Az, hogy az egymásnak ugrasztás mennyire vált gyakorlattá, arra jó példa a Veszprémben az adófizetők évi 25 milliójából ingyenesen működő hetilapban közölt e hétvégi glossza. Úgy kívánnak nekünk még erre a várhatóan sok napsütést és némi vihart is magába foglaló hétvégére jó étvágyat, hogy azt sugallják közben, van miért utálni a minket mindig kifosztani kész Balaton parti halsütödéseket. Mert ugye ezek a harácsgyanús gyorssütödék pofátlan módon nyomják elénk a brazil csirkét és az argentin hekket.
Felkészült újságíró megírja nekünk, hogy ha nem tudnánk, a hekk tömege sütés hatására nem csökken, hanem pár grammal nő. A jó magyar keszeggel ilyesmi nem fordulhat elő. S írja is már rögvest utána, „nem csoda hát, hogy a büfések (a hekket) előnyben részesítik már évek óta.”
Ezek után kívánkozik ki az emberből, ami az őszödi beszéd részeként is elhangzott. „Egy lósz@rt mama!” Pontosabban ezúttal: Egy lósz@rt szerkesztőkém! A miniszterelnök ezt a csúnyaságot azért mondta (példabeszéde szerint) az édesanyjának, mert Katus azt állította neki, hogy tapasztalata szerint javult az egészségügyi alapellátás helyzete. Feri a vulgáris kifejezést azért is használta, mert szerinte meg csak felismerték a mama nevét. Aztán mégse lett vizitdíj („forradalom” majdnem), mert az Őszödön mondottak zárt körben hangzottak el, a népszavazást megelőzően meg találtak a Fideszes politikusok más bejátszani valót a Kossuth rádióba az elhangzottakból, amivel lehetett alapjaiban elsöpörni a készülő reformokat. Most bezzeg működnek, nem?
No, de visszatérve az argentin hekkre, azért sütik ezt a sütödékben Szerkesztőkém, mert a magyar keszegek nem túl szaporák a Balatonban. Meg szálkásabbak, a fenébe is! S olcsóbb és könnyebb beszerezni a mélyhűtve két évig is eltartható hekket a tengeren túlról. Egyébként is az átlag magyar a 70 –es évek óta ezt keresi, ezt eszi, s bizony nem tengeri csukának, hanem balatoni halnak gondolja. Aki eljut a magyar tengerhez és van még némi Erzsébet utalvány a zsebében, az ilyesmit kér a tányérjába némi sorbaállás után.
Az a 4, 4 és fél millió magyar szerencsétlen, akinek egy jó része az elmúlt pár évben vált nyomorultul szegénnyé, többek között, mert megvonták tőle a szociális juttatásokat és nyomorék létére is munkaképesnek nyilvánították, közmunkát sem kapnak, mert nem a rendszer hívei, az nem jut a Balatonhoz sem el. Talán tessék legközelebb erről írni glosszát Szerkesztőkém és ne kiszolgálni ezt a fasizálódást elősegítő hatalmat (jó pénzért), mert előbb utóbb a választók szemébe kell majd nézni, még Önnek is.
|