Magyarország vezetĹ‘ ereje valamiĂ©rt a sajtĂłban rendezett ĂĽzengetĂ©ssel tölti a „bĂ©kĂ©s, áldott karácsonyt”. Lázár János a FigyelĹ‘ karácsonyi számában lengette be Orbán selyemzsinĂłrját KövĂ©rnek (mellesleg Pokorninak is, de Ĺ‘ ma már aligha tĂ©nyezĹ‘, mĂ©g csak nagyvadnak sem mondanánk), KövĂ©r ugyan visszaĂĽzent valamit azonnal is, hogy jobb a bĂ©kessĂ©g vagy valami hasonlĂłt a Magyar Nemzetben, de attĂłl mĂ©g nem elĂ©ggĂ© Ă©rezhette biztonságban magát, ezĂ©rt gyorsan Ă©s jĂł hangosan el is amerikázta magát a Magyar HĂrlapban. Nagy önmentĂ©si igyekezete persze megbosszulta magát, s KövĂ©r doktor a beszĂ©dĂ©ben komoly ellentmondásba keveredett – no, nem a veszedelmes Lázár Jánossal, hanem saját magával.
A legszembeötlĹ‘bb az volt, amikor azt mondta, hogy Amerika teljes elitcserĂ©t akar elĂ©rni Magyarországon, de kĂ©t mondattal kĂ©sĹ‘bb már az volt a gonosz imperialisták cĂ©lja, hogy egy Ăşj SZDSZ-t kalapáljanak össze a tĂĽntetĹ‘kbĹ‘l, meg hát ugye a tudjuk kikbĹ‘l, ami majd a mĂ©rleg nyelve lehet egy a Jobbikkal szemben fölállĂł koalĂciĂłban. Amely koalĂciĂłban KövĂ©r szerint akár „a Fidesz is ott lehet a maga tĂşlsĂşlyával”. Mint rĂ©gi elit, ugye. Ez Ăgy egyĂĽtt már tipikusan olyan, amire csak azt lehet mondani, hogy „mi vaaaaan?” KĂ©pzeljĂĽk el a szituáciĂłt, KövĂ©r elmondja, ĂşjságĂrĂł leĂrja, KövĂ©r visszakapja, Ĺ‘ vagy a kommunikáciĂłs stábja átnĂ©zi, s nem veszik Ă©szre az ellentmondást. Nehogy már ne vegyĂ©k, Ă©szreveszik, csak legyintenek: vidĂ©kre jĂł lesz ez is. Hisz a szöveg nem az olvasĂłknak, hanem a Lázár János pĂłrázát rángatĂł Orbán Viktornak szĂłl. Vágod, fĹ‘nök, megadtam Amerikának, megadtam az eszdĂ©eszeseknek, jĂłl viselkedek.
Kövér László mindezek mellett még azt is mondta az újságnak, hogy ha Amerika ilyen csúnyán viselkedik velünk, itt az ideje új szövetségesek után nézni. Idecsomagolta a bátor veterán szövege politikai üzenetét, a folyamodványt kedves vezetőjéhez: ne a szovjettel haverkodjunk, ne is a posztszovjettel, hagyjuk a -sztánokat, Kelet-Közép-Európában vannak a mi barátaink. Vagy úgy! Róluk speciel mi eddig is azt hittük, hogy a szövetségeseink, hisz együtt vagyunk benne az unióban. Ja, az „alsó fedélközben”, ahogy Kövér látja. Ehhez képest az ugyanitt emlegetett IV. világháború már csak tényleg piskóta, cifrázása a refrénnek.
Ilyenformán két megfejtése van az év vége legőrültebb beszédének.
A jĂłindulatĂş Ăşgy fest: KövĂ©r LászlĂł Ăşgy Ă©rezte, hűsĂ©geskĂĽt várnak tĹ‘le, s az összefĂĽggĂ©stelen amerikázásával a maga mĂłdján ezt igyekezett is teljesĂteni, de a bajsza alatt azĂ©rt csak elmorogta, hogy Ĺ‘ inkább haverkodna a románnal, szlovákkal, mint a -sztániakkal meg az orosszal, csupán gyáva volt mindezt nyĂltan kimondani.
A kevésbé jóindulatú pedig ennél is egyszerűbb: tévedtünk. Mégis megőrült.
Forrás: Magyarnarancs
|