„A nemzetet szerencsétlenségünkkel gondolkozásra s önismeretre tanítani”

2015-03-13 16:55:33

Van, amikor különösen szeret az ember tanárnak lenni. A mai nap ilyen volt a számomra. Igencsak boldogak voltak azok a percek, amiket a mai iskolai ünnepen tölthettem el. Diákjaink olyan műsort produkáltak, ami a Lovassyban szerencsére nem túl ritka, de itt sem mindennapos esemény. Március 15-e előtt két nappal olyan módon emlékeztünk meg a 48-49-es szabadságharcról, ami kevesek számára adatik meg.

A diákok egyáltalán nem sablonokban gondolkodva ma sokat tettek azért, hogy Görgey megítélése a lovassysok körében a helyére kerüljön. Sokan –hétköznapi halandók-Kossuthról és Görgeyről talán annyit tudnak, hogy utcákat, közterületeket szoktak elnevezni róluk. Köztünk szólva Kossuthról sokkal többet, mint Görgey tábornokról. Veszprémben –igaz egymástól jó távol, s talán nem is véletlenül - de mindkét történelmi személyiségről van utca elnevezve.

Móricz Zsigmond írta majd két évtizeddel a tábornok halála után a Nyugatban: „Ha gyermekkorom magyar világának félistene Kossuth volt, akihez szinte imádkoztak, mint az üdvözítők egyikéhez, akkor ugyanannak a kornak megtestesült ördöge, sátánja, mefisztója Görgey volt, akiről csak a legmélyebb megvetéssel nyilatkoztak s a legenyhébb amit róla mondtak, az volt, hogy: „hogy nem akad egy tiszta szívű magyar ember, aki bunkóval verje agyon az árulót”.

Gyermekkorának Görgey-képével ellentétben Móricz meg volt győződve a tábornok zsenialitásáról és a magyar hősök között őt megillető, de az író korában tőle továbbra is megtagadott előkelő helyéről. Móricz Görgey-képében a tábornok nem áruló, hanem az újkori magyar történelem legkiválóbb hadvezére volt, aki tiszta lelkiismerettel tekinthetett Önmagára, ha a szabadságharcról volt szó. ( Forrás: Újkor, Móricz és Görgey)

Móricz azon kevesek egyike volt, akik Görgey szerepét másként látták. Lehet állítani az elmúlt egy-két évtizedet leszámítva, az 1980-as évekig Görgey negatív megítélése ott élt a köztudatban. Illyés Gyula: Fáklyaláng és Németh László: Az áruló című drámáikban a tábornokot a darab középpontjába helyezve sokat tettek az igazság felszínre hozása érdekében.  (Ma a Lovassys diákok Németh László: Az áruló című történelmi drámáját tárták elénk közel 70 percben, rendkívül élvezetes előadásmódban, korhű jelmezekben és díszletek közepette.)

Na, de mi is az igazság? Németh László drámájában éppen Görgey mondja: „Az igazság szürke, sokágú, nem olyan rikító, mutatós, egyszerű, mint a hazugság. Hogy megint egy görgeyzmust mondjak, a hazugság sokkal jobban hasonlít az igazsághoz, s ahhoz, amit az emberek az igazságtól várnak, mint maga az igazság.”

Mennyire találó mindez! Öröm volt hallani diákjaimtól - akiknek igaz, én csak matematikát tanítok- ezeket a bölcs gondolatokat. S még nagyobb öröm annak a megnyugtató tudata, hogy a körülöttem ülő lovassysok, ezeket a szavakat, mint a szivacs a vizet, úgy itták magukba.

Vissza...