Herényi Károly: Ha én civil lennék

2014-11-20 22:01:09

Ha én civil lennék, tüntetnék. De nem csak úgy általában, hogy mérges vagyok, meg sértett is, meg fel is vagyok háborodva, ebből aztán elég, meg elegem is van. Ezek általában magánügyek, a napi szokásos párbeszédek témái. Arra is odafigyelnék, hogy a tüntetéseken ne öntsem ki a gyereket a fürdővízzel, a demokráciát a Fidesszel együtt.

Azért, mert a demokrácia az emberiség történetében eddig a legjobb és a legigazságosabb rendszer. Ikertestvére a kapitalizmus pedig a legeredményesebb gazdasági formáció. Persze, a két állítás csak akkor igaz, ha ezeket a rendszereket, hozzáértéssel, kellő intellektussal és erkölcsökkel működtetik. A vállalt feladat iránti illő alázatról nem is beszélve. Ha én civil lennék, nem a rendszert, hanem a vadhajtásait, működtetésbeli torzulásait és az arra alkalmatlanok hibás gyakorlatát ostoroznám. Ha összehívom a népeket, a sokadalomnak konkrét célokat adnék, nehogy maguk keressenek maguknak célokat, és nekimenjenek akár a parlament épületének. Ha én civil lennék, nem tűrném tovább Orbán és a Fidesz örökös hivatkozását a háromszor megszerzett kétharmadra. Ha én civil lennék, tudnám, hogy az Alkotmány eltörlésének, a választójogi törvény – a kétharmad által szentesített – alaptörvény-ellenességének köszönhető a kétharmad, amit a Fidesz a választók alig több mint 25 százalékának szavazatával ért el. Ha én civil lennék, tudnám, hogy az ellenzéki pártok a tavaszi választások előtt, az EBESZ megfigyelők számára meglepő módon, elfogadhatónak tartották az új választási szabályokat. Így aztán az EBESZ az önkormányzati választásokra már nem is küldött megfigyelőket. Nyilván nem akartak a megállapításaikkal az ellenzéki pártokkal is szembekerülni.

Ha én civil lennék, az Orbán és a Fidesz örökös egyeduralmát biztosító, törvénnyé előléptetett választójogi katyvaszt nem fogadnám el. Civilként tudván, hogy a többpárti parlamentáris demokrácia pártok nélkül nem működhet, követelném a szabad választások jogát, amitől meg vagyok fosztva. Ha én civil lennék, nem akarnék többé olyan, a törvény által kikényszerített ellenzéki összefogásokra szavazni, ahol a partnerek úgy szeretik egymást, mint a kutya meg a macska, vagy a macska meg az egér. Ha én civil lennék, új választójogi törvényt követelnék, de legalább a régi törvény visszaállítását, ami a mai viszonyok között kizárná a Fidesz kétharmadát. Aztán a régi választójogi törvény – a tömegek tüntetésekkel kikényszerített – újbóli hatályba helyezése után, egyre erőteljesebb utcai demonstrációkon, rendkívüli, előrehozott választásokat követelnék. Ha én civil lennék, ezt a forgatókönyvet követném, mert ez törvényes és demokratikus. Ha én civil lennék, arra is hivatkoznék, hogy a hatályon kívül helyezett alkotmány egyik szakasza arról rendelkezett, hogy új alkotmány parlamenti elfogadása esetén az állampolgárok véleményét is ki kell kérni népszavazással. Ezt a passzust, amelynek a megváltoztatása négyötödös többséget igényel, a Fidesz törvényellenesen, kétharmaddal iktatta ki az Alkotmányból. Ha én civil lennék, arról is beszélnék, hogy az Alaptörvénynek is van egy szakasza, amely kizárja a kizárólagos hatalom megszerzésére irányuló politikai szándékot. A hatályos választójogi törvény pedig gyorsvonatként rohan szembe ezzel a kizárólagos hatalom megszerzését tiltó paragrafussal.

Ha én civil lennék, olyan Magyarországot akarnék, ahol öröm élni és öröm – bárhonnan jöttem, bármilyen vallású vagyok – magyar állampolgárnak lenni. Ha én civil lennék, olyan Magyarországot szeretnék, ahol szabadság van, ahol társadalmi szolidaritás van, és ahol nem akarnak hárommilliót az út szélén hagyni vagy az árokba rugdosni. Ahol minden állampolgárt megbecsülnek, ha nem másért, azért, mert embernek született. Ha én civil lennék, a tüntetések szünetében kikényszeríteném az időközi választásokon, szegény Kiss Péter és a Brüsszelbe exportált Navracsics körzetében a teljes ellenzéki összefogást, mert tudnám, hogy ott és akkor kezdődik érdemben a kétharmad lebontása.

Forrás: Galamus.hu

Vissza...