Éleslátás |
2014-12-31 08:13:59 |
Kezdem nagyon utálni, amit szinte naponta látok az ún. ellenzéki médiában. Éleslátásukat megfellebbezhetetlennek tartó politológusok, újságírók az internetadó elleni tüntetés sikere óta egyre vadabbul hajszolják bele magukat és a még rájuk figyelőket abba az illúzióba, hogy végre megvan a helyes út. |
Azt erősítik, hogy jönnek nemcsak Orbánékat, hanem mind a 25 – szerintük kudarcos- évet a pokolba elküldeni képes civilek, akik majd helyreállítják az országban a demokráciát, a köztársaságot. Vagy ahogyan ők mondják, építenek nekünk majd egy új Magyarországot. Jó néhány tüntetésen ott voltam, jó néhány szónokot meghallgattam, de nem igazán hallok mást csak a baloldal számára a szétesést jelentő, a jobboldal számára a diktatúrába vezető, jószerével teljesen üres szólamokat. Ha alaposabban vizsgáljuk meg a jelenlegi helyzetet, sajnos nyilvánvalóvá válik az is, valójában két tüntetésszervező csoport is van. Az egyikük nemhogy az elmúlt 25 évet nem tartja semmire, de a másik szervező csoportot sem. Nem véletlenül volt legutóbb is két tüntetés, két majdnem egymást követő napon. Érthetetlen módon egyik sem december 15-én, amikor is a napról- napra egyre kevésbé Tisztelt Házban voltak a képviselők és elfogadták Magyarország 2015. évi költségvetését. Vagy inkább az ország további kifosztásának legfrissebb forgatókönyvét. Volt ugyan az ünnepek miatt egy kis pauza, de január másodikára a két tüntetőcsoport egyike (a mindent, ami eddig volt a szemétdombra hajítani akaró), az Opera elé ismét tüntetést hirdetett. Ők, akik állítólag a közös jövőnk záloga, 60 órával a meghirdetett tüntetés időpontja előtt sem azt nem tudatják az érdeklődőkkel, hogy kik szónokolnak, sem azt, hogy „azok a kik” várhatóan miről beszélnek majd. Fogalmunk sincs arról, milyen céllal jön létre ez az újabb tüntetés. Sokan most azt remélik, Orbán korrupt, fosztogató és az országot a reménytelenségbe taszító maffiakormányának a menesztéséről, mások pedig, hogy az elmúlt 25 év minden politikai szereplőjének a hatalomból való végleges kiebrudalásáról lesz szó. Vélhetően azért kérik, hogy a tüntetésen résztvevők egy arctalan massza legyen csupán, mert bármi is hangzik majd ott el, lehet azt mondani, a tömegek ezt akarták. Erősen kérdéses, lesz-e így persze a tüntetésen tömeg. Esetleg hosszabb ideig ez lesz az a tüntetés, ami miatt számosan lesznek, akik egy jó ideig nem mennek el egy újabbra, bárki is és bármiféle célból kezdeményezze azt. Az a vita, hogy lehetnek-e a tüntetésen pártzászlók, vagy sem, is azt a gyanút erősíti bennem, hogy a szervezőknek nem az a fontos, hogy mindenki egy Orbán kormány ellenes egységbe forrjon, sokkal inkább az, hogy akik eddig bármiféle politikai szerepet is töltöttek be, azok takarodjanak a hatalomból. (Nem lenne ezzel persze semmi baj, ha a szervezők végre kimondanák, mit akarnak, s nem taktikáznának tovább.) Szerintem az elmúlt 25 év szemétbe dobása zsákutca, s Orbánék jelenleg éppen megingó hatalmának a megszilárdítása. Amíg nem az az igény erősödik, hogy mindenki, civilek és ellenzéki pártok egyaránt egy kerek asztal köré üljenek le végre, ahol nem egymás számára lesznek a résztvevők ellenfelek, hanem az Orbáni útnak válnak végre közösen megkerülhetetlen gátjává, addig felesleges időpocsékolás minden megmozdulás. S ma mindennél nagyobb a média felelőssége is, amelyik a tapasztalatom szerint már nem közvetíteni, hanem inkább csinálni akarja a politikát. Veszprémben egyértelmű, hogy ezt tette. Beavatkozott a jelöltállítás folyamatába és ezzel olyan konfliktusokat generált, ami bármilyen meglepő, nem az ellenzéki pártok, hanem a pártok támogatói között éleződik. Volt Veszprémben egy tüntetés a közfelháborodás napján. Ezt a tüntetést valójában ellenzéki pártok szervezték. Ők kérték fel a szónokokat, nemcsak azt, aki mára a „széleskörű” összefogás jelöltjének tekinthető. A média az első perctől úgy kezelte ezt a megmozdulást, mintha annak köze nem lenne ellenzéki pártokhoz. S mivel az egyik szónok bejelentette, függetlenként indulni kíván a választáson, őt kiáltották ki a Navracsics utódjául kijelölt apparatcsik egyetlen lehetséges kihívójának. (Másokról tudomást sem vettek és vesznek.) Az ellenzéki pártok pedig belementek a játékba, ki is elégítették a politikacsinálóvá váló média igényét. Egymásra licitálva, egymással az időben versenyt futva jelentették be a támogatásukat ellenzéki pártok, elfeledkezve arról az „apróságról”, hogy a pártokat támogatóknak kell elsősorban megfelelni a jelölt személyének. A jelölés jogát gyakorló (!?) MSZP ugyan arról beszélt még november végén, hogy december közepéig, amíg nem járják alaposan körül a történetet, nem döntenek erről, a kijelentést követő alig néhány napra már meg is jelölték, hogy kit támogatnak. A jelölt pedig ugyanekkor elhatárolódott a pártoktól, azok politikusaitól, fontosnak egyedül a civilség, a függetlensége nyomatékosítását tartotta minden megszólalásában. Amit az ellenzéki pártok a baloldali média nyomására nem akartak észrevenni, a pártok tagjai, szimpatizánsai, ahogyan azt az egyik legnagyobb közösségi oldalon olvashatjuk, mégis érzékelték. A jelölttel valójában lehet, hogy nincs is baj, de azzal, hogy a média akart diktálni és a baloldali pártok országos vezetőségeinek úgy látszik sikeresen is diktált, bajt okozott. Nem tudom mire lesz elég február 22-ig a média politikacsinálása. A fő kérdés ma az, hogy a baloldali média, (amelyik Veszprém megyében az időközi választáson is azt akarja bizonyítani megszólaltatott „szakértőin” keresztül, hogy nemcsak Orbán, hanem Orbán jelenlegi ellenzéke is megbukott,) képes lesz-e továbbra is befolyásolni a közösségi oldalon kételyeiket egyre erőteljesebben hangoztató és a közben a harmadik erőnek tartott civilekből is okkal kiábránduló, s újra a baloldali pártokat előnyben részesíteni akaró szavazókat. Ha nem sikerül, akkor veszít a széleskörű, de ismét csak „imitált összefogás” jelöltje. S Orbán maffiakormánya tovább erősödik. Elsősorban azért, mert magukat éleslátónak és tévedhetetlennek tartó politológusok, újságírók két legyet akartak ütni egy csapásra. |
A politikában nálam jártasabbak is írták már, de leírom én is, mert igaznak tartom. Az idei 3 választáson „nem az összefogás bukott meg, hanem annak szánalmasan gyenge imitációja”.