MĂ©g 800, nem milliĂł, hanem látogatĂł kell a honlapomon Ă©s egy kis idĹ‘re biztosan leállok. Fogjuk fel Ăşgy, hogy elmegyek „szabadságra”. Az elmĂşlt jĂł nĂ©hány Ă©vben igyekeztem az oldalamon sok olyan hĂrt megosztani, amit nagyon szerettem volna, ha sokakhoz eljut.
|
ĂŤrtam blogbejegyzĂ©seket is bĹ‘ven. Hol sűrűbben, hol ritkábban. NĂ©hányĂ©rt fel is akartak jelenteni Ă©s meg is fenyegettek egyes bejegyzĂ©seimĂ©rt. (Amire a legbĂĽszkĂ©bb vagyok, hogy a megyei napilap ĂĽgyvezetĂ©se is perrel fenyegetett az Obersovszkys Ărásom miatt.) Volt, hogy szĂ©lsĹ‘sĂ©gesek azt ĂgĂ©rtĂ©k, megtanĂtanak vĂ©reset vizelni. VendĂ©gszerzĹ‘k is megjelentek rajta, akik más mĂłdon nem tudtak nyilvánossághoz jutni. NĂ©hányan elismertĂ©k ezt a munkámat, mások nem Ă©rtĂ©keltĂ©k semmire. Volt, aki Ăşgy gondolta, a nehĂ©z idĹ‘kben csak ebbe kapaszkodhatott Ă©s azt tettem szerinte a mĂ©dia munkatársai helyett, ami valĂłjában nekik lett volna a dolguk. Mások árgus szemekkel figyeltĂ©k tetteim, s bár azon az „oldalon” harcoltak elvileg, ahol Ă©n, segĂteni nem segĂtettek, de ha olyat Ărtam, ami sĂ©rthette a vĂ©lt Ă©rdekeiket, azonnal kikĂ©rtĂ©k maguknak.
Egyszer már prĂłbálkoztam vele, akkor nem jött be, Ăgy most Ăşjra felvetem, hátha. Aki az egymilliomodik látogatĂł lesz az oldalamon, s ezt tudja igazolni egy mentĂ©ssel, fĂ©nykĂ©ppel, azt meghĂvom egy belvárosi Ă©tterembe vacsorázni egy másik általa kiválasztott szemĂ©llyel egyĂĽtt (amennyiben Ĺ‘ is örömmel fogadja). AzĂ©rt is, hogy elbeszĂ©lgessĂĽnk az általa, általuk Ă©rdekesnek vĂ©lt dolgokrĂłl. ĂŤgĂ©rem, Ĺ‘szinte leszek, mint mindig.
(Fröhlich András barátomnak szeretettel.) |