Én, a „lárva”, a „pondró”... |
2014-09-15 19:27:08 |
|
Kedves Sándor! Azt hittem, hogy ismerem az ország számomra legundorítóbb politikusait, akik a DK - ban összeverődtek. / csak az íze kedvéért - …................. a bohóc, …............... a barom, …............... a kis fütyi,…............. a seggfej, …................. a gumigerinc, …..................... a kis ondó, a szörnyű …...., neki most nem jut eszembe a neve/. No de tévedtem. Sajnos a királynék városába is került egy lárva - ez volnál Te. Egy szoci mondta az orbitális bukás után - ...."semmit sem értettünk meg Magyarországból......" Hát bizony Te sem. A családom Trianon után menekült a Délvidékről, s még ha az ilyen pondróknak, mint Te is vagy a trianoni tragédia semmit nem jelent, hidd el sokan vagyunk akinek igen. Próbáld megérteni, hogy Magyarországon millióknak fáj az ország szétverése, éppen úgy mint egy zsidó honfitársunknak a második világháború tragédiája. Amíg ezt nem vagytok képesek megérteni, nem lesz megbékélés kis hazánkban. Én éppúgy szeretnék megemlékezni szűkebb hazám - Dél Bácska - elvesztéséről, mint zsidó honfitársaink az ő veszteségeiről. Nekem az országzászló ugyanazt jelenti, mint egy izraelitának a Duna parti cipők. Egy megjegyzés a Szabadság téri emlékműről. Kedves barátom, ha valami történelemhamisítás ott a téren, hát az a szovjet emlékmű. Már régen el kellett volna takarítani onnan. A német megszállás emlékműve pedig nem holokauszt emlékmű. Engedd meg, hogy ismereteidet egy kicsit bővítsem. A háború végén a németek az édesanyámat, nővéremet és engem is marhavagonba elvittek Németországba. Az ok - mivel az édesapám vezérkari tiszt volt a Horthy hadseregben, a németek így próbálták a magyar tisztikar átállását megakadályozni. Azaz én is a német megszállás áldozata vagyok, én is jogosult vagyok az emlékműre. Nekem pedig tökéletesen jó ez a forma. Tudom, hogy nem győztelek meg semmiről, tanácsolnám azonban, hogy ha békén akartok élni, tartsátok tiszteletben a másik ember fájdalmát, elég sok bajt okoztak már elvtársaid ebben az országban. Békességben csak kölcsönösség alapján lehet élni. Elnézést, hogy ismeretlenül tegeztelek, de mivel én is tanár voltam - s elnézve kommunistára hajazó arcodat -idősebb is Nálad, bocsásd ezt meg nekem. Bocsáss meg, de tisztelet nélkül …......................... nyugalmazott középiskolai tanár
Tanár úr! Elolvasva amit írt, csak sajnálni tudom, hogy ilyen fékevesztett gyűlölet él az Ön szívében. Katanics Sándor Tisztelt Tanár Úr! Ne csodálkozzon, tettek Önök és elődeik eleget ezért a gyűlöletért. Tisztelettel ….........................
Tanár úr! Én -nem tudom miféle elődeimre gondol, de az én elődeim nem- és én sem tettem semmi olyasmit, amire Ön céloz. Önnel ellentétben én az embereket nem ítélem el és meg, ismeretlenül főleg nem-és gyűlölet sincs bennem. S a diákjaimat is nagy-nagy szeretettel igyekszem matematikára tanítani, mert ez a dolgom. Katanics Sándor
Tisztelt Tanár Úr! A végén még egy baráti levelezés alakul ki köztünk. Engedjen meg néhány reakciót. Természetesen nem az Ön felmenőire gondoltam, de pl. az egyik párttársát már nyugodtan említhetem – …........... gondolok. Mint történelem tanár elég sok mindent tudok a XX. sz. történetéről, s mint aki születtem Magyarországon, 71 éves vagyok meg is éltem néhány dolgot a baloldal által irányított rendszerben. A gyűlöletről: én igazán egy embert gyűlöltem életemben - Kádár Jánost - 13 évesen éltem át 1956-ot. Általában nem szoktam gyűlölködni, én is nagy gonddal neveltem diákjaimat, nyolcszoros osztályfőnök vagyok. Vallom azonban azt, hogy minden embernek joga van az érzékenységhez, minden embernek joga van, hogy meggyászolja saját tragédiáját. Szoktam volt tanítani tanítványaimnak - mondhatom, hogy az én legnagyobb tragédiám édesanyám halála, de nem mondhatom, hogy a "te" - s itt nem Önre gondolok - édesanyád halála nem olyan nagy tragédia. Magyarországon vannak olyan emberek akiknek a második világháború alatti zsidóság elleni embertelenség a legnagyobb tragédia, s vannak akik családjának az ország 1920 - as szétdarabolása az. Az én nagyszüleim és gyermekei hosszú ideig éltek marhavagonban, édesapám egy testvére megfagyott, a nagymamám pedig a menekülés közben tüdőgyulladásban meghalt. Nekem ez a legnagyobb tragédia. Engem ezért sért az Ön országzászló elleni tiltakozása, ezért sért pártfőnöke 2004-es népszavazási akciója, ezért sért Bauer Tamás milyen jó volt Trianon című megjegyzése. Engedjen meg egy ellenpéldát: én kb. 30 évvel ezelőtt elvittem saját fiaimat Auswitzba, jártam több európai nagyváros zsidó negyedében, vagy pl. a berlini zsidó temetőben - mert úgy érzem a kegyelet érzése erre kötelez. Viszont mélyen felháborít, ha ugyanez fordítva nem történik meg, s vagyok az Önök szemében nacionalista, soviniszta, majd végső stádiumban fasiszta. A megbékélés és a gyűlöletmentességhez vezető első lépés a másik tragédiájának tiszteletben tartása. Köszönöm. Tisztelettel ….......................... Tisztelt Tanár úr! Igen, még a végén valóban normálisan kezdünk el beszélgetni egymással és ez mennyivel jobb dolog, mint bántani egymást ismeretlenül és valójában oktalanul. Én még csak 53 vagyok és az sem biztos, hogy valaha is leszek 71. Örülök, hogy Ön megérte tanár úr ezt a kort és a legutóbb küldött levele alapján már azt is gondolom, sok hasznos és fontos dolgot tett az életében és az alábbi levelét olvasva már nem gondolom, hogy olyan sok a gyűlölet a szívében. Ami a legfontosabb, már látom, tud uralkodni az érzései felett. Nem így kezdte, de nekem szimpatikusan folytatja. Ha nem haragszik, nem untatom életem bizonyos részleteivel. Lenne bőven mit mesélnem. Úgy érzem, tapasztaltam annyit, aki már nyugodtan mehet a túlvilágra-ha valóban van olyan-, hisz látott, halott, okult épp eleget. Bár matematika- fizika szakos vagyok, igyekszem sokat olvasni és figyelni másokra is, megérteni, mi az, amit ők mondanak. S legfőképp azt szeretném megérteni, miért azt mondják, amit. Az országzászlóval kapcsolatosan. Ha bárkit is érdekelnének az apró részletek, s követné pontosan mit mondtam és tettem, megtudhatná: először is egy tényszerű tájékoztatót tartottam az ott jelenlévőknek, a barátaimnak Trianonról. Magam is tragédiának tartom azt, ami akkor velünk magyarokkal történt. Nem hiszem egy percig sem ugyanakkor, hogy mindaz, ami 94 évvel ezelőtt lezajlott, az már megváltoztatható. Pontosabban azt hiszem, hogy lehet másként még jóra forduló ez a történet. Az Unió részeként is elérhető, hogy a határainkon kívül rekedt magyar testvéreink velünk együtt, más ország részeként ugyan, de mégiscsak egy közösséget alkotnak majd és ápolhatnak velük tetszésünk, kedvünk szerint. Nem kellene most abba belemenni, hogy aki tartozik valahova, az a többiek cselekedetei alapján ítéltessék meg. Miért zavarja Önt, hogy én DK-s vagyok? (Azért egyébként, mert azok a célok, amiket kitűztek, azok az én életfelfogásomhoz a legközelebb állnak.) Engem egyáltalán nem zavar az a tudat, ha Ön máshova sorolja önmagát. Nekem nem számít, hogy ki melyik párt tagja, melyik felekezethez tartozik. Nekem csupán az a fontos, hogy normálisan lehet-e vele beszélgetni a világ dolgairól és az természetesen, hogy mennyire ember, ember-e még valójában. Egyébként az országzászlónak azon a helyen történő felállítása ellen tiltakoztunk. Közgyűlési tag lévén elmondtam, nem értek egyet azzal, hogy a mindenki háza, a Polgármesteri Hivatal elé helyezik azt. S azért nem, mert egyrészt nem eredeti valójában állítják vissza, s nem tudják az eredeti helyszínen sem, ami onnan egyébként pár tíz méterre volt csupán, de ott már annyira megváltoztak a feltételek, hogy nem lehetett oda rakni. Ha méltó emlékhelyet akartak volna létrehozni a helyi Fideszesek, akkor nem ezt teszik. S nem bújnak be egy maguk által létrehozott álcivil szervezet mögé, amelyik a pénzszűke állapotban egy igazi gagyit, egy nevetséges formát hozott létre. Olyas valamit, ami inkább árt, mint használ. Őket persze csak az a cél fűti, hogy lenyúlják a Jobbik szavazóinak egy részét és ezért tették hisz jönnek az őszi önkormányzati választások. Engem nem zavart volna, ha pl. Veszprémben a múzeum kertben, de eredeti valójában állítják helyre az országzászlót, s azt mondják ez emlékhelye azoknak, akik még értéket látnak benne és akiknek fontos, hogy tisztelegjenek az előtt az emlékhely előtt, ami nekem és sok más embernek viszont a múltba révedés és a régi sebek feltépése, a revansista politika megtestesítője, a bűnbakkeresés szimbóluma. Én előre szeretnék már tekinteni. Nem a megosztottságot erősíteni egy ilyen a mindenki háza elé erőszakolt gagyialkotással s drótturul zászlóőrökkel, hanem a valóban égető társadalmi problémák közös és egymás véleményét tiszteletben tartó megoldását szeretném keresni végre. Végezetül: annak ellenére, hogy matematika tanár vagyok és még éppen csak 14 - 15 évesek a rám bízott diákok az osztályomban, osztályfőnöki órán beszéltem nekik Trianonról. Azt mondtam el nekik, nagy tragédia érte ezzel az akkori döntéssel hazánkat, a magyarokat. S csak tényadatokat közöltem velük is. Kértem őket, hogy tartsák fontosnak a történtek pontos megismerését, olvassanak róla és igyekezzenek minél szélesebb körben információkat begyűjteni későbbi tanulmányaik során. Mivel nyelvi előkészítősök, sajnos ebben az évben történelem órájuk nincsen. Matek is csak heti kettő. Üdvözli és jó egészséget kíván (mert annál nincs fontosabb): Katanics Sándor Tisztelt Kollégám! Levélváltásunk talán lehetne egy sor a nemzeten belüli megbékélésről írott nagy könyvben. Elnézést első levelem karcos soraiért. Én is kívánok erőt az Önök iskolája előtt is álló nehéz feladatokhoz. Mint ahogy szurkolok saját iskolámnak- ahol egyébként diák voltam, majd 40 évig tanár. Tisztelettel és jó nyári szünetet kívánok …..................... ui. egyébként soha nem voltam, sem 1989 előtt, sem azóta semmilyen párt tagja. Kedves Tanár úr! Ha megengeded, most már élek a tegeződés lehetőségével. Fejet hajtok bölcsességed előtt és köszönöm a soraid. Mivel a Net csodákra képes, rákeresve a nevedre, találtam is Rólad információkat. Bár már három éve is annak, hogy magas elismerésben...................... részesültél, mint a …........... Gimnázium tanára, fogadd ezúton gratulációmat. Tisztelettel köszönt: Katanics Sándor
Kedves Sándor! Köszönöm a gratulációt, és kívánok még legalább 15 éves eredményes tanári tevékenységet. Tisztelettel….............................. |
Miként lehetne az országunkban béke? Talán sok-sok párbeszéd, ehhez elég is lenne. Egy példával szolgálhatok. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez nem ennyire egyszerű és sokszor képtelenség eljutni eddig is. Nem is olyan régen, Veszprémben szóvá tettem, mi a bajom a Polgármesteri Hivatal elé felállított „országzászlóval”. Mivel a hír bejárta a „kurucinfót”, igen sok, nem éppen barátságos hangvételű levelet is kaptam. Volt, amelyikre értelmét láttam válaszolni. S csodák-csodája jött rá újabb válasz is. Az alábbiakban a nevek kitörlésével egy minden tekintetben valós tartalmú levelezést olvashatnak.