Gábor Andor Doktor Senkijével történik meg, hogy egy társaságban nem fogadja el zsidó ember felé nyújtott jobbját. Éjszaka aztán megijed a botránytól, eldönti, hogy bocsánatot kér, ám reggelre kelve azt tapasztalja: már mindenki őt ünnepli. Novák Előddel történhetett egyszer valami hasonló, amitől visszaigazolást kapott, hogy csupa olyasmit tenni és mondani, ami nem egyszerűen nem PC, hanem egyenesen kirekesztő és embertelen, politikailag kifizetődő.
|
Eddigi Ă©letĂ©ben nem is csinált mást, mint szĂ©lsĹ‘jobboldali politikai formáciĂłk körĂĽl kavart, Ă©s mára egyĂ©rtelművĂ© vált: számára a közĂ©let Ă©rtelme a bűnösök önkĂ©nyes kijelölĂ©se, majd leleplezĂ©se. Mindenesetre van abban valami gyomorszorĂtĂł, ha egy országgyűlĂ©si kĂ©pviselĹ‘ fĹ‘tevĂ©kenysĂ©gkĂ©nt ĂĽldöz egykori állampárti vezetĹ‘t, kommunistafalĂł bloggert, holokausztfilmet forgatĂł filmrendezĹ‘t, Ăşgymond fehĂ©rgallĂ©ros cigány bűnözĹ‘t vagy Ă©pp hajdani párttársát, akirĹ‘l a sors kĂĽlönös fordulatakĂ©nt kiderĂĽlt, hogy zsidĂł anya szĂĽlte, fennmaradĂł idejĂ©ben pedig EU-s zászlĂłt Ă©get. Persze ha az uniĂłtĂłl esik le valami kis milliĂłcska, azt örömmel zsebre teszi – tán mĂ©g azt a laptopot is ebbĹ‘l a pĂ©nzbĹ‘l vette, amelynek fedelĂ©rĹ‘l minden kamerába belevirĂt a felirat: „Tagok legyĂĽnk vagy szabadok?” S bár az ember már kinĹ‘tt abbĂłl a korbĂłl, amikor örömmel nĂ©z börleszket, nagyjábĂłl a filmvásznon láthatĂł fenĂ©kbe rĂşgások vannak rá olyan felszabadĂtĂł hatással, mint mikor ez a nagy ĂtĂ©lkezĹ‘ kapja meg a beosztását. A szĂ©psĂ©gdĂjas mondat a cannes-i gyĹ‘ztes Nemes Jeles Lászlóé („nem ismerem Ĺ‘t”), de a show-t KövĂ©r LászlĂł viszi el, amikor az OrszággyűlĂ©sben penetráns stĂlusban bekiabálĂł Novákot egyszerűen kitiltja a vitábĂłl, Ă©s arra ĂtĂ©li, hogy nĂ©mán nĂ©zze, ahogy a nagyok játszanak. És ezen a ponton Ă©rdemes megállni egy pillanatra. Mert persze KövĂ©r doktor ezzel az intĂ©zkedĂ©sĂ©vel nem pusztán teljesĂti Orbán Viktor kĂ©t pofonra Ă©s hazazavarásra vonatkozĂł ĂgĂ©retĂ©t, hanem a demokrácia lángpallosĂş kĂ©pviselĹ‘jĂ©nek is tűnik a szĂ©lsĹ‘jobbal szemben. Ami lehetne igaz, de hát hogy volna az. Hiszen a házelnök egyrĂ©szt rendszerszerűen tiporja sárba a nĂ©pkĂ©pviseleti rendszert, amikor a jogaiktĂłl megfosztott, helyzetre szabott törvĂ©nyekkel eszköztelensĂ©gre ĂtĂ©lt ellenzĂ©ki kĂ©pviselĹ‘k demonstráciĂłit bohĂłckodásnak minĹ‘sĂti Ă©s bĂĽnteti. MásrĂ©szt a szigorĂş, de igazságos nĂ©pi káder jelmezĂ©ben tĂĽndöklĹ‘ KövĂ©r Ă©ppen hogy megágyaz a szĂ©lsĹ‘jobbnak, amikor pĂ©ldául kiviteti az ĂĽlĂ©sterembĹ‘l az uniĂłs zászlĂłkat. Innen már csak egy lĂ©pĂ©s az Ă©getĂ©s, ahogy az elnöki pulpitusrĂłl szokásosan felhangzĂł kommunistázás is az elĹ‘szobája a bárkire kiterjeszthetĹ‘ gyűlöletnek. Novák Ă©s KövĂ©r egyazon jelensĂ©g kĂ©t arca: megtapasztalták, hogy bármit megtehetnek, Ă©s meg is teszik. Novák Ă©letveszĂ©lyes politikai gátlástalanságát nem KövĂ©r akarnoksága fogja letörni. Ne a házelnöktĹ‘l várjuk, hogy a kĂ©pviselĹ‘ felhagyjon a demokratikus intĂ©zmĂ©nyrendszeren valĂł Ă©lĹ‘sködĂ©ssel, Ă©s – ahogy ĂgĂ©rte egyszer – családbarát babarádiĂłt indĂtson inkább.
Â
N.KĂłsa Judit
Forrás: Nol.hu
Â
 |