Egy ingatlanszerzés margójára

2014-09-29 17:09:50

Szeptember 12-én írtuk a Demokraták Veszprémért közösségi (Facebook) oldalára: A csütörtöki választási fórumunkon néhány iromány átadásával hívta fel egy választópolgár a figyelmünket egy érdekes önkormányzati ingatlanügyre: Az ominózus 451. hrsz.-ú ingatlan Veszprémben az igen értékes vár melletti területen, a Szerelem-sziget bejáratánál a Patja u. 1. szám alatt található.

A választópolgár információja szerint az egykori önkormányzati ingatlant még 1998 vagy ’99-ben jelképes összegért értékesítette az önkormányzat illetékes bizottsága. Jelképes összegért, mert a szándék az lehetett, hogy ezzel támogassák a környéken akkor alakult baráti kör működését.
Az ingatlan azonban rövid időn belül gazdát cserélt úgy, hogy ez állítólag mintegy 10-szeres hasznot hozott az értékesítőnek.
Az ingatlan értékesítés körülményeit jó lenne tisztán látni, ezért írásbeli kérdéssel fordulunk Veszprém jegyzőjéhez, akitől kérjük, hogy a döntésről szóló bizottsági/testületi jegyzőkönyv másolatát bocsássa rendelkezésünkre. Ha megkapjuk, akkor természetesen tájékoztatjuk az érdeklődőket.

Íme:

Pár nappal ezelőtt megkaptuk Veszprém jegyzőjétől a kért dokumentumokat.
Ezek áttanulmányozása alapján az alábbiakat tudatjuk, minden érdeklődővel.
1996. december 12-én a Gazdasági Bizottság egy határozatot fogadott el, amelyben foglaltak szerint az önkormányzat a Pajta u.1. sz. alatti 451. hrsz.-ú ingatlant a rajta lévő felépítménnyel együtt meg kívánja szerezni. „Az épület, amely az ingatlanon áll, középkori eredetű. Az un. Úrkút Malom épületegyüttes része, igen rossz állapotban van. A további romlás megakadályozása érdekében az állagvédelemről a tulajdonosnak gondoskodni kell. Végleges helyreállítása-történelmi állapotának megfelelően-az együttes többi elemével összhangban történjen. Esetleges elidegenítése csak a Műemlékfelügyeleti Igazgatóság engedélyével lehetséges.”
1997.áprilisában igazságügyi szakértő felértékelte az ingatlant. A felépítményt 190 ezer Ft -ra, a telekingatlant 840 ezer Ft-ra értékelte. Az ingatlant együttes értékben 1 millió 30 ezer Ft-ban állapította meg.
1997. szeptember 25-én a Gazdasági Bizottság egy újabb határozatában az ingatlant elidegenítésre jelölte ki. Az, hogy ez után ki és miként licitálhatott az ingatlanra, volt-e egyáltalán bármiféle „verseny” a területért, arról nem áll rendelkezésünkre semmiféle adat.
Amit tudunk, hogy az egykor civilszervezetet vezető személy, aki ma Veszprém alpolgármestere, (férjével együtt) Veszprém önkormányzatával adásvételi szerződést kötve vette meg összesen 1 millió 77 ezer 500 Ft-ért a területet. Az adásvételi szerződésben kikötésre került, hogy vevőknek az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kikötéseit tulajdonba vétel után teljesíteniük kell. Így például azt, hogy a további romlás megakadályozása érdekében a szakszerű állagvédelemről gondoskodnak.
Arról sincs tudomásunk, hogy ezután mi történt. Ki milyen ígéretét, miként teljesítette. A tulajdonszerzés megtörtént, annyi bizonyos. S a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztere 1999. január 15-én a 451. hrsz.-ú műemlék védettségű ingatlan adás-vételéhez egyetértését megadta.
Amit az általunk közzétett újabb adásvételi szerződés tartalmaz, az arról szól, hogy a várostól az ingatlant megvásároló házaspár 2006 augusztusában a szerzeményét 9 millió Ft-ért eladta.
Az, hogy történt-e bármi közben az ingatlanon akár a felépítménnyel, akár a felépítményt tartalmazó területtel, arról nekünk nincs semmiféle információnk.

Erre érkezett egy írás az egyik olvasónktól:

Sok vagy kevés (népmese nyomán, meseelemek felhasználásával)

Mindig feltehető a kérdés egy adott eladás-vétel kapcsán, hogy sok vagy kevés? Már mint a vételár. Az eladó mindig kevesellni, a vevő pedig sokallni fogja bármi legyen is az „alku” végeredménye. Ez így van jól. Az eladó „drágán” szeretne eladni, a vevő „olcsón” szeretne venni. Erre való a „piac”, hogy ezek az árak mind jobban megközelítsék a realitást a valós piaci értéket.

Ha két – feltételezve, hogy épeszű, s a piac világában legalább nagyjából eligazodni tudó – magánszemély ad-vesz, általában biztosak lehetünk abban, hogy leszámítva szubjektív elégedett(len)ségüket, a piac fenti szabálya érvényesülni fog.

Mi a helyzet, ha az ügy egyik szereplője – jelen esetben az eladó – az (csak tegyük fel, a veszprémi) Önkormányzat, az ingatlan pedig egy (csak tegyük fel, Séd-parti kétszázvalahánynégyzetméteres) belvárosi ingatlan, a vételár pedig egymillió forint közeli? Eldönthető-e ezekből az adatokból a címben feltett kérdés, sok ez vagy kevés? A választ az segíti megadni, ha a vevő – jelen esetben az a magánszemély, aki az Önkormányzattól az ingatlant megvásárolta – pár év múlva úgy dönt, hogy az ingatlant ő is értékesíti, vagyis a „vevőből eladó lesz”. Ezt a vételárat kell visszavetíteni az eredeti önkormányzatira, arányosítani, s a kérdés máris megválaszolható. Amennyiben ez a vételár – ugyanerre a kétszázvalahánynégyzetméteres ingatlanra és változatlan állagú felépítményre – kilencmillió forintra nőtt, akkor felmerül annak a gyanúja, hogy pár évvel korábban az eladó nem kellő gondossággal járt el. (Ez a megfogalmazás a jogilag lehető legenyhébb minősítése az „ügyletnek”.)

Már csak egy kérdés maradt. Mi van akkor, ha az elévülés szabálya kizárja minden-nemű jogérvényesítés lehetőségét mindazokkal szemben, akik annak idején az Önkormányzat részéről „eladtak”, s azzal szemben is, aki „vásárolt”? Marad az ügy erkölcsi tanulsága, s a figyelemfelhívás a jelenleg regnáló városvezetés felé, ilyet eladóként nehogy csináljatok, mert még „szegény vevőnek” lesznek skrupulusai..., s hirtelen felindulásában, szembesülve a helyzet tarthatatlanságával beszalad a polgármesteri hivatal pénztárába, s befizeti a különbözetet...

Igaz, ha csak a nyolcmillió utáni kamatot tartja meg, már akkor is jól járt...

Majd elfelejtem, itt a mese vége, fuss el gyorsan véle, de a tanulságot ne feledd...!!!

Vissza...