Kampány |
2014-07-01 12:15:00 |
|
A pozícióra vágyó embernek -általában mondom- sok mindenre kell képesnek lenni. Annak, akinek a hatalom a legfontosabb, annak egészen biztosan. Ha meghallgatják, hogyan beszélt a polgármester vasárnap a Holokauszt emlékmű avatásán, csak elismeréssel szólhatnak róla. Szerintem is remek volt a szöveg. (Itt hallgathatnak meg belőle egy részletet.) Más kérdés, hogy ezt nem Ő „mondta”. Ő csak közvetítette, felolvasta. S bizony kétlem, hogy a saját gondolatai voltak. Végül is ez nem baj. Az sokkal inkább, hogy az elmúlt években, amikor például a vagonkiállítás apropóján érte támadás a zsidóságot, egy szóval sem minősítette azt. Akkor is csak szép késő nyári hétvégét tudott kívánni "szeretett városának" és „mindkét”, egymással szembehelyezkedő félnek, amikor a Világos Veszprémért Mozgalom országosan is nagy elismerést kiváltó félpályás útlezárást szervezett Veszprém bevezető útjain, mert a Jobbik itt tartotta fontosnak „parodizálni” az Élet Menete rendezvényeit. S akkor sem állt- kérésre sem- a „mozgalom” mellé, amikor annak tagjai több száz fős tiltakozást szerveztek amiatt, hogy az egykor volt zsinagóga falain létesült épületben a Jobbik a Parlamentben listázni akaró Gyöngyösi Mártonnak szervezett fórumot. Végül is mindez nem számítana, ha tudnák az emberek kivel állnak szemben. Sajnos nem tudják. Nem értik, hogy az nem lehet hiteles, akik 3 héttel a Holokauszt emlékmű avatása előtt még a Városháza előtt egy egyszer már 1944. március 15-én felállított Országzászlót avatott újra. Azt állítva, a helyi társadalom akarata nyilvánult ezzel meg Veszprémben. (Ez nettó hülyeség és semmi alapja nincs ugyebár. Hacsak nem a Fidesz többségű testületet érti az egész város alatt.) Azt állította a veszprémieknek igénye van arra, hogy egy a talapzaton is megjelentetett szövegrészlettel azt fogalmazzák meg közösen egy felkiáltó jel nélküli fohászban, hogy „Hiszek Magyarország feltámadásában”. Amikor a 30-as években és a 40-es évek elején ezeket az országzászlókat felállították, sorra hozták és hajtották végre a zsidótörvényeket. Majd bevagonírozták a gettókba összeterelt szerencsétleneket és haláltáborokba küldték őket. A munkájuk gyümölcsét, értékeiket- akárcsak az életüket- meg elvették a legaljasabbak, a hullarablók szintjére süllyedve ezzel a cselekedetükkel. Megértem a helyi zsidó hitközséget. Amikor az önkormányzat „kezet nyújt” és vállalja, hogy megad a 70. évfordulón a méltó megemlékezéshez minden segítséget, akkor nem szabad elütni ezt a segítő kezet. Még akkor sem, ha ők is jól ismerik ebben a sanda szándékot, a „kettősséget”. Bízni csak abban bízhatnak viszont, hogy sokan képesek magyarázatok nélkül is, mindezek felismerésére. Mert ha nem, évfordulók ide, évfordulók oda, pillanatok alatt ismétlődhet meg újra az akkori véres valóság, mindaz ami ma „még” a történelem. Mi Világos Veszprémiek, mindazok, akik ott voltunk nemcsak a Holokauszt emlékmű avatásán, hanem két évvel ezelőtt a félpályás útlezárásokon, a Gyöngyösi fórum elleni tiltakozáson, vagy a vagonkiállítás ellen tiltakozó Jobbik elleni tüntetésen, másban nem bízhatunk, csak az emlékműavatáson résztvevőkben. Másban nem, hiszen a helyi média- tegyük fel hogy nem tudatosan- de csak a polgármesteri koszorúzást és szöveget közvetítette. Azt, hogy az emlékműnél fontos jelzést is adva ezzel, a Világos Veszprémért Mozgalom, egy nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyezett el, azt -tegyük fel jóindulatúan, hogy a hely és időhiány miatt- nem. |
Választás évében minden lehetséges. Az azt megelőző hónapokban meg főleg. Akik éveken keresztül hagyták tobzódni az antiszemitákat, hirtelen felkarolóivá váltak a veszprémi Holokauszt emlékmű felállításának. Hiába, no! Ha az ember fiát