Hatvannyolc szelleme felettünk?

2014-10-29 09:26:09

Azt hittem, nem jól hallok. Aztán rájöttem, hogy nagyon is jól hallok. Tegnap este a Clark Ádám téren, miután a Himnusz éneklésével hivatalosan véget ért a netadó elleni második tüntetés, a tömeg egy része, többségükben fiatalok, azt kiabálták: „Ez csak a kezdet”.

Mint 1968 átélőjének és kutatójának, rögtön a 46 évvel ezelőtti Párizs ugrott be. Ott volt ez az egyik jelszó. Hogy mi lett utána, ma már történelem.

Ígérem, nem kezdek bele hosszas fejtegetésbe arról, hogy „hatvannyolc” mennyire jelen van a mai napig a világban a legkülönbözőbb formákban és területeken. Azt sem tudjuk még, hogy hová vezetnek ezek a megmozdulások. A jelszó azonban mégis elgondolkodtató.

A párizsi 68-at ugyanis közvetlenül két dolog indította el. Egyrészt egy brutálisan szétvert háborúellenes tüntetés, másrészt – és ez még fontosabb – hogy először a fiatal nemzedék, utána pedig már az idősebbek is ráébredtek, a hatalom hülyének nézi őket. És ha már erre rájöttek, arra is rájöttek, hogy az egész rendszer úgy szar, ahogy van az elitista egyetemektől a munkavállalók jogainak semmibe vételéig. És néhány hét alatt megbénult az ország. Igaz, hogy a párizsi polgárok egy része megrettent az elszabadult erőszaktól és Charles De Gaulle elnöknek, aki azért letett néhány dolgot a történelem asztalára, sikerült mozgósítania híveit egy nagy ellentüntetésre (igaz, azt nem is álcázták „civil összefogásnak”), és maga a tábornok is kihúzta még az Élysée-palotában a következő tavaszig, Franciaország soha többé nem lehetett ugyanaz, mint addig.

Nem tudom, mennyire ismerik a mai huszonévesek 68 történelmét – az iskolai tankönyvekből aligha – lehet, hogy csak ösztönösen éreztek rá valamire. És talán már tudják, hogy a netadó csak a jéghegy csúcsa. És ez a jéghegy már közeledik Európa legflegmább, legönteltebb hatalmának „elsüllyeszthetetlen” Titanicja felé.

Forrás:gépnarancs

Vissza...