Nulla kilométerkő |
2015-06-15 18:32:55 |
|
A honlap azt írja, hogy az elnök „a kiállítás szerves részeként funkcionáló Elnöki köszöntő szimbolikus leleplezésével” nyitotta meg az eseményt, de ez nem igaz. Nagyon is valóságosan rántotta le a leplet, még kicsi izgalom is látszik az arcán, érthetően, hiszen amikor saját maga arcképét avatja fel az ember, mindig ott a reszkír, hogy mi van, ha a leplet lerántva szabotőrök jóvoltából nem ő, hanem, mondjuk, Gyurcsány Ferenc néz vissza rá a képről; plakátháború idején minden gonoszság elképzelhető. Nem kívánnánk most elkanyarodni abba az irányba, hogy ilyen azért még Rákosi idejében se volt, legfeljebb annyit jegyeznénk meg, hogy cikket, beszédet, elnöki köszöntőt akkoriban sem volt szokás felavatni, inkább felolvasták, elmondták; ilyen erővel Domokos László hordót is átguríthatott volna a saját köszöntője kéziratán. Hanem vegyük inkább észre az elnök szerénységét. A 145 dolgos év, meg pláne a mostani sikerek után, amikor vizsgálataikkal sorra buktatták le a közpénzzel felelőtlenül bánó állami intézményeket és a kormányhoz közel álló korrupt cégeket a Quaestorral az élen, az elnököt minimum egy középkategóriás mellszobor illetné meg, esetleg olajfestmény, Kósa Lajos mögött ülve egy lovon. Itt azonban többről van szó. Az ember csak most kezdi megérteni, hogy korunk szobrászikonja, Melocco Miklós miért akar Makovecz Imrének 14 méteres szobrot emelni a nulla kilométerkőnél. Már azon túl, hogy új idők járják, ebből következően szarunk minden kontrollra, józan észre, s eztán mi is minimum a Tavaszi Templom Buddha-szobor 153 méteres magasságához mérjük magunkat. Igaz is, ha Makovecz, akit Melocco Miklós nemes egyszerűséggel Deák Ferenchez és Kossuth Lajoshoz hasonlít, tizennégy métert kap, akkor ő, Melocco, testvérek között is tizenhármat, a náluk nagyobb emberek pedig legalább a dupláját. Amikor a főpolgármester, akiről közismert, hogy szabadidejében nemzetközi képzőművészeti zsűrik megbecsült tagja, azt mondja vázlat alapján, hogy neki tetszik a gigantikus szobor, akkor abban az is benne van, hogy egyszer majd ötvenméteres Tarlós István áll az Alagút tetején, és óvja a várost a melegektől. Hogy a szintén esztéta miniszterelnök perspektíváit most ne is említsük. Értsük meg, hogy sok a nagy ember és még több a még nagyobb. Ez belátható időn belül igen nagy terhet fog róni a honi festészeti és szobrászágazatra. Jó, Domokos elnök még csak kis senki, de ő már az új hullámhoz tartozik, amelyik önerősen örökíti meg magát az utókornak. El fog jönni az idő, amikor a NER minden arra érdemes tagja önmagát terjeszti fel, tünteti ki, avatja fel, majd saját magát átölelve koccint az egészségére, s ír méltató cikket magáról a másnapi lapba, békében hagyva ezzel a művészvilágot és a nagyközönséget, amiért egyszer még mindenki nagyon hálás lesz. Ha legutóbb a saját magának lakáspályázatot kiíró, és azt megnyerő jászberényi polgármestert méltattuk, akkor a számvevőszéki elnök úttörő lépése felett sem hunyhatunk szemet. Megyesi Gusztáv Forrás: Nol.hu |
Saját képmását avatta fel Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke az intézmény megalapításának 145. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon – ez a legújabb személyi hír a honi politikai életből. Fotósorozat mutatja a számvevőszék honlapján az ünnepeltet, amint áll egy letakart kép előtt, majd kellő ünnepélyességgel lerántja róla a leplet, s a következő fotón már szembetalálja magát saját arcával, amint egy bekeretezett ünnepi köszöntőszöveg kellős közepébe tördelve néz előre a messzeségbe.