Gyanús új fejlemények a brókerbotrányban

2015-04-22 17:44:41

Nem csupán hanyagság, de tudatos lépések is hozzájárultak a felügyeleti szervek részéről ahhoz, hogy több száz milliárdos visszaélések történhettek a brókercégeknél – derül ki a botrány újabb fejleményeiből. A brókerbotrány kapcsán a kormány és az MNB mindent elkövet annak érdekében, hogy takargassa a saját felelősségét a tízezreket százmilliárdokkal megkárosító ügyekben, annak ellenére, hogy kezdettől fogva nyilvánvaló, a felügyeleti szervek durva mulasztásai nélkül nem folyhattak volna a csalássorozatok hosszú éveken keresztül.

A gyanú, hogy nem csupán egyszerű hanyagság miatt nem tűnt fel semmi az ellenőrzésre hivatott szervezeteknek, akkor merült fel először, amikor kiderült egyes minisztériumok érintettsége, a közpénzek furcsa és nem feltétlenül törvényes mozgatása, és jöttek az ezekre adott, egymásnak ellentmondó és máig nem világos kormányzati magyarázkodások. Ez utóbbiak egyértelműen arra utaltak, hogy Orbánék bizonyos dolgokat nagyon takargatni akarnak, és zavarukban még arra sem tudnak figyelni, hogy ugyanazt a mesét mondják. Az elmúlt napokban olyan újabb információk kerültek nyilvánosságra, amelyek nem csupán alátámasztják a kormányzati felelősséget az ügyekben, de még jobban megkérdőjelezik a jóhiszeműséget is. Kiderült például, hogy a Fidesz 2010-es hatalomra jutása után a PSZÁF élére visszatérő Szász Károly egyik első intézkedése volt a pénzügyi visszaélések felderítésével foglalkozó részleg teljes felszámolása és az ott dolgozó tapasztalt szakemberek elbocsátása. Józan ésszel felfoghatatlan ez a lépés, hiszen a felügyelet egyik fő feladata éppen az ilyen jellegű bűncselekmények feltárása és megelőzése. Arról nem is beszélve, hogy éppen akkortájt kerülhettek Szász elé azok a vizsgálati anyagok, amelyek a Buda-Cashnél és a Quaestornál olyan súlyos szabálytalanságokra világítottak rá, amelyek megalapozhatták a visszaélések gyanúját. Ahelyett azonban, hogy tovább kutattak volna és a megállapítások következményét ellenőrizték volna, a józan logikával szemben megszüntették a felderítésre hivatott osztályt. Higgyük el, hogy ez csak véletlen, egyszerű baki volt?

Hasonlóan gyanús fejlemény, hogy az MFB bejelentése nyomán még 2011-ben a KEHI hűtlen kezelés gyanújával vizsgálatot indított a győri stadion építésére még 2005-ben adott kölcsön ügyében, de azt egyik napról a másikra leállították. Tették ezt annak ellenére, hogy a Fidesz-kormány akkortájt mindent elkövetett azért, hogy a szocialistákat kompromittáló ügyeket találjon. Az MFB által a Quaestornak adott hitel csodás ürügy lett volna erre, el is indult a dolog, majd hirtelen leállt. Vajon miért? Ha tényleg gyanús volt, hogy a kölcsönre nem elég a fedezet, akkor tovább kellett volna lépni és alaposan kivizsgálni az ügyet. A KEHI, a rendőrség és az ügyészség egymásnak ellentmondóan magyarázza, mi történt valójában, de válasz nincs arra, ki állíttatta le az ügyet és milyen okból. Két magyarázat lehetséges. Az egyik: valójában nem volt megalapozott a gyanú, de ha így van, miért áll most elő a Fidesz a régi vádakkal, főleg annak fényében, hogy annak idején maga is támogatta a győri projektet, sőt kormányra jutva további százmilliókkal segítette? A másik még ennél is pikánsabb: bár már négy éve látták, hogy valami nincs rendben a hitel fedezetével, de a Quaestort nem akarták piszkálni, nehogy véletlenül kiderüljön valami róla, azaz a cég egyfajta védettséget élvezett. Ezt a feltételezést jócskán alátámasztja a Quaestornál elhelyezett közpénzek sokasága, valamint a bizalmi állami megbízások, mint a vízumirodák működtetése stb. Ne feledjük: 2011-ben már folyt a piramisjáték, de akkor még a jelenlegi töredéke volt csak a kár.

Tarsolyék kivételezettségét a kártalanítási törvény is nyilvánvalóvá teszi. Érthetetlen és felháborító a megkülönböztetés a Quaestor és a többi brókercég károsultjai között: milyen alapon harmincmillió a kártérítési határ az előbbinél és hat- az utóbbiaknál? Az ide vonatkozó szabályozás egyértelmű, miért vannak hát jobb helyzetben a Quaestor ügyfelei? A Bankszövetség főtitkára szerint valójában semmilyen kártérítés nem járna nekik, mivel az általuk megkapott papírokon jól láthatóan ott áll, hogy a Quaestor-kötvényekre nem vonatkozik a BEVA értékbiztosítása. Ezzel együtt méltányos lenne, hogy ugyanolyan kártérítést kapjanak, mint a többiek, de többet nem! Az pedig végképp elképesztő, hogy a Quaestor csalásainak az árát az arról nem tehető és szabályosan működő bankokkal és cégekkel fizettetik meg. Ez olyan, mintha egy cégnél valaki sikkasztana, és a kárt a többi, ártatlan alkalmazottal fizettetnék meg. Vélhetően igaza van az OTP vezérének, aki a bankja által fizetendő 57 milliárd forint (!) miatt minden lehetséges jogi fórumra elmegy. A fideszes kommunikáció gyöngyszeme a párt válasznyilatkozata a Bankszövetség kijelentéseire, iskolapéldája a félrevezetésnek és manipulációnak. A Quaestor-ügyfelek javára hozott törvényt védve először is azokat „kisbetéteseknek” nevezik, holott jól tudják, hogy valójában kisbefektetők, és a két kategória teljesen más és eleve más védettséget is élvez. A cél ezzel a csúsztatással minden bizonnyal az, hogy összezavarják és összemossák a fogalmakat, így vonva el a figyelmet a kivételezésről. Arról nem is beszélve, hogy a 6–30 millió közötti befektetőket a mi anyagi viszonyaink között már aligha lehet „kis” jelzővel illetni. Az igazán vaskos becsapások csak ezután jönnek. Azt írja a közlemény, hogy míg most teljes mértékben kártalanítják az ügyfeleket, addig a szoci kormányok idején ez a Globex-, Baumag- és HajdúBét-ügyeknél elmaradt. Kezdjük azzal, hogy kizárólag a Quaestor-károsultakat kártalanítják csaknem teljesen, a többiekre ez nem igaz. Ami a Globexet illeti, ott az ügyfeleket igenis kártalanították, ahogy ezt akkor a sajtó meg is írta. A másik két ügy pedig összehasonlíthatatlan a mostanival, mivel egyik sem volt brókercég: a Baumag szövetkezetként működött és szövetkezeti jegyet és tagságot értékesített, így sem az OBA, sem a BEVA nem vonatkozhatott rá. A HajdúBét pedig egy csődbe jutott cég volt, és értelemszerűen a csődtörvény szerint jártak el, ahogy minden más hasonló esetben, szó sem lehetett tehát biztosítási vagy állami védelemről.

Ha normális országban élnénk, a brókercégek áldozatainak kártalanítását a meglévő szabályozásnak megfelelően, mindenkit egyformán kezelve kellene végrehajtani. Egyben elfogulatlanul kivizsgálni az ügyek hátterét, megnevezni és büntetni a felelősöket nem csupán az érintett cégeknél, hanem a felügyeleti szerveknél is. A kártérítés terhét pedig nem a többi piaci szereplőre és ezzel közvetve azok ügyfeleire hárítani, hanem a mulasztó állami felelősökkel, adott esetben az MNB-vel fizettetni. Erre meg is van a fedezete, az EKB által is bírált, a jegybanki törvényes feladatokba sem illeszkedő alapítványi juttatások több mint 200 milliárdja bőven elég lenne.

Lengyel L. László

Forrás: 168ora.hu

Vissza...