Már jó ideje nem tudom azt hazudni magamnak, hogy közöm van a dolgok menetéhez. Számoltam keveset, és kiderült, hogy kerek, szép kerek szám a távolság köztem és az érettségi között. Éppen húsz év. Húsz dagadt esztendővel ezelőtt vágtattam ki életem első, bőre szabott öltönyében, mint zabolátlan csikó, a csongrádi utcára. Hogy zöldelltek, milyen fényesen a tágas főutcán a platánok! Úgy gondoltam, a világ nélkülem nem működik, és ebben annyira biztos voltam, hogy szerintem nem is működött volna.
A hĂşsz Ă©v mĂ©g elengedett volna, nem cövekeltem volna le MagyarĂ©k autĂłszervize elĹ‘tt. Mert a kĂ©t dekád ugyan nem kevĂ©s, de lesz az mĂ©g több is, ha az Ă©g Ăşgy akarja. De valamiĂ©rt eszembe jutott az apám. HátsĂł gondolat volt, kusza, röppenĹ‘, alattomos gondolat, a számok gonosz misztikája, hogy bizony akkor, amikor Ă©n megváltani kĂ©szĂĽltem a világot, de legalábbis fel akartam feszĂĽlni a szivárványra, Ĺ‘ Ă©ppen olyan idĹ‘s volt, mint Ă©n most. Számoltam megint, hátha mĂ©gsem, az nem lehet. De hiába osztottam-szoroztam, mĂ©gis Ăgy volt. Lehet. Tizenegy Ă©ve nem Ă©l már, Ăşgyhogy helyette mosolyogtam a rĂ©gi önmagamon, helyette bĂłlogattam bĂşsan, mormolva, hogy azok a rĂ©gi rozsdás idĹ‘k.
NemrĂ©gen láttam egy videofelvĂ©telen az interneten. A tömegben áll Ă©s balra fordĂtja a fejĂ©t. Nem sok, a hivatali videĂłs ezután Ăşjra a szĂłnokot veszi, a publikumra nem pazarol szalagot. NĂ©z apám Ă©s balra fordul. Ennyi. És Ă©n majdnem bĹ‘gtem, mert tizenegy Ă©ve nyugtatom a sebet, amit hagyott, koptatom a sĂ©relmeket, a haragot, Ă©s ezzel egyĂĽtt felejtek is, akár akarom, akár nem. És már egĂ©szen elfelejtettem, milyen idegesen, szinte remegve tudta oldalra fordĂtani a fejĂ©t, Ă©s milyen sĂłvárogva Ă©s szomjasan tudott nĂ©zni mindig, bármit is gondolt. Láttam rĂłla kĂ©peket azĂłta, de nem láttam mozogni, Ă©lni, nĂ©zni, nem láttam, ahogy az állához nyĂşl, mindig olyan izgatottan simogatva a csĂşcsát, mintha rosszul borotválkozott volna.
Ilyen idĹ‘s korára már tĂşl volt minden konfliktusomon, kamaszkorom tĂşlkapásain. Már bement tárgyalni a kollĂ©giumigazgatĂłval, hogy vegyenek vissza. Aztán Ăşgy jött haza, hogy visszautasĂtotta az igazgatĂł ajánlatát, mert belĹ‘lem nem lehet gyáva ember. Ugráltam örömömben, csak szegĂ©ny anyám nĂ©zett szomorĂşan a konyha kiĂ©getett linĂłleumára, hogy de Ă©ppen ezĂ©rt mentĂ©l oda, Jani, ezt akartad kĂ©rni, mert nem bĂrjuk fizetni az albĂ©rletet. Apám meg, az örök gyerek, akkor mĂ©g csak harminchat volt, istenem, fogadkozott, hogy majd Ĺ‘ duplán dolgozik, de az Ĺ‘ fia akkor sem mehet abba a galád lelki nyomorba vissza.
Nem dolgozott duplán, sehogyan sem dolgozott, és tudta ezt anyám nagyon jól, látta a szemén a könnyfátyolt és érezte a hangján a hős gyerek indulatát, ezért nem szólt, nem mondta, hogy majd ő fog dolgozni duplán, csak megtette, szó nélkül, hogy én járhassak továbbra is gimnáziumba, hogy ne törjön meg az életem, ahogy az övéké megtört velem, miattam. Hogy ne játsszon velünk örökké „ne tovább!”-ot a sors, és valaki merjen álmodni, menni, szállni valami idegen magasság felé, ami onnan nézve legalábbis jobbnak, fényesebbnek, boldogabbnak tűnik.
Én mĂ©g nem álltam ki senkiĂ©rt, nem hazudtam, nem ĂgĂ©rtem, nem dolgoztam Ă©rte, nincs mögöttem senki, aki haraggal vagy jĂł szĂvvel mondaná a nevemet, ezt a szlávos, ropogĂłs, szegĂ©ny csĂşnya nevet, amit az apám hagyott rám, Ă©s amit most hozhatott volna akár egy ĂĽnneplĹ‘be öltözött Ă©rettsĂ©gizĹ‘ diák is, jöhetett volna velem szemben ott a Gogol Ă©s a Hegedűs Gyula utca sarkán.
Aztán hagytam, nem voltam már tovább a saját apám, elnĂ©ztem a Duna felĂ©, Buda lusta hegyei nyugtatĂłan hallgattak, Ă©s arra gondoltam, most egy darabig nyugalom lesz. MĂ©g tizenegy Ă©v, Ă©ppen annyi, amennyi ideje nincs velem az apám, mĂ©g annyi van, hogy olyan idĹ‘s legyek, mint Ĺ‘, amikor meghalt. Addig nem kell mĂ©ricskĂ©lni, tĂĽkör elĂ© állni, hasonlĂtgatni, csak lesni az Ă©letet, mikor oszt Ă©s milyen lapokat.
Grecsó Krisztián szerzőnk az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Vasárnapi HĂrek |