Minden kĂĽlönösebb visszhang nĂ©lkĂĽl választotta meg a parlament hĂ©tfĹ‘n Magyarország negyedik legfĹ‘bb közjogi mĂ©ltĂłságát. Legfeljebb az ellenzĂ©ki pártok tiltakoztak, hogy a Fidesz az AlkotmánybĂrĂłság Ă©lĂ©re olyan embert állĂt, aki maga is tevĂ©kenyen vett rĂ©szt a jogállamiság lebontásában. ErrĹ‘l Lenkovics Barnabásnak „papĂrja” van, hiszen nem egy konkrĂ©t ĂĽgyben a strasbourgi emberi jogi bĂrĂłságĂ©val ellentĂ©tes álláspontot kĂ©pviselt.
|
Bizonyos, az illiberális demokrácia iránt kevésbé lelkesedő szakmai körökben amúgy szintén visszatetszést váltott ki Lenkovics jelölése, de nemigen hallatta a hangját senki.
Az embereket pedig ez már vĂ©gkĂ©pp nem rázza meg. Ami tulajdonkĂ©ppen Ă©rthetĹ‘, mert sokak szerint jĂł ideje nincs Ă©rdemi alkotmánybĂráskodás, Ăgy teljesen közömbös, ki lesz az elnök. A Fidesz 2010 Ăłta minden fĂĽggetlen ellenĹ‘rzĹ‘ szervezetet maga alá gyűrt, az AlkotmánybĂrĂłság sem kivĂ©tel. A kĂ©tharmad ezt a testĂĽletet is mĂłdszeresen a saját kiválasztottjaival – egyebek mellett nĂ©hány volt pártpolitikussal – töltötte fel, ráadásul a bĂráktĂłl mĂ©g annak lehetĹ‘sĂ©gĂ©t is elvette, hogy maguk válasszák meg saját vezetĹ‘jĂĽket, ami legalább valamennyi szakmai legitimáciĂłt jelentene.
Â
De ezt sem bĂzták rájuk, inkább politikai döntĂ©st hoztak. A szemĂ©ly kiválasztása persze nem vĂ©letlen: az ingatag kĂ©tharmadnak sikerĂĽlt olyan embert találnia, aki már korábban deklarálta, hogy vele biztosan nem sok baja lesz a hatalomnak. Mert Lenkovics szerint egy jogállamban a hatalmi ágak elválasztása nem azt jelenti, hogy azok szemben állnak egymással, hanem a demokratikus jogállam Ă©s az alkotmányosság megvalĂłsulása Ă©rdekĂ©ben kötelesek egyĂĽttműködni.Ez nagyjábĂłl Schmitt Pál volt államfĹ‘ nyilatkozatával Ă©r fel, aki azt hangoztatta egykor, hogy Ĺ‘ nem a törvĂ©nyhozás gátja, hanem annak motorja kĂván lenni. Ami enyhĂ©n szĂłlva szereptĂ©vesztĂ©s. Az Ăşj alkotmánybĂrĂłsági elnök is hasonlĂł elveket vall. Szerinte nem kell mindig a törvĂ©nyek megsemmisĂtĂ©sĂ©nek „nehĂ©zfegyverzetĂ©vel” Ă©lni, mert elĂ©g lehet a puhább megoldás, pĂ©ldául egy szignalizáciĂł, egy ajánlás.
Ez is egy lehetsĂ©ges Ăşt, csakhogy akkor visszatĂ©rĂĽnk a mĂşlt század nyolcvanas Ă©veibe. Akkor hozták lĂ©tre az Alkotmányjogi Tanácsot, amelynek tagjait az állampárt nagyjábĂłl ugyanolyan demokratikus szabályok alapján választotta ki, mint az alkotmánybĂrákat 2010 Ăłta a Fidesz. Annak a testĂĽletnek a feladata volt, hogy – kvázi tanácsadĂłkĂ©nt – közreműködjĂ©k a „társadalom alkotmányos rendjĂ©nek vĂ©delmĂ©ben, a jogszabályok Ă©s a jogi iránymutatások alkotmányosságának biztosĂtásában”.
Ă–ntsĂĽnk tiszta vizet a pohárba, Ă©s mondjuk ki: a Fidesznek most sem kell a hatalom valĂłdi ellensĂşlyát kĂ©pezĹ‘ AlkotmánybĂrĂłság. Ăšgy tűnik, szĂvesebben látnak egy, a politikai elit tagjai által kijelölt, legfeljebb javaslattĂ©teli joggal rendelkezĹ‘ testĂĽletet. Egy, a hatalom iránt feltĂ©tlenĂĽl lojális Alkotmányjogi Tanácsot, amely soha nem veti be a „nehĂ©zfegyverzetet”, hanem beĂ©ri egy csĂşzlival.
Lencsés Károly
Forrás: Nol.hu
|