Előtte is jóval magasabb volt, azóta pedig valósággal szárnyal, három hónap alatt 10 százalékkal, csaknem 2500 milliárd forinttal nőtt. Ennek az oka roppant egyszerű: az év végi statisztika kozmetikázása érdekében a kormány decemberben leállt az állampapírok értékesítésével, és hozzányúlt a tartalékokhoz, onnan finanszírozta a kiadásokat. Ezt aztán az év elején pótolta, és nem csupán idehaza bocsátott ki gyors ütemben papírokat, de 3 milliárd értékben dollárkötvényt is forgalmazott. Ehhez jött még a forint gyengülése, amely még inkább megdobta az adósságot. A pontosság kedvéért tudnunk kell, hogy a március végi adatok egyelőre a központi államháztartás adósságára vonatkoznak, ennek az összege csaknem 24500 milliárd forint, ami a becsült GDP 82,9 százaléka. A média jelentős része sajnos tévedésben van, amikor ezt összekeveri a teljes bruttó államadóssággal, mert az több tényezőből áll össze, része például egyebek mellett a tb-alapok és az önkormányzatok tartozása is. Ez utóbbiak becslések szerint jelenleg több mint 600 milliárd forintot tesznek ki, azaz a tényleges teljes adósságunk elérheti a 25000 milliárd forintot, azaz a GDP 85 százalékát. Ilyen rosszul utoljára 20 évvel ezelőtt, a Bokros-csomag előtt álltunk.
Valójában még akkor sem, mert ha figyelembe vesszük a magán-nyugdíjpénztárak kiiktatásával a költségvetésbe került egyszeri 3000 milliárdot és az évi 250 milliárd forintnyi többlet járulékbevételt, a bruttó adósság a GDP 100 százaléka felett lehetne, azaz a nagy adósságellenes harc jegyében a tartozásunk az egekbe szökött volna. Az Orbán-éra egyetlen évében sem teljesíthettük volna a 3 százalékos hiánycélt, legfeljebb további ezermilliárdos megszorítások révén. Orbánék tehát annak ellenére bukták el az adósságháborújukat, hogy közben felélték a mi nyugdíjvagyonunkat is.
Érdekesen alakul az egyik fő adósságnövelő tényező, a 3 milliárdos dollárkötvény sorsa is. Először euróra váltotta át az állami adósságkezelő, majd forintra, az MNB-vel kötött SWAP-ügylet nyomán. /Ez utóbbi lényege, hogy később azonos árfolyamon visszaváltható az összeg./ A hivatalos állításokkal szemben tehát a dollárforrás bevonása jelenleg nem a valutatartalékok növelésére és a lejáró külső adósságok törlesztésére kell, hanem a mostani hiány finanszírozására. Március végéig a deficit már meghaladta az egész évre tervezett összeg 70 százalékát, így több százmilliárd forintra van szükség az állam fizetőképességének biztosításához.
Az év második felében a költségvetés egyenlege javulhat, és akkor a forintot vissza lehet majd váltani euróra, és tényleg külső törlesztésre fordítani. Ezzel együtt nem világos, hogy a folyó finanszírozáshoz miért az átlagosan 4,5 százalékos kamatterhű dollárkötvény bevételt, miért nem a 3 százalék alatti hozamú kincstárjegy kibocsátást használják. Ez utóbbi ugyanis az elmúlt hetekben a januárihoz képest jelentősen visszaesett, vélhetően éppen a forintra átváltott dollárok miatt. Hogy milyen okok húzódnak meg emögött, nem kapunk rá magyarázatot, ahogy arról sem volt hír, hogy a dollárkötvény valójában forintra váltva a büdzsé hiányát pótolja.
A magyar adósságpálya alakulására döntő hatással lehet az oroszoktól felveendő 10 milliárd eurós kölcsön. Orbánék egész ténykedésére jellemző, hogy röviddel a választások előtt titokban írták alá az erről szóló szerződést, holott ahhoz országgyűlési felhatalmazásra van szükség, mi több, meg is ígérték, hogy a parlament elé terjesztik vitára. Ehelyett a fait accomplit még el is titkolták, abszurd módon az orosz sajtóból szerezhettünk tudomást róla. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az orosz média jobban végzi a dolgát, mint a miénk, inkább azt, hogy Moszkvának nincs mit szégyellnie és ezért titkolnia a számára előnyös üzlet kapcsán, nem úgy, mint Orbánéknak. Jó lenne már végre tudni az okát annak, miért nem ismerheti meg az ország a jövőjét jelentős mértékben meghatározó paksi ügylet konkrét részleteit, és miért zajlik minden a hazai nyilvánosság kizárásával.
Ne feledjük, a kiszivárgott, főként orosz forrású hírek szerint – jellemző, hogy a paksi szerződésnek normális magyar fordítása sem hozzáférhető! – a hitelt akkor is a szokatlanul szigorú feltételeknek megfelelően felvennünk és törlesztenünk kell, ha az atomerőmű bővítéséből esetleg nem lesz semmi. Ez nem csupán az államadósságot dobja meg és évtizedekre számottevően növeli az adósságszolgálati terheket, de erősíti az oroszoktól való, amúgy sem csekély függőségünket. Ez pedig az ukrajnai eseményeket és Putyinék magatartását látva nem túl biztató fejlemény, elgondolkodtató és ijesztő, hogy ez Orbánékat cseppet sem aggasztja.
Forrás: 168 óra
|
A Fidesz-kormány végképp feladta a harcot az államadósság ellen, amely március végére történelmi csúcsra emelkedett. A baj az, hogy lesz ennél rosszabb is: a sebtiben és titokban aláírt hitelszerződés az oroszokkal önmagában a GDP tizedével növeli majd hazánk adósságállományát, függetlenül attól, mi lesz a paksi bővítéssel. Március végére még a laikusok számára is egyértelművé válhatott, hogy csupán a kormányzati trükközésnek köszönhetően maradhatott a GDP 80 százaléka alatt december végén a bruttó magyar államadósság.