Egy erĹ‘sen Ă©s egy szĂ©lsĹ‘sĂ©gesen jobboldali tömörĂĽlĂ©s (a Fidesz Ă©s a Jobbik) Magyarország kĂ©t legerĹ‘sebb politikai pártja, ezĂ©rt tartom a Jobbik tapolcai gyĹ‘zelmĂ©t riasztĂł jelzĂ©snek. Azt jelentheti, hogy társadalmunk jelentĹ‘s rĂ©sze az eddiginĂ©l is jobban eltávolodik a demokratikus gondolkodástĂłl, a nyugati civilizáciĂł Ă©rtĂ©krendjĂ©tĹ‘l. Pedig már most is távol vagyunk tĹ‘le! Orbán mára beváltotta, amit 2009-ben a kötcsei beszĂ©dĂ©ben ĂgĂ©rt: „fajankĂłk találmányának” nyilvánĂtotta az Ă©rtĂ©krendre alapulĂł demokratikus társadalmi rend garanciáját, a sĂşlyok Ă©s ellensĂşlyok elvĂ©t, leĂ©pĂtette a jogállamot, államosĂtotta a közszolgálati mĂ©diát, kormányfĂĽggĹ‘vĂ© tette az oktatást, egymás ellensĂ©gĂ©vĂ© változtatta az egyes társadalmi rĂ©tegeket Ă©s a politikai Ă©let rĂ©sztvevĹ‘it. A Le Monde hat Ă©vvel ezelĹ‘tt, a kötcsei kormányprogram nyilvánosságra kerĂĽlĂ©se után Ărta: „Orbán demokratikus mĂłdszerekkel vezeti be a diktatĂşrát.” Mára a mondatot mĂşlt idĹ‘be tehetjĂĽk. Herz Ăşr nem Ă©rti
A miniszterelnök lerakta a puha diktatĂşra alapjait, amelyeket igĂ©nyeinek megfelelĹ‘en szigorĂthat. Ezt teszi most a faj-, Ă©s idegengyűlöletre uszĂtĂł „nemzeti konzultáciĂłnak” nevezett, a legaljasabb emberi ösztönökre játszĂł kĂ©rdĹ‘ĂvĂ©vel, Ă©s a halálos ĂtĂ©let ĂşjbĂłli bevezetĂ©sĂ©t kilátásba helyezĹ‘ felvetĂ©sĂ©vel. Mintha a dohányboltok "lefĂĽggönyzĂ©sĂ©vel" nem Ĺ‘ teremtett volna kedvezĹ‘ körĂĽlmĂ©nyeket az eladĂłk meggyilkolására.
A tapolcai választás kimenetele normális körĂĽlmĂ©nyek között, mĂ©g idehaza sem okozott volna nagy feltűnĂ©st, most mĂ©gis eurĂłpai visszhangot keltett. Az törtĂ©nt, hogy egy NATO Ă©s EU tagállamban olyan párt nyert egyĂ©ni parlamenti mandátumot, amely nyĂltan EurĂłpa ellenes, fajgyűlölĹ‘, antiszemita, nacionalista, a nyugati demokráciák helyett Putyin Oroszországa felĂ© orientálĂłdik. EttĹ‘l kezdve Tapolca a Jobbik topográfiai terjeszkedĂ©sĂ©t is jelenti. Korábban a szegĂ©nyebbnek számĂtĂł Kelet-Magyarországon volt erĹ‘s, most a DunántĂşlon is megvetette lábát. EzĂ©rt, Ă©s a halálos ĂtĂ©let ĂşjbĂłli bevezetĂ©sĂ©nek kilátásba helyezĂ©se miatt, az Orbán kormány tekintĂ©lye Nyugaton eddigi mĂ©lypontjára sĂĽllyedt.
De a bĂrálatok most Ăşj elemet is tartalmaznak: felmerĂĽl a "nĂ©p", a választĂłk felelĹ‘ssĂ©gĂ©nek kĂ©rdĂ©se is. És nemcsak az Ăşjságokban, TV műsorok szintjĂ©n, hanem az egyszerű nyugati adĂłfizetĹ‘k körĂ©ben is. A problĂ©mával Ă©n a mĂĽncheni hentesemnĂ©l szembesĂĽltem. Herz Ăşr, akit negyven Ă©ve ismerek, Ă©s tudja, hogy magyar származásĂş vagyok, azt kĂ©rdezte Tapolca után: „Hogy van ez Kasza Ăşr, maga mindig azt mondja, hogy azĂ©rt, ami Magyarországon törtĂ©nik, az Orbán kormány a felelĹ‘s. Na de valaki megválasztotta ezt a kormányt, már másodszor is, kĂ©tharmaddal. És most ezt a szĂ©lsĹ‘sĂ©ges pártot is erĹ‘sĂtik egy demokratikus választáson? Megmondom Ĺ‘szintĂ©n, Ă©n is aláĂrtam azt a kĂ©pviselĹ‘nkhöz intĂ©zett beadvány, hogy az Ă©n adĂłmbĂłl ne támogassák tovább a magyarokat” – mondta Herz Ăşr, a mĂĽncheni hentes. Herz Ăşr sajnos nincs egyedĂĽl. A tapolcai választások után, amikor egy radikális párt jobbrĂłl elĹ‘zte meg a demokratikus EurĂłpa szemĂ©ben amĂşgy is kĂ©pviselhetetlen jobboldali elveket vallĂł Orbán kormányt, itthon is, Ă©s nyugaton is egyre többen vetik fel a nĂ©p, a választĂłk felelĹ‘ssĂ©gĂ©nek kĂ©rdĂ©sĂ©t. HáttĂ©rbe szorul a „mindenĂ©rt Orbán a felelĹ‘s” állĂtás.
Valljuk be, nem a teljes igazságot hirdeti Ă©vek Ăłta a demokratikus ellenzĂ©k Ă©s sajtĂłja – köztĂĽk persze Ă©n is –, hogy a nyugati kormányok Ă©s közvĂ©lemĂ©ny bĂrálata nem a magyar nĂ©pnek, hanem a kormánynak szĂłl. Tudtuk, legalábbis Ă©n tudtam, hogy nem csak annak. KĂĽlföldön gyakran találkoztam kollĂ©gák, barátok, ismerĹ‘sök kĂ©rdĂ©sĂ©vel: ha a magyar nĂ©p annyira nem Ă©rt egyet Orbán politikájával, akkor miĂ©rt adja rá szavazatát? A szavazĂłfĂĽlkĂ©ben mindenki egyedĂĽl van. Odateszi a jelet, ahova lelkiismerete diktálja – mondták.
Az okokat, a miĂ©rteket "gombnyomásra" soroljuk: az Ăşj, egyoldalĂşan a Fidesznek kedvezĹ‘ választási rendszer, a választĂłkerĂĽletek átĂrása tette lehetĹ‘vĂ©, hogy a leadott szavazatok negyven százalĂ©kával is kĂ©tharmados többsĂ©get szerezhessen a parlamentben. További ok az ellenzĂ©k bĂ©nasága, megosztottsága, hogy kĂ©ptelen volt – akár pártokon kĂvĂĽli – össztársadalmi elfogatottságra számĂthatĂł közös jelöltet állĂtani. Ok mĂ©g az ellenzĂ©ket megosztĂł, a Fidesz által támogatott kamupártok indĂtása, vĂ©gĂĽl az egĂ©sz országot egyedĂĽl lefedĹ‘ állami mĂ©dia egyoldalĂş, kormánypárti propagandája. Soroljam mĂ©g? Leváltani a nĂ©pet?
Szóval tudunk elég okot a csúfos eredményre. Csak egy dologról, a saját felelősségünkről nem beszélünk: a választók felelősségéről. Arról hogy a legutóbbi parlamenti választásokon a szavazásra jogosultak egyharmada - most Tapolcán hatvan százaléka - nem ment el szavazni. Otthon maradt. Pedig tudták, tudniuk kellett, hiszen a még független média hetek óta hangsúlyozta, hogy a Fidesz kétharmados parlamenti többségének megdöntése érdekében mennyire fontosak a mostani pótválasztások Veszprémben, Újpesten, Tapolcán.
A választási rĂ©szvĂ©tel mĂ©gis csak 40 százalĂ©k körĂĽl mozgott, vagyis a jogosultak 60 százalĂ©ka fĂĽtyĂĽlt rá. A jelensĂ©g persze nem Ăşj. Az ország, a nĂ©p, a következĹ‘ generáciĂłk sorsárĂłl döntĹ‘ nĂ©pszavazásokon (EU, NATO tagság) is csak 50 százalĂ©k alatti volt a rĂ©szvĂ©tel. KivĂ©tel: 2008-ban, amikor a vizitdĂj, a tandĂj, a kĂłrházi napidĂj eltörlĂ©se volt a kĂ©rdĂ©s. Akkor 82 százalĂ©k megtalálta az urnákat, mert saját pillanatnyi Ă©rdekekrĹ‘l volt szĂł. Nem gondolom, hogy kĂĽlönösebben bĂĽszkĂ©k lehetĂĽnk viselkedĂ©sĂĽnkre.
Ahhoz, hogy most kezdik felemlegetni – itthon is, Nyugaton is – a választĂłk felelĹ‘ssĂ©gĂ©t, hozzájárultak az utĂłbbi Ă©vek görögországi esemĂ©nyei. A katonai diktatĂşra bukása, 1974 után kĂ©t Ă©vtizeden át a görögök is szabadon választották kormányaikat. Az, hogy ezek csaltak, loptak, Ă©s a tönk szĂ©lĂ©re juttatták az országot, az egy dolog, egy másik az, hogy a nĂ©p demokratikus választásokon, többször is, sorozatban, ilyeneket juttatott hatalomra. A választási rĂ©szvĂ©tel 40-50 százalĂ©kos volt, ami azt jelenti, hogy a görög választásra jogosultak felĂ©t nem Ă©rdekelte nemzete sorsa. ĂŤgy jogosnak tűnik az Ăłriási kölcsönöket folyĂłsĂtĂł nyugat országok politikusainak Ă©s adĂłfizetĹ‘inek ellenvetĂ©se, hogy ilyen, vagy olyan formában, a maga szintjĂ©n mindenki rĂ©szese, vagy akár haszonĂ©lvezĹ‘je is volt a korrupt rendszernek. Minimum Ăşgy, mint a görög zöldsĂ©gesĂĽnk MĂĽnchenben, aki máig nem talál kivetnivalĂłt abban, hogy a nagypapa halála után mĂ©g 20 Ă©vig felvettĂ©k a nyugdĂját. Az antik görögöktĹ‘l tanultuk, hogy a demokrácia nĂ©puralmat jelent. Olyan rendszert, amelyben a hatalom a nĂ©pĂ©. De azt nem tanultuk meg, hogy a hatalom felelĹ‘ssĂ©ggel jár. Tudni kell vele Ă©lni. Bertold Brecht gĂşnyos javaslata, hogy „ha a nĂ©p viselkedĂ©se nem tetszik a kormánynak, egyszerűen oszlassa fel Ă©s válasszon helyette Ăşjat”, jĂł bonmot, de elmegy a hatalommal a nĂ©pre hárulĂł felelĹ‘ssĂ©g kĂ©rdĂ©se mellett. A nĂ©pet nem lehet „feloszlatni”, de mentesĂteni sem szabad a felelĹ‘ssĂ©g alĂłl, hogy kit választ. (A nĂ©meteket máig nyomasztja a tudat, hogy 1933-ban rosszul választott. Az egĂ©sz világ itta a levĂ©t.)
Tudunk rosszul választani
Mi egymásután kĂ©tszer választottunk olyan kormányt, amely antidemokratikus programmal indult. Most Tapolcán rátettĂĽnk egy lapáttal. SzĂ©lsĹ‘sĂ©gesen jobboldali párt kĂ©pviselĹ‘je kapta a legtöbb szavazatot. Olyan pártĂ©, amely nyĂltan antiszemita, a parlament zsidĂł származásĂş tagjainak számbavĂ©telĂ©t javasolja (Guardian: következĹ‘ lĂ©pĂ©s a sárga csillag viselĂ©sĂ©nek kötelezĹ‘vĂ© tĂ©tele lesz.); idegen-, Ă©s fajgyűlölĹ‘; támogatja a halálos ĂtĂ©let ĂşjbĂłli bevezetĂ©sĂ©t; nĂ©pszavazást javasol az EU Ă©s NATO tagságrĂłl. Ez persze nem azt jelenti, hogy a magyar választĂłk ilyenek. De azt igen, hogy jelentĹ‘s rĂ©szĂĽkbĹ‘l hiányzik a választási jogábĂłl következĹ‘ felelĹ‘ssĂ©gtudat. Nem mennek el szavazni, Ă©s ezzel lehetĹ‘vĂ© teszik a demokráciákban páriának tekintett párt gyĹ‘zelmĂ©t. KĂĽlön tĂ©ma, hogy ha lenne egy olyan közvĂ©lemĂ©ny-kutatás, ahol mindenki Ĺ‘szintĂ©n válaszolna, alighanem többsĂ©get kaphatna mind a halálos ĂtĂ©let bevezetĂ©se, mind pedig a menekĂĽltellenes megnyilvánulás. Orbán tudja, hogy milyen Ă©rzelmekre kell rájátszani.
A felelĹ‘ssĂ©gtudat az, amit az elmĂşlt Ă©vtizedek diktatĂłrikus rendszerei gyökeresen kiöltek a magyar társadalombĂłl. Nálunk senki semmiĂ©rt nem vállal felelĹ‘ssĂ©get. Nincs felelĹ‘ssĂ©gre vonás, mert van olyan felsĹ‘bb szerv, amelynek haszna van a csalásbĂłl, korrupciĂłbĂłl. Lásd Magyar Bálint zseniálisan vĂ©rfagyasztĂł tanulmányköteteit: „Magyar polip I. II.” A maga szintjĂ©n mindenki korrupt, mindenki azt lop, amit tud. (Hofi GĂ©za: „A tanĂtĂł krĂ©tát”) Ennek a mentalitásnak hagyománya van társadalmunkban. Évszázadok Ăłta nem Ă©ltĂĽnk demokráciában. A magyar királyokat török megszállás, majd a Habsburg-ház, kĂ©sĹ‘bb Horthy, Rákosi Ă©s Kádár diktatĂşrája követte. Megszoktuk, hogy mindig volt valaki, aki meghatározta, mikor, merre, mennyire. Leszoktattak bennĂĽnket a gondolkodásrĂłl, arrĂłl, hogy saját dolgainkban magunk döntsĂĽnk, Ă©s a döntĂ©sĂĽnkĂ©rt felelĹ‘ssĂ©get vállaljunk.
KĂĽlönös szerepe volt ebben – nem csak a Magyarországon – a kommunista diktatĂşrának. Ez számolta fel a magántulajdont, az egyĂ©ni felelĹ‘ssĂ©gvállalási kĂ©szsĂ©g alapját. A kommunista diktatĂşra a magántulajdon államosĂtásával megfosztotta a társadalmat ettĹ‘l a felelĹ‘ssĂ©gtudattĂłl. A „minden a miĂ©nk” nemcsak azt jelentette, hogy „semmihez semmi közĂĽnk”, hanem azt is, hogy semmiĂ©rt nem vagyunk felelĹ‘sek. Ugyanakkor a huszadik század jobboldali diktatĂşrái (Hitler, Mussolini, Franco, Salazar) minden más borzalmuk ellenĂ©re nem nyĂşltak a magántulajdonhoz. Ha szűk tĂ©ren is, de meghagyták az egyĂ©nben a felsĹ‘sĂ©gtudatot. SzociolĂłgusok ezzel is magyarázzák, hogy a jobboldali diktatĂşrák társadalmai felszabadulásuk után gyorsabban adaptálĂłdtak a saját felelĹ‘ssĂ©get feltĂ©telezĹ‘ demokratikus gondolkozáshoz, mint a kommunista diktatĂşrátĂłl szabadult nĂ©pek.
Diktátorok kultuszaNálunk Kádár János volt az, aki Ă©letforma szintjĂ©re emelte a gondolkodásrĂłl, felelĹ‘ssĂ©gtudatrĂłl valĂł leszoktatást. Azt sulykolta az emberek fejĂ©be, hogy sorsotokat, a társadalomĂ©t, az országĂ©t mi intĂ©zzĂĽk idefent, mi vĂ©dĂĽnk meg benneteket kĂĽlsĹ‘ támadásoktĂłl. Sok jel utal arra, hogy a társadalom jelentĹ‘s rĂ©sze nem csak megszokta, vissza is kĂvánja ezt a Kádár nevĂ©hez kapcsolt, látszĂłlag kĂ©nyelmes, gondolkodás-, Ă©s felelĹ‘ssĂ©gmentes dagonyázást. Mindmáig sokan a „legnagyobb magyarok” közĂ© sorolják Kádárt. Egy 2008-ban vĂ©gzett felmĂ©rĂ©s szerint a megkĂ©rdezettek 62 százalĂ©ka az elsĹ‘ nĂ©gy Ă©v kivĂ©telĂ©vel az 1945-1989 közötti idĹ‘szakot nevezte a „legboldogabbnak a magyarok Ă©letĂ©ben”. De ne felejtsĂĽk, arrĂłl a Kádár JánosrĂłl van szĂł, aki 1956-ban nyakunkra hozta a szovjet csapatokat, leverte a forradalmat! De kultusza van a mĂşlt század egy másik diktátorának, vitĂ©z nagybányai Horthy MiklĂłs kormányzĂł Ăşr Ĺ‘fĹ‘mĂ©ltĂłságának is. Budapesten, a Szabadság tĂ©ri református templomba, vidĂ©ken számos városban, faluban szobrot állĂtottak annak az embernek, aki Hitler szövetsĂ©gesekĂ©nt kĂ©tszázezer magyar katonát kĂĽldött a halálba, Ă©s elfogadta a zsidĂłtörvĂ©nyeket.
Horthy is, Kádár is diktátor volt. Az egyiket a hitleri NĂ©metország, a másikat a SzovjetuniĂł támogatta. De ne mutogassunk mindig kifelĂ©, másokra. Választunk mi magunk, magunk közĂĽl is, demokratikus körĂĽlmĂ©nyek között - akár kĂ©tharmaddal is - olyan figurát, aki egy diktátor hajlamaival rendelkezik, Ă©s kielĂ©gĂti a mindentudĂł vezĂ©r utáni igĂ©nyĂĽnket.
Â
Kasza László
www.nepszava.hu |