A szomszĂ©dos osztrák falvakbĂłl is Ă©rkeztek, fĹ‘leg idĹ‘sebb hölgyek Ă©s urak, Ĺ‘k szinkrontolmácsolással hallgatták a magyar kormányfĹ‘ szavait, bĂłlogattak Ă©s tapsoltak neki. Orbán karizmatikus szereplĂ©seivel, az adott közönsĂ©gnek cĂ©lzott, szinte szemĂ©lyre szabott mondataival kĂ©tsĂ©gtelenĂĽl tud babonázni. Hozzátartozik persze ehhez az is, hogy Rákay Philip nem volt beszĂ©lgetĹ‘társ, pláne vitapartner, hanem csak mondatokba bĹ‘vĂtett vĂ©gszavakat adott föl Orbán Viktornak.
A tusványosi beszĂ©d Ă©s annak zajos nemzetközi visszhangja után Ăłhatatlanul is arra figyelt az ember, kikerekedik, szĂnesedik vagy esetleg szĂĽrkĂĽl, rejtĹ‘zködik az ott fölvázolt világkĂ©p. A miniszterelnök több válaszábĂłl össze lehet illeszteni azt a vĂziĂłt, amely a Tusványoson elmondottakat mĂ©g inkább egyĂ©rtelművĂ© teszi.
Mindenekelőtt azt, hogy Orbán rettenthetetlenül egy magyar modellben, harmadik útban gondolkodik. Ezt ki is mondta: „Minden gondolat, Csurka István harmadik út, magyar modell meg ezek a gondolatok akkor (a rendszerváltás környékén – a szerk.) teljesen értelmetlennek tűntek. Ezek ma mind értelmes dolgok.”
S hogy a kitalált magyar modell társadalmi, gazdasági berendezkedése, demokráciája illiberális alapokon nyugszik-e, azt csak érintette, s az illiberális fogalmat Sopronpusztán egyáltalán nem használta, kimondását érzékelhetően kerülte. Mintegy mellékesen fölvetette azonban: „...mi értelme van annak, hogy a demokrácia elé jelzőt teszünk? Liberális demokrácia...”
Orbán ezt a kérdést nyelvpolitikai küzdelemmé értékelte le, mintha nem tudná, hogy a liberális demokrácia a hatalomgyakorlásnak egy kipróbált modellen alapuló átfogó rendszere, amely az Európai Unió nyugati felének megkérdőjelezhetetlen értékeként hatékonyan működteti a társadalmi folyamatokat. A liberális tartozékától, jelzőjétől, szinte előtagjától megfosztott demokrácia nyilván sokféle lehet. Illiberális is. Orbán tehát ebben a kérdésben Tusványoshoz képest nem lépett vissza.
A magyar modell lĂ©nyegĂ©hez tartozik, hogy „nem akarunk csatlakozni egy olyan nyugat-eurĂłpai gondolkodási irányhoz, amely jĂłl láthatĂłan folyamatosan veszĂti el tartalĂ©kait, talán már fel is Ă©lte”.
Volt mĂ©g egy árulkodĂł okfejtĂ©se a liberális demokrácia Ă©rtĂ©kĂ©hez tartozĂł alkotmányosságrĂłl. Szerinte a vĂ©rtelen rendszerváltás következtĂ©ben felállĂtott alkotmányos korlátokon zĂşzta szĂ©t magát az elsĹ‘ kormány, s ezĂ©rt nem tudott forradalmi változásokat vĂ©grehajtani.
2010-ben azonban a Fidesznek forradalmat tetszett csinálni. Meg négy év múlva is. (Ne akadjunk fenn azon, hogy másodszorra vajon ki ellen, ha éppen ők voltak hatalmon.) A Fidesznek most kétharmada van a forradalmi változásokhoz. Orbán eszmefuttatásának logikájából adódóan alkotmányos korlátok most már aligha kellenek. Feleslegesek, akár a liberális jelző a demokrácia fogalma előtt.
Forrás: Nol.hu