Ijesztően jók a Jobbik kilátásai |
2014-04-17 16:40:39 |
|
Ahogyan azt is, hogy annak végrehajtásához esélye van elegendő támogatottságot szerezni. Mindehhez társult az országos kampányban megvalósított arculatváltás, amellyel párhuzamosan a szelídülni látszó szélsőjobboldali párt népszerűsége a választáshoz közeledve dinamikus növekedésnek indult. „Amíg a Fidesz és az MSZP egymással vívják iszapbirkózásukat, mi programot teszünk az asztalra, jövőképet vázolunk, reményt igyekszünk adni, a problémákra válaszokat, és nem félünk az emberekkel való közvetlen találkozástól sem. A Jobbik mostani sikere nem az elmúlt néhány hónap eredménye, hanem az elmúlt kemény évek munkája érik be most” – reagált a pártja szempontjából egyre biztatóbb közvélemény-kutatási adatokra nem sokkal a választás előtt Vona Gábor, a Jobbik elnöke.
A választás után is hasonló értékelést adott: „A Jobbik a kampányban nem a sárdobálásra, hanem a programalkotásra és a személyes találkozásokra alapozott”. A jobbikos politikusok valóban nem a kampány idején kezdték járni az országot, és valóban sziszifuszi munkát végeztek. Jól mérték fel azt is, hogy az emberek jelentős része nem köti össze a jogállam helyreállítását a megélhetési gondok megoldásával: elvontnak tartott vízió helyett könnyen felfogható, praktikus válaszokra vár. A magyar társadalomban egyébként is mélyen meglévő elitellenességet meglovagolva a Jobbik kétfrontos harcot indított, az eddig hatalmon lévő fideszes és baloldali kormányokat egyaránt támadta. A választási hajrában Vona Gábor magabiztosságot sugározva közölte, hogy pártja kormányzásra készül, és senkivel nem hajlandó koalíciót kötni.
A Fidesz közben azzal volt elfoglalva, hogy – akár nemtelen eszközökkel is – agyagba döngölje a nehezen létrejött, súlyos zavarokkal küzdő baloldali összefogást. A Fidesz törekvése főként arra irányult, hogy megakadályozza a kormányból kiábrándult, bizonytalan szavazók átvándorlását a baloldalhoz. Azzal, hogy a Fidesz–KDNP békén hagyta a Jobbikot, közvetve hozzájárult a szélsőjobboldal erősödéséhez. A Jobbik elsősorban ennek a fideszes stratégiának és nem saját elhatározásának köszönheti, hogy kimaradt az „iszapbirkózásból” meg a „sárdobálásból”.
A 2009-es EP-választáson a máskülönben unióellenes Jobbik kis híján 430 ezer szavazatot (közel 15 százalékot), a 2010-es parlamenti választáson mintegy 850 ezer voksot (majdnem 17 százalékot), most pedig több mint egymillió szavazatot (csaknem 21 százalékot) szerzett.
A párt számára csalódást jelenthet, hogy nem pusztán a fideszes kormány leváltása maradt elérhetetlen távolságban, a megközelítőleg 1,3 millió voksot begyűjtő baloldal is növelte előnyét vele szemben. Ráadásul a Jobbik változatlanul képtelen egyéniben nyerni. A választójogi rendszer átszabása miatt a korábbi 47-tel szemben a következő ciklusban 23 jobbikos képviselő ülhet a felére csökkentett Országgyűlésben.
Ez azonban a mérlegnek csak az egyik serpenyője. Ha a másikat is megnézzük, akkor a szélsőjobboldal igencsak elégedett lehet a teljesítményével. A gyöngyösi körzetben induló Vona Gábor például majdnem meglepetést okozott. Bár a környező falvakat is magában foglaló egyéni választókerületet a pártelnöknek nem sikerült hoznia – szoros versenyben alulmaradt a fideszes Horváth László Dezsővel szemben –, szülővárosában, Gyöngyösön győzött. Méghozzá simán. A harminc gyöngyösi szavazókörből 21-et a Jobbik elnöke nyert, míg a fideszes jelöltnek ugyanez csupán öt, a baloldali Sós Tamásnak négy helyen jött össze a városban.
Összehasonlításul: a 2010-es parlamenti választáson Vona az akkori 28 gyöngyösi szavazókörből mindössze egyben végzett az élen.
A Jobbik joggal hivatkozik arra, hogy már nem kizárólag Kelet-Magyarországon erős, a Dunántúlon is megvetette a lábát. A fővárosban a párt – országos szerepléséhez viszonyítva – gyengélkedik ugyan, de a 18 budapesti választókerületből tízben a jobbikos jelölt eredménye így is meghaladta a tíz, további háromban a 15 százalékot (a XVIII., a XX. és a XXI. kerületben). Nyilván sokakban él még a kép az Európai Unió zászlóját felgyújtó, vagy azt a Parlamentből kihajító jobbikos politikusokról. Ennek ellenére a május végi EP-választás a Jobbik számára újabb ugródeszka lehet az ősszel esedékes önkormányzati választásokra.
Ami azt illeti, a szélsőjobboldalnak ijesztően jók a kilátásai. A Geoindex településekre lebontott kimutatása szerint a mostani parlamenti választáson a megyeszékhelyeken és a vidéki nagyvárosokban a baloldal, az alacsonyabb lélekszámú településeken viszont jellemzően a Jobbik bizonyult erősebbnek a Fidesz–KDNP mögött. Összességében a Jobbik 130 településen a legtöbb, mintegy 2100 településen pedig a második legtöbb listás szavazatot kapta. A második helyezéseket tekintve a Jobbik már 2010-ben is jól állt (1900), de – számolta ki a Geoindex – nyerni akkor még csak közel negyven településen tudott.
Tegyük hozzá: a parlamenti választáson elért jó eredmény nem feltétlenül váltható át önkormányzati győzelemre. A Political Capital összegzése alapján jelenleg 11 helyen van jobbikos polgármester (Ásotthalom, Békésszentandrás, Gyöngyöspata, Hegyháthodász, Hencida, Kemenessömjén, Kosd, Martonfa, Monorierdő, Tiszavasvári, Tuzsér). A pillanatnyi erőviszonyokat elnézve azonban könnyen megtörténhet, hogy ez a szám ősszel a többszörösére nő. Forrás: Nol.hu
|
Munkahelyeket teremtünk, rendet teszünk, megoldjuk a devizakérdést, helyreállítjuk a nyugdíjbiztonságot – ilyen egyszerű üzeneteket küldött a választóknak a Jobbik. A párt jó szerepléséhez persze a demagóg ígérgetés kevés lett volna. A Jobbik bármennyire is hiányt szenved szakemberekből, széles körben sikerült elhitetnie, hogy a jelszavak mögött valódi, komolyan vehető program áll.