Akkor sem, ha egy volt (most ellenzéki) polgármester ül a vádlottak padján, aki talán civil értelemben nem is ártatlan bárány. De ha nincs bizonyíték, nem lehet büntetés sem. Az ügyészség mindent bevetett. Indulásnak a vádhatóság egy vezetője a 2010-es helyhatósági választás előtt személyesen – és a sajtó jelenlétében – vitte ki a gyanúsítotti idézést az újbudai városházára, hogy az ügy állásáról aztán folyamatosan tájékoztassák a kormánypárti médiát. A városvezető a választást el is bukta.

A négy évet vissza már nem kaphatja persze, de legalább újra próbálkozhat. Az ítéletből reményt meríthetnek azok a társai is, akiket hasonlóképpen politikai ízű perekben ültettek a vádlottak padjára. Ha máshol nem, hát a rendszer csúcsán a bíróság kész pártatlan ítéletet hozni.

A másik pofon Strasbourgból érkezett a hatalomnak. A emberi jogi bíróság arra figyelmeztetett, hogy a tényleges életfogytig tartó börtön nincs rendben. Akármilyen súlyos bűncselekmény elkövetése után is valakit a szabadulás reménye nélkül rács mögött tartani embertelen és megalázó, tehát sérti az emberi jogokat, és az ezeket védő európai egyezményt. Nem azt mondták, hogy ki kell engedni a bűnözőket, csak jelezték: kell egy mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy előbb-utóbb hivatalból megvizsgálják az elítélt személyiségét, és ha méltó rá, engedjék szabadon. Ha nem, maradjon bent.

Nem váratlan a kormány reakciója: a Btk.-n nem változtatnak. Legfeljebb jön az újabb elmarasztaló verdikt. Néhány hasonló ügy után az Európa Tanács szégyenpadra ültet minket. De nálunk az sem számít. Kérdéses viszont, miként reagálnak a magyar bírák. Vajon becsuknak-e élete végéig bárkit, ha tudják, hogy a hazai szabályozás nemzetközi egyezménybe és bírói ítéletbe ütközik? Függetlenségük újabb bizonyítéka lesz, ha most már ők mentik az igazságszolgáltatás becsületét.

Lencsés Károly

Forrás: Nol.hu