Új húrok

2015-06-04 18:00:05

Az elmúlt öt évben megszokottnál lényegesen békülékenyebb hangot ütött meg Orbán Viktor május 29-i beszédében. Bár az előjelek nem voltak biztatóak, hiszen a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezvényére jó néhány – a kormánnyal szemben kritikus – sajtóorgánum munkatársát nem engedték be, nem vitás, hogy beszédében új húrokat pendített meg a miniszterelnök.

Az elmúlt napok eseményeiből egyébként is valamiféle stílusváltásra törekvés jegyei rajzolódnak ki. Néhány nappal korábban jelentették be, hogy Orbán veje, Tiborcz István eladja összes olyan üzleti vállalkozását, amely közbeszerzési pályázaton nyert támogatást, és bár nem kétséges, hogy a jövőben is megtalálják a módját a közpénzek magánzsebekbe csorgatásának, figyelemre méltó a látszat felértékelődése. Mind ez ideig ugyanis úgy tűnt, hogy kifejezetten lubickolnak a miniszterelnök rokonai, barátai és üzletfelei abban, hogy amelyik közbeszerzési pályázaton indulnak, ott nyernek is. Az ezt firtató kérdéseket pedig vagy meg sem hallották, vagy arrogáns pökhendiséggel lesöpörték az asztalról.

Néhány nappal ezelőtt azonban a miniszterelnök parlamenti beszédében kiemelte, hogy külön felhívta munkatársai figyelmét arra: aki egy pályázat elnyerése érdekében rá hivatkozik, azt „zavarják el”. És hiába tudjuk, nem kell ahhoz Orbán Viktorra hivatkozni, hogy minden döntéshozó tudja, ha a pályázó a miniszterelnökhöz közel álló személy, az elmúlt öt évben Orbán és csapata még azt sem tartotta fontosnak, hogy reagáljanak az egyre nagyobb közfelháborodást kiváltó, korrupciótól és nepotizmustól bűzlő ügyekre.A nyílt korrupció és a cinikus vállrándítások korszaka azonban, úgy tűnik, nem folytatható. Magyarországon a kormánypárt népszerűségének rohamos zuhanása, az EU-ban pedig az egymást követő korrupciós vizsgálatok jelzik, hogy a húr nem feszíthető tovább. Itthon a kétharmad elporladt, az EU-ban pedig már saját pártcsaládja számára is kínossá vált Orbán viselkedése.

A miniszterelnök túl sok frontot nyitott egyszerre. Saját közvetlen környezetén kívül csaknem mindenkinek hadat üzent. Nemcsak a bankok, a multik, a külföldi befektetők lettek az ellenfelei, hanem becsapta és megalázta a rendvédelmiseket, a pedagógusokat, az egészségügyi és szociális szférában dolgozókat, a rokkantakat, a közlekedésben foglalkoztatottakat, a diákokat, a gazdálkodókat, a reklám- és médiaiparban tevékenykedőket, a legkülönbözőbb kisebbségekhez tartozókat, vagyis a most megszólítani kívánt keményen dolgozó kisemberek minden rétegét.Fejőstehénnek nézve azt, megpróbált hülyét csinálni az EU-ból is. Miközben a hazai beruházások csaknem kizárólagos forrását az uniós támogatások jelentik, és az európai adófizetők pénzéből dagadt Orbán rokonainak és barátainak zsebe is, a miniszterelnök hagymázas, populista kirohanásaiban az EU-t nevezte ki az ország fő ellenségévé. Ám hogy ott is betelt a pohár, azt már érezhette az Európai Parlamentben tartott vita légköréből, és látványos jelzés volt, hogy Rigában az EU-csúcson beszéde alatt az Európai Néppárt több képviselője is felállt és tüntetően kivonult a teremből.

„Nem az a jó hadvezér, aki minden csatát megnyer, hanem aki tudja, hogy melyiket nem nyerheti meg” – tartja a kínai mondás. És aki túl sok csatát akar megnyerni, mindet elveszítheti – tehetnénk hozzá.

Vásárhelyi Mária

Forrás: 168ora.hu

Vissza...