megtörtĂ©nt az átterelĂ©se a rajtunk is csak átutazni akarĂłknak, jöttek rá csak a mi rendĹ‘reink, hogy ezeket a horvát rendĹ‘röket akkor le kellene fegyverezni. Most ez a hĂr. Az a legkevĂ©sbĂ© sem, hogy a sok tĂzmilliárdĂ©rt teljesen felesleges volt a kerĂtĂ©s megĂ©pĂtĂ©se a szerb határra. Nem esik szĂł az agyaltan intĂ©zkedĂ©sek sorárĂłl, a totális káoszrĂłl, az autĂłpályák menti menetelĂ©sekrĹ‘l, a BicskĂ©re tartĂł vonatra csalt Ă©s átvert menekĂĽltekrĹ‘l, ami heteken át jellemezte a magyar terĂĽleten, a fĹ‘városunkban is a menekĂĽlthelyzetet. Azon háborog a szolgalelkĂĽletű sajtĂł, hogy most mekkora a felfordulás a horvátoknál. Nálunk hetekig volt ennĂ©l sokkal rosszabb a helyzet. Tegnap Ă©jszaka Ăłta csak azĂ©rt nem, mert már nem szántĂłföldeken, ellátás Ă©s segĂtsĂ©g nĂ©lkĂĽl várakoztatják napokig a menekĂĽlteket, hanem busszal fogadják, Ă©s azonnal átszállĂtják Ĺ‘ket a nyugati határainkra. A hĂreket, sajtĂłt, könyveket, nem kell átĂrni. Bár sohasem gondoltam volna, de az embereknek mĂ©g arra sincs igĂ©nye, hogy leĂrják nekik visszamenĹ‘legesen is a hazugságokat. A reggelre kiagyalt legfrissebb hazugságokat Ĺ‘k simán befogadják. Mintha Ă©jszaka valamilyen láthatatlan erĹ‘ kitörölnĂ© a fejĂĽkbĹ‘l mindazt, ami tegnap törtĂ©nt. S Ăşgy Ă©brednek, hogy amit aznap közölnek velĂĽk aktuális igazságkĂ©nt, azt kezdik lelkesen magukĂ©vá tenni Ă©s egĂ©sz napon át a vitáik során bárkinek gondolkodás nĂ©lkĂĽl a kĂ©pĂ©be ordĂtani. Magyarország 2015. |