2014. jĂşlius 26-án TusnádfĂĽrdĹ‘n Orbán Viktor az alábbiakat mondta: „Az az Ăşj állam, amit Magyarországon Ă©pĂtĂĽnk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvetĹ‘ Ă©rtĂ©keit, mint a szabadság, de nem teszi ezt az ideolĂłgiát az államszervezĹ‘dĂ©s központi elemĂ©vĂ©, hanem egy attĂłl eltĂ©rĹ‘, sajátos nemzeti megközelĂtĂ©st alkalmaz.”
|
A beszĂ©d elemekĂ©nt mĂ©g elhangzott, hogy a miniszterelnök immár „liberális állam helyett nemzeti államot” álmodik nekĂĽnk. MagyarázatkĂ©nt hangzott el, hogy „egy demokrácia nem szĂĽksĂ©gkĂ©ppen liberális”, s „attĂłl, hogy valami nem liberális, mĂ©g lehet demokrácia”. Sokan ezeknek a kijelentĂ©seknek nem tulajdonĂtanak komolyabb jelentĹ‘sĂ©get. Megint mások oda sem figyelnek ezekre a mondatokra. ElsĹ‘sorban azĂ©rt, mert nem Ă©rtik, milyen program körvonalazĂłdik a miniszterelnök fejĂ©ben, miközben ezeket a gondolatokat megfogalmazza. A fejĂ©ben Ă©s az országban zajló átalakĂtási folyamat megĂ©rtĂ©sĂ©t segĂti, ha felidĂ©zzĂĽk, az elmĂşlt Ă©vekben Ă©ppen a Fidesz vezetĹ‘i által a közmĂ©diában megfogalmazott mondatainak az eredmĂ©nyekĂ©nt a liberális szĂł egyre inkább szitokszĂłvá formálĂłdott. Teljesen Ă©sszerű, hogy most Orbán Viktor az illiberális szĂł köztudatba vezetĂ©sĂ©vel azt kĂvánja Ă©rzĂ©keltetni, harca a liberalizmus ellen immár mindennĂ©l fontosabb! Azon már ne is idĹ‘zzĂĽnk el hosszasan (minek is), ami persze igencsak elgondolkodtatĂł, hogy több mint kĂ©t Ă©vtizeddel ezelĹ‘tt Orbán liberális politikuskĂ©nt kerĂĽlt be a Tisztelt Házba.
Mi is az a liberális demokrácia, amit Tusnádfürdőn oly látványosan tagadott meg az ország első embere?
A liberális demokráciában a működĂ©si szabályok Ă©rtĂ©krendjĂ©re a liberalizmus eszmerendszere a jellemzĹ‘, vagyis az egyĂ©n szabadságát jelölik meg, mint legfontosabb politikai cĂ©lt. Ma már választĂłjogot ad minden felnĹ‘tt állampolgárnak nemre, rasszra, nemzetisĂ©gre, vallásra, gazdasági státusra valĂł tekintet nĂ©lkĂĽl. A politikai ellenzĂ©ket hagyja szabadon működni. A gazdasági Ă©let alapja a magántulajdon Ă©s a magánszerzĹ‘dĂ©sek. ElĹ‘nyben rĂ©szesĂti ugyan a kormányzati beavatkozástĂłl mentes szabadpiacot, de bizonyos közjavak esetĂ©n meghagyja az állam szerepĂ©t. (Forrás: wikipĂ©dia)
Amikor ezt tagadja meg Orbán Viktor, akkor megkĂ©rdĹ‘jelezi az egyĂ©n szabadsághoz valĂł jogát, a magántulajdon szerepĂ©t a gazdaság működĂ©sĂ©ben Ă©s gátolja a politikai ellenzĂ©ke szabad működĂ©sĂ©nek lehetĹ‘sĂ©gĂ©t. Az illiberális demokráciában megmarad a demokráciáknak az a fontos szerkezeti eleme, hogy működik (inkább csak papĂron) a többpárt-rendszer Ă©s van nĂ©gyĂ©venkĂ©nti választás, igaz olyan választási rendszerben, ahol a választáson a kormánypárttal szemben mindenki esĂ©lytelen. Ugyanakkor a nĂ©gy Ă©v során a rendszer lehet korrupt, működĂ©sĂ©ben diktatĂłrikus.
Megválasztása után a miniszterelnök azt csinál amit csak akar, ugyanis teljesen felszámolhatja a demokratikus ellenerőket, megszüntethetővé tesz minden féket és korlátot.(Nálunk a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolása már 2010 és 2014 között meg is történt.)
Mennyivel egyszerűbb Ăşgy kormányozni, egy szemĂ©lyben vezetni az országot, ha senki sem dumálhat semmibe sem bele, se a bĂrĂłság, se az ellenzĂ©k, se a mĂ©dia?
Az illiberális demokrácia ugyanakkor valójában mégsem diktatúra, nem monolit rendszer, az alapvető demokratikus szabályokat nem szegik meg csak jelentősen „kilúgozzák” azokat. ( Bővebben: Ide kattintva olvashat mindezekről!)
Orbán Viktor az ország számára ezt kĂnálja a szombati TusnádfĂĽrdĹ‘i beszĂ©de Ăłta. FellebbezĂ©snek helye nincs. |