Egy populista hatalom az alávetettek becsapására Ă©pĂĽl, amelynek eredmĂ©nye, hogy a becsapottak a jĂłtevĹ‘jĂĽket látják abban, aki valĂłjában csak kihasználja a valĂłs problĂ©máikbĂłl fakadĂł elkeseredettsĂ©gĂĽket, csupán annyit tesz Ă©rtĂĽk, hogy meg is fogalmazza ezeket a problĂ©mákat, Ă©s megoldáskĂ©nt egy erĹ‘s kontĂşrokkal megrajzolt ellensĂ©gkĂ©pet társĂt hozzájuk. Ezekben a hatalmi rendszerekben, ahol a populizmus már elĂ©ri azt a telĂtettsĂ©get, amikor a valĂłs helyzet racionális felismerĂ©se helyett a tömegpszichĂłzis átcsap a valĂłdi önĂ©rdeket a látszat miatt tagadĂł irracionalitásba, már nem az Ă©rtelmisĂ©g fog forradalmat csinálni (teccettek volna korábban). A változást csak az alávetettek öntörvĂ©nyű lázadása fogja meghozni, amely akkor következik be, amikor az alávetettek már olyan mĂ©lyre sĂĽllyednek ebben az egyre mĂ©lyĂĽlĹ‘ mocsárban, hogy azt már nem rejti-fedi el tovább a populizmus.
Sajnos ez a folyamat önĂ©rlelĹ‘, önerjedĹ‘: a populista vezĂ©r Ă©s az általa elbutĂtottak, elvakĂtottak összjátĂ©ka. Egy ilyen csoport olyan zárt Ă©s komplex társadalmi formáciĂł – közös hamis tudat a valĂłdi egymásrautaltságban –, hogy abba kĂvĂĽlrĹ‘l szinte kĂ©ptelensĂ©g beleszĂłlni vagy beavatkozni, Ă©s ezĂ©rt a folyamatokat csaknem lehetetlen ideolĂłgiai hatásokkal, racionális Ă©rvekkel, erĹ‘vel felgyorsĂtani.
A 2014-es választások eredmĂ©nye Ă©s az elĹ‘tte törtĂ©ntek azt mutatják, hogy a magyar társadalom elĂ©rte ezt a tragikus, de egy ilyen politikai környezetben szĂĽksĂ©gszerű kollektĂv tudatszintet.
Rajta vagyunk a ceauČ™escui Ăşton – minden vonatkozásban. Már csak az a kĂ©rdĂ©s, milyen hosszĂş ez az Ăşt, amely vĂ©gĂĽl elvezeti az alávetetteket a felismerĂ©sig.Mindez persze nem jelenti azt, hogy a progresszĂv, tisztán látĂł Ă©rtelmisĂ©gnek ne kellene tiltakoznia minden olyan ĂĽgyben, amely nem lenne elfogadhatĂł semmilyen Ă©ber, racionálisan gondolkodĂł Ă©s Ă©rzĹ‘ társadalom számára, de a kialakult helyzetben el kell fogadni, hogy e tiltakozások jĂłrĂ©szt szinte teljesen elszigeteltek maradnak, Ă©s a hatásuk is meglehetĹ‘sen korlátozott. Nem szabad azonban figyelmen kĂvĂĽl hagyni, hogy ezek az elszigeteltnek tűnĹ‘ lázadások – a látszat ellenĂ©re – mĂ©gis beĂ©pĂĽlnek a kollektĂv társadalmi tudatba, tehát mĂ©gis erodálják a hatalmat, csak nagyon lassan Ă©s hosszĂş idĹ‘n át jĂłformán Ă©szrevĂ©tlenĂĽl, a felszĂnen szinte mindig kudarcra Ă©s szĂĽksĂ©gszerű feladásra ĂtĂ©lve, miközben a feladásnak Ă©s beolvadásnak ezt az illuzĂłrikus, de egyre erĹ‘sebb Ă©rzetĂ©t Ă©s (hamis) szĂĽksĂ©gessĂ©gĂ©t erĹ‘sĂti a remĂ©nytelensĂ©g, a hiábavalĂłság hangulata is.
Mindannyian csapdában vagyunk. A látszatok csapdájában.
Én Ăgy látom Magyarországot 2014 májusában.
Forrás: Magyar Narancs |