Fellebbezésnek helye nincs

2014-07-30 09:26:38

2014. július 26-án Tusnádfürdőn Orbán Viktor az alábbiakat mondta: „Az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő, sajátos nemzeti megközelítést alkalmaz.”

A beszéd elemeként még elhangzott, hogy a miniszterelnök immár „liberális állam helyett nemzeti államot” álmodik nekünk. Magyarázatként hangzott el, hogy „egy demokrácia nem szükségképpen liberális”, s „attól, hogy valami nem liberális, még lehet demokrácia”.
Sokan ezeknek a kijelentéseknek nem tulajdonítanak komolyabb jelentőséget. Megint mások oda sem figyelnek ezekre a mondatokra. Elsősorban azért, mert nem értik, milyen program körvonalazódik a miniszterelnök fejében, miközben ezeket a gondolatokat megfogalmazza. A fejében és az országban zajló átalakítási folyamat megértését segíti, ha felidézzük, az elmúlt években éppen a Fidesz vezetői által a közmédiában megfogalmazott mondatainak az eredményeként a liberális szó egyre inkább szitokszóvá formálódott. Teljesen ésszerű, hogy most Orbán Viktor az illiberális szó köztudatba vezetésével azt kívánja érzékeltetni, harca a liberalizmus ellen immár mindennél fontosabb! Azon már ne is időzzünk el hosszasan (minek is), ami persze igencsak elgondolkodtató, hogy több mint két évtizeddel ezelőtt Orbán liberális politikusként került be a Tisztelt Házba.

Mi is az a liberális demokrácia, amit Tusnádfürdőn oly látványosan tagadott meg az ország első embere?

A liberális demokráciában a működési szabályok értékrendjére a liberalizmus eszmerendszere a jellemző, vagyis az egyén szabadságát jelölik meg, mint legfontosabb politikai célt. Ma már választójogot ad minden felnőtt állampolgárnak nemre, rasszra, nemzetiségre, vallásra, gazdasági státusra való tekintet nélkül. A politikai ellenzéket hagyja szabadon működni. A gazdasági élet alapja a magántulajdon és a magánszerződések. Előnyben részesíti ugyan a kormányzati beavatkozástól mentes szabadpiacot, de bizonyos közjavak esetén meghagyja az állam szerepét. (Forrás: wikipédia)

Amikor ezt tagadja meg Orbán Viktor, akkor megkérdőjelezi az egyén szabadsághoz való jogát, a magántulajdon szerepét a gazdaság működésében és gátolja a politikai ellenzéke szabad működésének lehetőségét. Az illiberális demokráciában megmarad a demokráciáknak az a fontos szerkezeti eleme, hogy működik (inkább csak papíron) a többpárt-rendszer és van négyévenkénti választás, igaz olyan választási rendszerben, ahol a választáson a kormánypárttal szemben mindenki esélytelen. Ugyanakkor a négy év során a rendszer lehet korrupt, működésében diktatórikus.

Megválasztása után a miniszterelnök azt csinál amit csak akar, ugyanis teljesen felszámolhatja a demokratikus ellenerőket, megszüntethetővé tesz minden féket és korlátot.(Nálunk a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolása már 2010 és 2014 között meg is történt.)

Mennyivel egyszerűbb úgy kormányozni, egy személyben vezetni az országot, ha senki sem dumálhat semmibe sem bele, se a bíróság, se az ellenzék, se a média?

Az illiberális demokrácia ugyanakkor valójában mégsem diktatúra, nem monolit rendszer, az alapvető demokratikus szabályokat nem szegik meg csak jelentősen „kilúgozzák” azokat. ( Bővebben: Ide kattintva olvashat mindezekről!)

Orbán Viktor az ország számára ezt kínálja a szombati Tusnádfürdői beszéde óta. Fellebbezésnek helye nincs.

Vissza...