MĂ©g a koalĂciĂłs idĹ‘k jártak, mĂ©g nem fulladtak ki a remĂ©nysĂ©g Ă©vei. Egyszer csak megjelent a Nissel kĂłser vendĂ©glĹ‘ben a börtönbĹ‘l frissen szabadult ErdĂ©lyi JĂłzsef, a Solymosi Eszter vĂ©re költĹ‘je, az elvadult, bár immár csendes antiszemita, a nyilas mozgalom pártfogoltja, egykoron olyan, zsidĂłnak minĹ‘sĂtett szerzĹ‘k kedvence, mint Ignotus Pál Ă©s Hatvany Lajos.
Odaszaladt Julika, a Nissel mindenese Lakatos Istvánhoz és Major Ottóhoz. Itt van Erdélyi József. Kiszolgáljam?
Mire Lakatos István megszólalt. Ki kell szolgálni!
Kiszolgálni – igen. S nemcsak azért, mert Erdélyi egykoron jelentős költő volt, majd elzüllött, hanem azért, mert a kóser Nissel nyilvános hely, ahol egyaránt jár az egyenlő bánásmód börtönviselt antiszemitának és kóser zsidónak. Ez azonban nem azt jelentette, hogy szóba állnak Erdélyi Józseffel, az akárhogyan is megbűnhődött antiszemitával.
Napjainkban az egyik ellenzéki párt európai képviselőjelöltje az Egyenes Beszédben meghirdette, hogy párbeszédre készül a neonáci Jobbikkal. Az érvelés nagyjából úgy hangzott: a Jobbik, egymillió körüli szavazójával, jelen van a magyar társadalomban, s egyébként sincs karanténban, mert az uralkodó párt is folyamatos dialógusban van vele.
A Jobbikot fĂ©nyesen kiszolgálják a parlamentben, mĂ©g a kulturális bizottság elnöki szĂ©kĂ©vel is megkĂnálták. De azt nem hiszem, hogy valaminĹ‘ vitára, párbeszĂ©dre Ă©rdemesek lennĂ©nek, kivált egy demokratikus párt rĂ©szĂ©rĹ‘l. Itt hamis Ă©rvek tornyosulnak. Elhangzott nemegyszer, hogy nem minden Jobbik-szavazĂł rasszista. Ez valĂłszĂnűleg Ăgy van – egy csipetnyi sĂłval. NehĂ©z ugyanis olyan tájĂ©kozatlan szavazĂłra lelni a valĂł világban, aki olyan ártatlan, hogy sohasem hallott a neonáci eszmevilág kĂ©pviseletĂ©rĹ‘l, a burkolt, mĂ©gis nyilvánvalĂł antiszemitizmusrĂłl, ostorpattogtatásrĂłl valaminĹ‘ sátorban, megfĂ©lemlĂtĂ©srĹ‘l, cigányozásrĂłl.A Jobbikkal folytatandĂł párbeszĂ©d az ártatlan, tájĂ©kozatlan szavazĂłk fantomkĂ©pĂ©bĹ‘l indul ki, Ĺ‘ket szĂłlĂtaná s gyĹ‘znĂ© meg. Ez remĂ©nytelen Ă©s mĂ©ltatlan is. A rasszizmus olyan elĹ‘ĂtĂ©let, mely a párbeszĂ©den kĂvĂĽlre helyez bármilyen nagy lĂ©tszámĂş csoportot. A demokráciát nem szabad összetĂ©veszteni a számszerű többsĂ©ggel. Sokan vannak – ez baljĂłslatĂş ugyan, de semmit sem igazol. A populizmus Ă©vada a rossz beidegzĹ‘dĂ©sekĂ© Ă©s törtĂ©nelmi tĂ©vedĂ©sekĂ©. A gyanĂştlan választĂłban nem hiszek. Nem láttak mĂ©g bakancsban, lajbiban vonulĂłkat? Nem hallottak a parlamentben zsidĂłlistát követelĹ‘ kĂ©pviselĹ‘rĹ‘l? VelĂĽk vitázzunk?
A vita egyik formája a mellĹ‘zĂ©s. A másik a tárgyszerű kritika. A párbeszĂ©d javaslata kibĂşvĂł az erĹ‘teljes bĂrálat alĂłl. A párbeszĂ©dhez szĂĽksĂ©ges feltĂ©tel nĂ©mi közös fogalomkĂ©szlet, az azonos nyelv. Márpedig a rasszizmus más nyelvet beszĂ©l, s lĂ©nyege a meggyĹ‘zhetetlensĂ©g.
A háborúban és a háború után felnőtt nemzedéknek egy neonáci párt sikere elképzelhetetlen volt. Ültek a Nisselben a munkaszolgálatból, hadifogságból visszatértek, sokan közülük árvák, feledték, ha tudták valaha is, ki a zsidó, cigány vagy éppen tót. Ott ült a katolikus Pilinszky, az egyik legszebb holokausztköltemény szerzője, ott Lakatos István vagy Major Ottó.
A nácikat Ă©s a neonácikat Ă©ppensĂ©ggel kiszolgáljuk a közössĂ©gi tĂ©rben. Ebben sem követjĂĽk a nácikat, akik a „kutyákat Ă©s zsidĂłkat nem szolgálunk ki” jelszavát festettĂ©k az árjásĂtott vendĂ©glĹ‘kre. Azt sem kĂ©rdezzĂĽk meg a náciktĂłl, miĂ©rt Ă©ppen sĂłletra fáj a foguk. Vitába velĂĽk azonban nem bocsátkozunk.
Ungvári Tamás
|