„A pedagĂłgus a munkája során kĂĽlsĹ‘ megjelenĂ©sĂ©vel is kifejezi hivatása rangját Ă©s tiszteletĂ©t” – Ăgy szĂłl a Nemzeti PedagĂłgus Kar etikai kĂłdextervezetĂ©nek egyik kitĂ©tele, s kissĂ© csalĂłdottak vagyunk. EnnĂ©l azĂ©rt több konkrĂ©tumot vártunk, minimum azt, hogy rögzĂtve lesz: a tanárember ne legyen bĂĽdös, mossa meg a haját, nyakát, hĂłnalját, vágja le a körmĂ©t, Ăgy, pontokba szedve, hogy az egyĂ©bkĂ©nt is ostoba Ă©s önállĂłságra kĂ©ptelen pedagĂłguspopuláciĂł megfelelĹ‘ iránymutatást kapjon e tĂ©ren is.
|
S persze a ruházat. Hogyan öltözködjĂ©k a tanárember, ha megjelenĂ©sĂ©vel mĂ©ltĂł akar lenni hivatása rangjához? Ezt nemcsak azĂ©rt kell rögzĂteni, mert a pedagĂłgustársadalom hajlamos fĂĽrdĹ‘gatyában, fĂ©nyes diszkĂłruhában vagy a halál angyalának öltözve Ăłrára járni, hanem a minĹ‘sĂ©get tekintve is: fĹ‘leg az otthon koktĂ©lt szĂĽrcsölgetĹ‘ Ă©s szelvĂ©nyeket vagdosĂł alsĂł tagozatos tanĂtĂłk hajlamosak nem figyelni a minĹ‘sĂ©gre.
Mi magunk pĂ©ldául nem tudunk Ăşgy megállni a piaci ruhaárus sátra vagy a kĂnai bolt elĹ‘tt, hogy össze ne akadjunk unokánk valamelyik tanárával, aki aztán zavartan magyarázza, hogy nem neki lesz a fillĂ©res, hamisĂtott márkájĂş melegĂtĹ‘, hanem rászorulĂł ismerĹ‘sĂ©nek. Persze, bĂłlintunk megĂ©rtĹ‘n, de vigyázat, nem az igĂ©nyesebb kilĂłs használtruha-boltokrĂłl beszĂ©lĂĽnk, onnan a működĹ‘ reformoktĂłl meggazdagodott magyar közĂ©posztály öltözködik.
Hanem arrĂłl volna szĂł, hogy jön az Ăşj tanĂ©v a szokásos iskolai kirándulásokkal, áll majd a sok diák az iskolaĂ©pĂĽlet elĹ‘tt, Ă©s várja a buszt. És akkor a nem megfelelĹ‘ megjelenĂ©sű tanárok a Converse cipĹ‘s, márkás dzsekikbe bĂşjt tanulĂłk között a kĂnai melegĂtĹ‘kben meg a kitaposott ázsiai edzĹ‘cipĹ‘kben mind leleplezĹ‘dnek. SĹ‘t, ha nagyon kĂ©sik az a busz, a tekintet a fekete sportcipĹ‘n felejtĹ‘dik, hogy de hiszen ezt tetszett viselnie a tanár Ăşrnak az Ă©vnyitĂłn is, sĹ‘t ugyanezt a farmert, csak az ing volt ĂĽnnepi fehĂ©r, amit már alsĂłs korunkban is viselt.
Az osztályteremben mĂ©g elrejti a kitaposott cipĹ‘t a tanári asztal, de már kilĂ©pve a kapun a város kegyetlen, benne a kamaszok mĂ©g kegyetlenebbek, ahogyan a tanárember is az volt diákĂ©veiben, amikor mĂ©g nem sejthette, hogy mire Ĺ‘ tanár lesz, a pedagĂłgusi Ă©letpálya leginkább használtruha-boltokba, bizományikba vezet. Hogyan is lehetne a Lajos-forrásnál kĂnai cipĹ‘ben, kitĂ©rdesedett melegĂtĹ‘ben reprezentálni a pedagĂłguspálya nagyszerűsĂ©gĂ©t, osztályfĹ‘nöki Ăłrán helyes megjelenĂ©srĹ‘l, erkölcsrĹ‘l, etikárĂłl Ă©rtekezni az osztálynak.
Itt jegyezzĂĽk meg, hogy az etikai kĂłdex tervezetĂ©bĹ‘l, mely szerint a pedagĂłgusnak „Magyarország AlaptörvĂ©nyĂ©hez hűen” kell viselkednie, nyilván vĂ©letlensĂ©gbĹ‘l kimaradt annak rögzĂtĂ©se, hogy mi van akkor, ha egy általános iskolai tanárnĹ‘t kizárĂłlag azĂ©rt neveznek ki gimnáziumi igazgatĂłnak minden lĂ©tezĹ‘ fĂłrum tiltakozása ellenĂ©re, mert a köznevelĂ©si államtitkár asszony barátnĹ‘je, ráadásul a pályázati anyagát szĂłrĂłl szĂłra lelopta az internetrĹ‘l; szĂłval hogy ez hogyan van akkor etikailag meg kĂłdexileg.
Ilyen helyzetben csak azt nem értjük, hogy az oktatási tárca, amely nevelő célzattal nap nap után mossa fel a padlót a pedagógustársadalommal, miért éppen az öltözködésben megengedő. Fél nap alatt nyélbe lehetne ütni a törvényt, hogy járjon minden tanárember reverendaszerű egyenöltözékben, amely a pedagógusi rang megőrzése végett tetőtől talpig eltakarja a mások által levetett, filléres holmit, megannyi megalázott, kilátástalan életet.
Az arcukat nem kell eltakarni. Azt már rég elvették tőlük.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |