Ugye nem baj, hogy Puskás Ferenc Budapesten szĂĽletett, Ă©s Kispesten nĹ‘tt fel? Ăšjabb gyöngyszem, hogyan kell átĂrni a törtĂ©nelmet.
Mennyire igaza van! Napjainkban a törtĂ©nelem ĂşjraĂrása zajlik. (ErrĹ‘l már Ă©n is Ărtam helyi esemĂ©nyekkel kapcsolatosan, s egy ĂĽgyvĂ©d barátom is szĂłvá tette ezt a jelensĂ©get remek Ărásában.) S ez nemcsak affĂ©le „úri” passziĂł, ezzel a mára mindennapossá válĂł tevĂ©kenysĂ©ggel a hatalomnak elĹ‘re eltervezett cĂ©lja van. Ez fontos Ă©s elkerĂĽlhetetlen rĂ©sze Magyarországon a demokrácia tudatos felszámolásának. RĂ©sze a hatalom egy kĂ©zbe összpontosĂtásának. Kellenek a jĂłl megtervezett hazugságok, melyek mĂtoszokká, legendákká, a „haza megmentĹ‘je Ă©s felemelĹ‘je” szerep elsĹ‘ számĂş várományosának az „erĂ©nyĂ©vé” válnak.
Éppen ezĂ©rt telitalálat a közössĂ©gi oldalon ma megjelent bejegyzĂ©shez Ărt egyik hozzászĂłlás is.
„Saját magárĂłl beszĂ©l... Meg egy kis idĹ‘ Ă©s nem vacakol majd másokkal, hanem magának állĂttat szobrot.”
Mindez szerintem is egĂ©szen biztonyosan Ăgy van, ez a folyamat zajlik napjainkban. Puskás Ă–csi nem Ă©rdekes valĂłjában. Sokkal Ă©rdekesebb az a "felcsĂşti fiĂş", aki mára Magyarország mindennapjainak egyetlen Ă©s legfĹ‘bb alakĂtĂłja, megformálĂłja. |