NĂ©hány nap mĂşltán is tisztán láthatĂł, hogy az Orbán-rezsim sokszor kárhoztatott Ă©s okkal csalĂłnak nevezett szabályrendszerĂ©nek a hiányosságait mĂ©g az sem leplezheti, hogy a Fidesz toronymagasan nyert. Hogy mást ne mondjunk, a teljes szavazĂłkorĂş nĂ©pessĂ©g egynegyedĂ©nek a támogatásával kĂ©tharmados (vagy majdnem kĂ©tharmados) országgyűlĂ©si többsĂ©get lehetett szerezni, továbbá a Fidesz parlamentbe jutott ellenfelei annak ellenĂ©re maradnak lĂ©nyegĂ©ben eszköztelenek az Országházban, hogy a választásokon összessĂ©gĂ©ben 400 ezerrel többen szavaztak rájuk, mint Orbán Viktor csapatára. A rendszer többsĂ©gi jellegĂ©t nyilvánvalĂłan hatalompolitikai számĂtásbĂłl torzĂtották el ennyire vĂ©gletesen: a legjobb pĂ©lda erre az az abszurd mĂłdosĂtás, az Ăşn. gyĹ‘zteskompenzáciĂł, amely nĂ©lkĂĽl a Fidesznek 7 listás kĂ©pviselĹ‘i hellyel jutna kevesebb, vagyis esĂ©lye sem volna a kĂ©tharmados országgyűlĂ©si többsĂ©gre.
A gyakorlat más jellegű sĂşlyos problĂ©mát is kimutatott, mĂ©gpedig a magyarországi bejelentett állandĂł lakhely nĂ©lkĂĽl honosĂtott állampolgároknak (jellemzĹ‘en a szomszĂ©dos országokban Ă©lĹ‘ kisebbsĂ©gi magyaroknak) megadott szavazati jogban rejlĹ‘ veszĂ©lyeket. Az Ăşj állampolgárok levĂ©lben Ă©rkezett szavazatainak megszámlálásával tegnap vĂ©geztek. A Nemzeti Választási Iroda csĂĽtörtök kĂ©sĹ‘ esti adatai szerint a 128 378, levĂ©lben (csak pártlistára) leadott voks 95,5 százalĂ©kát (122 588 darab) a Fidesz szerezte meg. A maradĂ©k 5790 szavazat tĂşlnyomĂł rĂ©szĂ©n a többi parlamentbe jutott párt sorrendben Ăgy osztozott: Jobbik (2926), MSZP–EgyĂĽtt–PM–DK (1495), LMP (573).
A jobbára a határokon tĂşli magyaroktĂłl Ă©rkezett szavazatok Ă©rzĂ©kelhetĹ‘en mĂłdosĂtották a listás szavazatok Ă©rtĂ©keit. Nemcsak a FideszĂ©t (fölfelĂ©), hanem az Ă©ppen hogy bejutott LMP-Ă©t is (lefelĂ©). A magyarországi voksok alapján az LMP 5,31 százalĂ©kot elĂ©rve ugrotta meg a parlamenti kĂĽszöböt, a levĂ©lszavazatokkal egyĂĽtt viszont 5,2 százalĂ©kra csökkent az eredmĂ©nye.
Hiba volna ezt azzal elintĂ©zni, hogy semmi gond, az LMP Ăgy is bent van az OrszággyűlĂ©sben. Az a 0,11 százalĂ©k mĂnusz ugyanis nagyon sok, Ă©s azt mutatja, hogy a parlamentbe Ă©ppen hogy bekerĂĽlt kis pártok számára – Ă©s ilyenek 2010 kivĂ©telĂ©vel mindig voltak –, ha változatlan marad a szabályozás, a jövĹ‘ben komoly rizikĂłfaktor a bejelentett állandĂł magyarországi lakhellyel nem rendelkezĹ‘ választĂłk aktivitása. A választĂłjog nem Ă©rzelmi kĂ©rdĂ©s; Ă©s ha már a kettĹ‘s állampolgársági vitában a jĂłzan megfontolást felĂĽlĂrhatta a nemzetieskedĹ‘ giccs, legalább a szavazati jog esetĂ©ben – egy választás tanulságával a hátunk mögött – nem kĂ©ne Ăşjra meg Ăşjra felĂĽlni ennek. Olyan ugyanis nem fordulhatna elĹ‘, hogy egy választáson a magyarországi választĂłk világos akaratnyilvánĂtása ellenĂ©re ne juthasson be a törvĂ©nyhozásba egy szervezet. Pedig, láthatjuk, megtörtĂ©nhet; Ă©s csak nĂ©hány ezer szavazaton mĂşlt, hogy ez most nem törtĂ©nt meg az LMP-vel.
Normális demokráciában semmi mást nem kellene tenni, mint ezt a tĂ©mát megtisztĂtani az elmĂşlt Ă©vekben ráaggatott árvalányhajas sallangoktĂłl. Amit Ăgy megkapnánk, az nem más lenne, mint a nĂ©pszuverenitás alapelve: az, hogy egy demokratikus jogállamban a törvĂ©nyhozĂłkat azok választják, akik az adott törvĂ©nyek hatálya alatt Ă©lnek. Mert, ahogyan pĂ©ldául Kis János is világosan megfogalmazta, „ez a magva a politikai egyenlĹ‘sĂ©gnek”.
Egy nem normális demokráciában viszont marad ez ügyben is az önigazoló, érzelgős, végtelenül ostoba locsogás.
Forrás: Magyar Narancs |