Egy hete ilyenkor mĂ©g az fájt a legjobban, hogy VeszprĂ©mben a 47 ezer választĂłbĂłl több mint 30 ezren Ăşgy gondolták, nem az Ĺ‘ ĂĽgyĂĽk a helyhatĂłsági választás Ă©s nem Ă©ltek a választĂłi jogukkal. Fájt, mert tanultam törtĂ©nelmet Ă©s tudom, hányan haltak azĂ©rt szörnyű halált, hogy a választĂłjog mindenkinek járjon. S Ĺ‘k, ha most van tĂşlvilág, vĂ©gtelenĂĽl elszomorodva szemlĂ©lik azt, a leszármazottaik mikĂ©nt ejtenek magasrĂłl ezekre a vĂvmányokra.
Ma az fáj, hogy rezzenĂ©stelen arccal veszi szinte mindenki tudomásul a környezetemben, hogy a Fidesz egy ilyen Ăşjabb „siker” elĂ©rĂ©se után, mennyire vált gátlástalanná. KĂ©ptelen veszĂteni a legkisebb Ă©s legjelentĂ©ktelenebb dolgokban is. S nekik kell- mindenáron- a legpitiánerebb dologban is az igazukat bizonyĂtani. Most, hogy VeszprĂ©m egyik választĂłkerĂĽletĂ©ben szavazategyenlĹ‘sĂ©g alakult ki, sem nyugodtak bele abba, hogy a patthelyzetet feloldhatnánk egy Ăşjabb, megismĂ©telt választással.
Legyen az mellĂ©kes, hogy kiĂ©rt kĂĽzd a helyi Fidesz minden követ megmozgatva a lakájmĂ©dia segĂtsĂ©gĂ©vel Ă©s lakájjogászok egĂ©sz hadával.(Annyit csak rĂłla, ha többen tudnák, milyen közönsĂ©ges egy alak, akit ilyen mĂłdon is mások, egĂ©sz közössĂ©gek fölĂ© emelnek, a mĂ©g normális gondolkodásĂşak, már pusztán ettĹ‘l a tĂ©nytĹ‘l fel kellene, hogy háborodjanak.
Ezzel szemben azon sem háborodik fel a tisztelt veszprĂ©mi választĂłk sokasága, ahogyan prĂłbálják elcsalni a maguk számára ennek az egy választĂłkerĂĽletnek is az irányĂtási jogát. Érteni vĂ©lem persze, hogy nem szeretnĂ©k, ha a legaprĂłbb repedĂ©s is megjelenne a sziklaszilárdnak vĂ©lt hatalmukon. Ha lenne bennĂĽk egy cseppnyi önbecsĂĽlĂ©s Ă©s tisztessĂ©g, ettĹ‘l mĂ©g nem kellene legázolniuk mindazt, ami Ă©vtizedek közös sikere. Ha ezt az esetet megĂ©rtik, megĂ©rtik azt is, hogyan tűnt el mára szeretett kis hazánkban az egyik legfontosabb közös Ă©rtĂ©kĂĽnk, a jogbiztonság.
Nem azon rágĂłdom, mikĂ©nt utasĂtotta el a helyi (politikai hovatartozást figyelembe vĂ©ve összeállĂtott) választási bizottság, illetve a terĂĽleti választási bizottság a miáltalunk benyĂşjtott beadványokat. (Ezek mindegyike a választási eredmĂ©nyek megszĂĽletĂ©se elĹ‘tt kerĂĽlt benyĂşjtásra Ă©s sĂşlyos, a választás egyenlĹ‘sĂ©gĂ©t sĂ©rtĹ‘ állapotokra mutatott rá.) Azon háborgok sokkal inkább, amilyen gátlástalan mĂłdon támadták meg ebben az egy választĂłkerĂĽletben, ahol fennállt számukra a bukás lehetĹ‘sĂ©ge is, a választás tisztaságát. (VĂ©lhetĹ‘en arra nem számĂtottak, hogy ez bármi mĂłdon megtörtĂ©nhet, hiszen mĂ©g a választás elĹ‘tti napokban pont ebben a választĂłkerĂĽletben alaptalan rágalmazással Ăłriási helyi mĂ©diavihart kavartak.) ElĂ©rtĂ©k utĂłlag, hogy az Ĺ‘ beadványukat elfogadja, a szerintem nyilvánvalĂłan rĂ©szlehajlĂł választási bizottság.
S ami a legelkĂ©pesztĹ‘bb, nem számolták Ăşjra az összes szavazatot mindegyik szavazĂłkörben, csupán a mi jelöltĂĽnkre egy szavazĂłkörben leadott szavazatokat vizsgálták meg Ăşjra. S állĂtásuk szerint ott egy „érvĂ©nytelent” találtak. KĂ©rdezem csendesen, hogyan lehet az, hogy ha ez megtörtĂ©nhetett Ă©s rosszul állapĂtotta meg ezek szerint a szavazatok számát a bizottság, akkor mi a garancia arra, hogy jĂłl állapĂtotta meg a többi jelöltre leadott szavazatok számát? S mi a garancia ezek után arra, hogy a szavazatok valamelyikĂ©t nem Ă©ppen utĂłlag manipulálták?
Nem érzik ezek az emberek a „döntésük” súlyát? Mindezzel alapjaiban rengetik meg a legfontosabbat, a választás tisztaságba vetett bizalmunkat. Mindezeknek egyenes következménye az, hogy még kevesebben vesznek részt majd egy elcsalhatónak gondolt eredmény tudatában bármilyen választáson.
SzegĂ©ny PetĹ‘fi, hogyan is gondolhatta versben is csodás mĂłdon megĂrva, hogy eljön majd egyszer a „Kánaán”? S lesz egyszer majd olyan pillanat, amikor „mind” egyaránt foglal helyet a jog asztalánál? |