Ha majd a jognak asztalánál...

2014-10-19 08:17:10

Értetlenül szemlélem, ami zajlik ebben az országban. Ezúttal nem azzal a szerintem szomorú ténnyel van a legnagyobb bajom, hogy rövid időn belül immár harmadszor győzött az egész országra kiterjedő választásokon (az ország teljes körű elfoglalásán és kifosztásán "fáradozó") Fidesz. Most nem azon zúgolódom, hogy ezt ki miként interpretálja. S nem is azon hüledezem, mekkora és milyen mélységekig ért el immár az országban az apátia.

Egy hete ilyenkor még az fájt a legjobban, hogy Veszprémben a 47 ezer választóból több mint 30 ezren úgy gondolták, nem az ő ügyük a helyhatósági választás és nem éltek a választói jogukkal. Fájt, mert tanultam történelmet és tudom, hányan haltak azért szörnyű halált, hogy a választójog mindenkinek járjon. S ők, ha most van túlvilág, végtelenül elszomorodva szemlélik azt, a leszármazottaik miként ejtenek magasról ezekre a vívmányokra.

Ma az fáj, hogy rezzenéstelen arccal veszi szinte mindenki tudomásul a környezetemben, hogy a Fidesz egy ilyen újabb „siker” elérése után, mennyire vált gátlástalanná. Képtelen veszíteni a legkisebb és legjelentéktelenebb dolgokban is. S nekik kell- mindenáron- a legpitiánerebb dologban is az igazukat bizonyítani. Most, hogy Veszprém egyik választókerületében szavazategyenlőség alakult ki, sem nyugodtak bele abba, hogy a patthelyzetet feloldhatnánk egy újabb, megismételt választással.

Legyen az mellékes, hogy kiért küzd a helyi Fidesz minden követ megmozgatva a lakájmédia segítségével és lakájjogászok egész hadával.(Annyit csak róla, ha többen tudnák, milyen közönséges egy alak, akit ilyen módon is mások, egész közösségek fölé emelnek, a még normális gondolkodásúak, már pusztán ettől a ténytől fel kellene, hogy háborodjanak.

Ezzel szemben azon sem háborodik fel a tisztelt veszprémi választók sokasága, ahogyan próbálják elcsalni a maguk számára ennek az egy választókerületnek is az irányítási jogát. Érteni vélem persze, hogy nem szeretnék, ha a legapróbb repedés is megjelenne a sziklaszilárdnak vélt hatalmukon. Ha lenne bennük egy cseppnyi önbecsülés és tisztesség, ettől még nem kellene legázolniuk mindazt, ami évtizedek közös sikere. Ha ezt az esetet megértik, megértik azt is, hogyan tűnt el mára szeretett kis hazánkban az egyik legfontosabb közös értékünk, a jogbiztonság.

Nem azon rágódom, miként utasította el a helyi (politikai hovatartozást figyelembe véve összeállított) választási bizottság, illetve a területi választási bizottság a miáltalunk benyújtott beadványokat. (Ezek mindegyike a választási eredmények megszületése előtt került benyújtásra és súlyos, a választás egyenlőségét sértő állapotokra mutatott rá.)  Azon háborgok sokkal inkább, amilyen gátlástalan módon támadták meg ebben az egy választókerületben, ahol fennállt számukra a bukás lehetősége is, a választás tisztaságát. (Vélhetően arra nem számítottak, hogy ez bármi módon megtörténhet, hiszen még a választás előtti napokban pont ebben a választókerületben alaptalan rágalmazással óriási helyi médiavihart kavartak.) Elérték utólag, hogy az ő beadványukat elfogadja, a szerintem nyilvánvalóan részlehajló választási bizottság.

S ami a legelképesztőbb, nem számolták újra az összes szavazatot mindegyik szavazókörben, csupán a mi jelöltünkre egy szavazókörben leadott szavazatokat vizsgálták meg újra. S állításuk szerint ott egy „érvénytelent” találtak. Kérdezem csendesen, hogyan lehet az, hogy ha ez megtörténhetett és rosszul állapította meg ezek szerint a szavazatok számát a bizottság, akkor mi a garancia arra, hogy jól állapította meg a többi jelöltre leadott szavazatok számát? S mi a garancia ezek után arra, hogy a szavazatok valamelyikét nem éppen utólag manipulálták?

Nem érzik ezek az emberek a „döntésük” súlyát?  Mindezzel alapjaiban rengetik meg a legfontosabbat, a választás tisztaságba vetett bizalmunkat. Mindezeknek egyenes következménye az, hogy még kevesebben vesznek részt majd egy elcsalhatónak gondolt eredmény tudatában bármilyen választáson.

Szegény Petőfi, hogyan is gondolhatta versben is csodás módon megírva, hogy eljön majd egyszer a „Kánaán”? S lesz egyszer majd olyan pillanat, amikor „mind” egyaránt foglal helyet a jog asztalánál?

Vissza...