A gyávaság emlékműve

2014-07-22 19:35:37

Az az Orbán Viktor, aki még turistaházat is személyesen avat fel, most megelégedett azzal, hogy szombat éjjel belopták a Szabadság térre a megszállási emlékművet. Mert állítólag ehhez még L. Simon sem akarta az arcát adni. A kétharmad gyávaságának iskolapéldája ez.

Tudjuk, hogy nem lesz se több, se kevesebb a GDP ettől a szobortól. Tamás Gáspár Miklósnak is igaza van: ezek csak tárgyak, nem fáj annyira senkinek, mint a miskolci cigányoknak a fizikai szegregáció. Schiffer Andrásnak is igaza van: méltatlan történet körüli, politikai szándékkal kihasznált felháborodás ez az egész. Mégis: e méltatlan történet méltó befejezése tankönyvi példája a kétharmad gyávaságának, gerinctelenségének és akarnokságának. Sőt! Ne maszatoljuk el a felelősséget: ez Orbán Viktor gyávasága. Szobor-mutyival vette kezdetét ez az abszurd történet: suttyomban megdobták a fideszes művészetek fellegvárában a Fekete György melletti lakrészt elfoglaló szobrászt 200 millióval, majd gyorsan találtak két nyaloncot, aki lelkes értékelést adott erről az esztétikai merényletről. Aztán napvilágra került a jeles alkotó önértelmezése, feleslegessé téve a "mire gondolhatott a költő?" típusú műelemzéseket. Tudjuk, mire gondolt a szobrász: az ártatlan, Magyarországot szimbolizáló Gábriel arkangyalra lecsap a gonosz sas. Erre. Nem azért tudjuk, mert ezt akarjuk belemagyarázni, hanem onnan, hogy leírta.

A tiltakozási hullám - amelynek java része valóban politikai céllal felhergelt 23 tiltakozóban öltött konkrét testet a szobor színhelye előtt - hatására a Fidesz vezérkar, élén Orbánnal először egyedi értelmezéssel igyekezett kihúzni a méregfogát a dolognak. (Szerintük nem is azt jelenti az angyal, nem is úgy van, nem úgy kell ezt érteni.) Majd szép csendben eljátszották, hogy eljátszották: el is felejtkeztek a szoborról. Kizárólag a választások miatt. Nem kell a balhé, nem kell a népszerűtlen szoborállítás.

De már hogyne kéne, ha Orbán Viktor személyesen akarja a sassal viaskodó ártatlan Magyarországot. Mert ez és csak ez illek bele az ostoba, gyáva és szűklátókörű világképébe. Bármi, ami nem fekete vagy fehér, kívül van szellemi hatáskörén. Vagyis nem: azokból is rögvest eldöntendő kérdést farag, leegyszerűsíti arra a szintre, amit képes felfogni.

A harmadik fázisban - ekkor már egyáltalán nem kommunikáltak a szobor lehetséges felállításáról - olyan szellemi nagyságok vették védelmükbe az alkotást, mint Schmidt Mária, vagy a nyalonc pártmédia jeles publicistái. Érv az nincs, legfeljebb annyi, ami egy történésztől igazán hitelesnek mondható: ha ez vagy az nem történt volna hetven éve, akkor minden másként történik. És ha a nagymamának kerekei lettek volna, ugye...

Közben szárnyra kapott a hír: nem is akarják annyira azt a felállítást az önkormányzati választások előtt. Nem kell keresni a feszültséget, eláll a bronz a spájzban is. De Orbán nagyon akarta. Olyannyira, hogy inkább belopatta éjnek idején a térre, majd - miután az amúgy igen szervili és mindent elvállaló L. Simon László sem akarta arcát adni mindehhez - kijelentette: éppen így terveztek mindent, elejitől fogva.

Gyenge, bizonytalan és gyáva ember az, aki képtelen felfogni a feketénél és fehérnél, a jónál és rossznál bonyolultabb helyzeteket. Orbán szemében Magyarország bűnös lehet vagy áldozat. Mivel övé a kétharmad, feljogosítva érzi magát arra, hogy válasszon a két opció közül. Akkor is, ha e két lehetőség nem is létezik. A hatalmi szó és akarat létezővé teszi és lenyomja a torkunkon. Mert aki nem így látja, az alkalmatlan a feladatára, sőt, nemzetáruló - by Schmidt Mária.
Orbán gyáva ahhoz, hogy szembe nézzen Magyarország múltjával. Gyáva ahhoz, hogy meghalljon az övétől eltérő véleményt. De még ahhoz is gyáva, hogy kiálljon saját igaza mellett. Az Alaptörvény preambulumába beleíratta, de felavatni már nem volt hajlandó.

A legnagyobb baj azonban nem az, hogy a miniszterelnök gyáva, gerinctelen figura. (Kocsmapulti könyöklős stílben: egy szar alak.) Sajnos ostoba is. Ostoba, mert elhiszi saját magának, hogy a világ egyszerű, jó és rossz harcának terepe, ahol ő csakis a jók oldalán verekedhet. Ostoba, mert nem látja a világot érdekessé és élhetővé tévő árnyalatokat. A legrosszabb verzió pedig az lenne, ha mindezt valójában látná, csupán velünk akarja elhitetni ezt az agyament és diktátorokhoz méltó világképet, hatalma megőrzése érdekében.
És ostoba az a nép, amelyik ezt beveszi.

Forrás: Stop.hu

Vissza...